Eltelt két hónap és ma egy új iskolába megyek fogadóórára. Hosszan gondolkodtunk a folytatásról, mi lenne a legjobb Kendének, szerdán(a bejegyzés végén kiderül, hogy mi történt akkor) nem sokat hezitáltunk, rögtön tudtuk, hogy mennünk kell.
Nehéz volt az oviból az iskolába való átszokás. Nehéz volt azt megszokni, hogy a játékra, mozgásra nincs idő(vagy legalábbis minimális)az ovihoz képest. Kende az elejétől fogva panaszkodott a tanítónénire. Zavarta őt, hogy elmondása alapján ordít, kiabál és a módszerei sem gyerekbarátiak(ezt nem mondta, mi tapasztaltuk)és a temperamentuma hm...
Ha valamit nem jól írt a füzetbe, akkor kitépte a lapot(tanítónéni), gyakran használta a 'szent szar' és a 'nyomorék'kifejezést, 'kriminális' szó sem szerepelt eddig Kende szókincsében.
Szeptemberben Kende 2 hétig bepisilt éjszaka(kizárólag hétfőtől-péntekig), októberben volt egy bekakilás az iskolában, ezek után mentem be megbeszélni a kialakult helyzetet. Nem vagyok egy támadó alkat, elmondtam, hogy számomra mi nem opció és találjunk közösen, partnerként, értelmes felnőttként megoldást erre a helyzetre. Sikertelenül. Úgy vettem észre, hogy támadásnak vélte a tanítónéni az észrevételeimet.
Kende egy nagyon érzékeny gyerek. Értelmes. Tudom, hogy mire képes. Eddig önmagához képest alul teljesített az iskolában(kivéve matekon, amit más tanít). Hiába volt hibátlan a feladata, nem kapott rá pozitív visszajelzést, hiába írta gyöngybetűvel, egy nyomorék piros pontot nem kapott. Őszi szünetben(is)gyakoroltunk, rákérdezett, hogy tetszik nekem az írása. Elfogultság nélkül állítottam, hogy gyönyörű. Az ő válasza erre az volt: hiába, úgysem kapok rá piros pontot.....
Biztatom, hogy jelentkezzen. Jelentkezik, de a táblához ritkán hívják ki(17 fős osztálylétszám). Fogadóórán sem volt egy jó szava a tanítónéninek. Javasolta, hogy olvassak neki mesét(2 éves kora óta aktív könyvtárhasználók vagyunk, fizetésem egy részét könyvekre költöm, mondja ezt egy bölcsész szakon végzett pedagógus anyának)és rajzoljon, mert nem tud rajzolni a gyerek. Halkan jegyeztem meg, hogy könyvet illusztrált. A többit már ki se mondtam, mert tudom, hogy kár. Önállótlanságát többször kihangsúlyozza. Biztos el van kényeztetve ez a gyerek. Biztos.
Minden este megnézem az üzenőt. Nem vettem észre, hogy van benne új beírás(ügyeletre vonatkozik), mert összeragadtak a lapok. Hétvégén látom, akkor már hiányjel, kérdőjel és választ várok bejegyzés szerepelt(semmi megszólítás vagy egyebek)
Szerdán délután beült az autóba, kérdezem, hogy telt a napja. Sírt. Rácsapott a tanítónéni a fejére, mert nem jól írta a hármast. A dühtől nem tudtam vezetni, leálltam. Órán, mindenki előtt történt(nem vigasztal, de nem csak ő kapott maflást). Megüti a tanítónénire, akire rábízom a gyerekem.
Elkezdtem intézkedni, hogy ha megoldható, akkor hétfőn ő ne ebbe az intézménybe menjen.
A mostani iskolába nem jeleztem még, hogy váltani fogunk és az okokat(megtorlástól féltem Kendét).
A pofon után másnap Kende kapott egy ötöst(!)két csillagot és egy piros pontot. Ilyen soha nem történt a szeptember 1 óta. A teljesítménye és a hozzáállása nem változott. Gondolom dolgozott a lelkiismeret(ha van ilyen ezek után)a tanítónéniben.
Drukkot kérek a mai napra, egy új iskolába megyek fogadóórára.
