Sokan felteszik a kérdést, hogy miért nincs kutyánk. Elférne. Nagy az udvar. Biztonságot(is) ad.
Semmilyen háziállatunk nincs, ha a fiúkon múlna, akkor már kész állatkertünk lenne. Egy ideje már megy a kérek egy hörcsögöt/halat/cicát/kutyát/bogarat/teknőst stb. lemez, még nem unják:)
Azt gondolom, hogy egy állat felelős tartása, legalább annyi időt/energiát, odafigyelést igényel, mintha lenne még egy gyerekünk. A mi életformánkba ez most nem fér bele. Hétfőtől péntekig legkésőbb 7-kor elhagyjuk a bázist, délután 16.30-17 körül jövünk haza.
Szomszédéknál vannak kutyák, macskák. Tegnap az egyik macsesz látogatást tett nálunk, Vince rögtön észrevette a folyosóról és szaladt ki hozzá(zokniban, melegítőben), a cica nem rohant el(talán azért, mert a bevásárlás után nem hoztunk be mindent.)
Vince rögtön megállapította, hogy a cica éhes. Vittünk neki tejet, kétszer is. Utána Vince betrappolt (akkor már vizes, saras bakancsban)és szétnézett a hűtőben, mit adhatna a cicának....
Amíg a cica itta a tejet, addig Vince fogta a nyakánál a cicát, nehogy elfusson.
A következő pillanatban levette a sálat a nyakáról(egyébként sem szereti)és a macskára próbálta rátekerni, mert szegény fázik is-Vince szerint.
Aztán próbálta az állatot betenni a játék talicskába....végül kinyitotta neki a bejárati ajtót és invitálta a szobába, de a macska inkább megfutamodott. Azóta nem jelentkezett nálunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése