Futóversenyen

Kendus régóta szeretne érmet, pontosabban akkor jelezte először, amikor az ovistársa-aki, keményen birkózik-, behozta a csoportba az aranyérmét. A két gyerek között ment a cserebere, amit annyira nem díjazok, Kende éremért matricát adott. Nyakába tette és olyan büszkén viselte,mintha a sajátja lenne.
Az egyik ovistárs anyuka mesélt a kerületükben lévő jótékonysági futóversenyről. A gyerekek távja a játszótér körbefutása volt a körülötte lévő utcákban, késve értünk, nevezésre nem volt idő, ezért rajtszámunk nem volt. Nevezési díj: tartós élelmiszer és minőségi, használt gyerekruha, amit a családsegítők kapnak. Már felálltak a rajthoz a versenyzők, amikor meghallottuk a lövést. Kende hihetetlen gyorsan szedte a virgácsait, elsők között végzett, oklevelet kaptak, érmet nem osztottak. Vinci már az első kereszteződésnél elkezdett nyafizni, savanyú arcot vágott, ő nem fut, húztam magammal, körülöttünk ismerősök. Mindenki futott. 3 és 5 km-es távokon is lehetett indulni.
Minden résztvevő kapott gyümölcslevet, müzliszeletet, banánt(Vinci ezeknek kifejezetten örült).
A játszótéren programok voltak, humoros, vicces animátorok segítettek a feladatok megoldásában.

Kendének leginkább az tetszett, amikor Mihályt, a mókust kellett egy kosárba beledobni a tüzes karikán keresztül(az utóbbi egy feldíszített hullahopp karika volt),

itthon is kérte, hogy készítsünk hasonlót. Vinci mászókázott,szájtátva figyelte a bátyja produkcióit.

Kende zoknikkal megetette az éhes oroszlánt.
Gyereknap alkalmából a Mekiben ebédeltünk.