Szülinapunkat azzal is ünnepeljük, hogy elmegyünk valahová kirándulni, pihenni, wellnesselni. Szerencsések vagyunk, hogy ezt eddig megtehettük. 2 nap után jöttünk haza és még mindig rácsodálkozom arra, hogy milyen szép a konyhám, boldogság beállni az udvarra az autóval, hálás vagyok mindenért. Biztosan ismeritek a mondást: "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."
Szombaton hívott a szomszéd(később a biztonsági szolgálat is), hogy egy ideje szól a riasztónk, aki a hétvégén sokáig akart aludni, az nem tudott. Betörésre utaló jelek nem voltak(sajnos évekkel ezelőtt kétszer éltük át, igaz az egyik még az albérletben), de valamiért a sípolás nem hagyta abba, Zoli mondta, ha minden kötél szakad, akkor hazajön. Miután ezt kimondta, nagyjából le is állt a sziréna.
Megjósolták a hideg időt hétvégére, az erdőben szálltunk meg(Bakony Hotel, csak ajánlani tudom)és 4 fok volt reggel, 11 körül érte el a 7 fokot a hőmérő. Vittem téli, bélelt holmikat. Cseppeget az eső, de nem tartott minket vissza semmi, kirándultunk,
sokat sétáltunk a friss levegőn.
A helyiek legtöbbje fával fűt, Zolinak a gyerekkora jut róla eszébe. Kendének elázott a dupla zokni és átázott a bőrcipője, vasárnap Zircen a Tescóban vettem leértékelt, bélelt gumicsizmát. Szerencsés vagyok, bemegyek és találok április közepén.
Tervben volt egy kisvonatos túra(van fedett része is), 4 órás program,kevesen jelentkeztünk és nem indították. Az ottani Gyilkos tó kimaradt(egyetemistaként az erdélyit megnéztem)
A falu minden portája rendezett,
virágos,
a házakban látni, hogy készülnek a húsvétra.
Bakonybél a bencés monostorról
és a medvehagymáról
is ismert (sok turistát láttunk, pedig nincs még szünet) Az utóbbi tényleg minden árokparton is megtalálható. A templomot tavaly szentelték fel,
a szerzetesek átlagéletkora elég alacsony. Vasárnap misét hallgattunk, sétáltunk az arborétumban, nem hagytuk ki az ajándékboltot sem(kakukkfüves mézet, kökényszilva lekvárt vettünk, amit a bencések készítenek), megnéztük a kiállítóteret
(érezni lehetett az "új"illatot, akkor éreztem ilyet, amikor első lakók között beköltöztem a kollégiumba. Vince a misét nem bírta ki ülve, kijöttem vele futkározni. Majdnem egyszerre léptünk ki egy apukával(ő 2 éves fiát hozta ki), gyökerei Bakonybélben vannak, kb. 5 perc beszélgetés után úgy csevegtünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. Ilyen volt a szállodában az egyik pincér is. Szombat kora este autóba ültünk(rendesen esett)és a szomszéd településeken mentünk keresztül, az út szélén egy tábla jelezte, hogy majorság. Lekanyarodtunk és kint állt egy férfi, aki vendégeket várt a fogadójába(novemberben nyitott), behívott minket, éttermet ajánlott nekünk és vele is "régi ismerősként"beszélgettünk. Teszteltük is a helyet: Szarvaskő étterem, isteni finom kemencés kenyérlepényt ettünk, én olyan finom, ropogós tésztát még soha, sehol nem ettem. Ha egyszer arra járunk, biztosan bemegyünk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése