Ovis kirándulás a vadasparkba

Nagy szerencsénk van a mai időjárással. A héten felvetődött, ha esik, hova kiránduljon a süni csoport. Zárt térben gondolkodva felvetődött a Tropicarium, Mezőgazdasági-és a Természettudományi múzeum.
Jeleztem az óvónéninek, ha a múzeumok valamelyikére esik a választás, akkor Vinci nem megy. 3 évesen még egyáltalán nem köti le a múzeum(más típusú, mint a bátyja, aki odavolt meg vissza a Természettudományi Múzeumtól). A csoport java része 3 éves, 6 nagycsoportos van.
Végül maradt minden az eredeti tervek szerint. Szigethalom, Vadaspark.
A fiúknak nem ismeretlen a hely, jártunk már itt többször. Állatos programból soha nem elég, könnyen végigjárható a terület, két játszótere, egy kacsás tavacska van, lehetőség van póni lovaglásra, négy-és kétlábúak etetésére.
A csoport "kemény magja" nem jött el, rajtuk kívül mindenki teljes létszámban képviseltette magát.
Legutóbb lemértem, hány per alatt érek háztól-bejáratig a vadasparkba, 12 percet futottam. Most 28 lett belőle, 10-es csoport találkozóra nem értünk oda, de megvártak minket.
Zoli aranyköpése: "Milyen gyorsan lekoptatott minket a gyerek...."-az történt, hogy Vinci meglátta É. nénit és csak az ő kezét volt hajlandó megfogni és rólunk enyhén szólva megfeledkezett. Aztán az egyik kislány is odament az óvónénihez, Vinci legnagyobb bánatára. El is mutogatta neki, hogy menjen innen. Még jó, hogy két keze van É. néninek. Vinci egyébként megkínálta a kókuszos palacsintával É. nénit(ami nem szokása, mert kajairigy), leültette a padra a játszótér mellett-pihenés neki is jár:)

Kendus rögtön a madárleshez futott és "lombházasat" játszott. Vitte az undorító gumikígyót. Ami divat a csoportban(története röviden: elmentem délután moziba a barátnőmmel, addig ők(Apa és a két fiú)addig járták a boltokat, amíg gumikígyóhoz nem jutottak. Pfújjjj. Kendus nagy becsben tartja, még az étkezőasztalhoz is hozza magával, kikértem magamnak, csak bokamagasságig .......
Etettünk állatokat, szaladgáltak a friss levegőn a gyerekek. Hazafelé Vinci elaludt a kocsiban, persze a ház előtt két utcával. Ahogy bekanyarodtunk, ébredt is.
Jól éreztük magunkat, de a régi motorosokkal dumáltunk, valahogy másokkal nem beszélgettünk, mi sem nyitottunk és mások sem kezdeményeztek velünk.