Covid

Ismét jelen van nálunk a covid. Kende lett pozitív. Pénteken hívtak az iskolából, hogy az egyik osztálytársuk covidos, előbb mehetnek haza, kedden visszatérhetnek az iskolapadba, ez kb. 10 perc különbséggel Vinciéknél is lejátszódott. Tapasztaljuk, hogy ismét sok a fertőzött. Mindkét fiú oltatlan, Kendénél megvárjuk, hogy betöltse a 12. Vincinél nem gondolkodtunk rajta, elég sok mindent cipel a hátizsákjában, éretlen az idegrendszere, még várunk, bizonyos szempontból ő a legkeményebb négyünk közül. Vasárnap éjszaka Kende belázasodott, reggel írtam a gyerekorvosnak, kértem tesztet(nem tartok itthon gyorstesztet a gyógyszeres kosárba), küldött sms-ben egy kódot, hogy mehetünk a tesztállomásra(bármelyikre). Flottul ment az egész, autós állomáson voltunk, előttünk, utánunk senki. A gyorstesztje pozitív lett. A láz nem csillapodik, felváltva használom a kétféle hatóanyagú lázcsillapítót. Gyenge, fáj a torka. Most nem felejtettem el lemondani mindkettőjük iskolai étkezését, képzeletben vállon veregetem magam(mindig kimegy a fejemből). A héten táppénzen leszek, legutóbb akkor fordult elő ilyen 1 hétig, amikor márciusban én voltam covidos. Érdekes, mert márciusban csak minket felnőtteket teszteltek le, Kende 1 napig volt akkor lázas, Vincinek erős fejfájása volt. Bízom benne, hogy gyorsan és könnyen átvészeljük.

Bowling

Régen rendszeresen jártunk bowlingozni barátokkal, fényképeink bizonyítják a nagy tarolásokat. Ha visszaemlékszem, akkor van egy kép előttem, amikor Vince még nyög a legkisebb golyó súlya alatt és segédeszközzel(krokodilra felmászott és onnan guruított). Barátaink vidékre költöztek, négygyerkes család lettek, szünetekben találkozunk, de a bowling kimarad. A másik "nagy" bowlingos pár gyerekei már kirepültek, nekünk lettek kisgyerekeink, évente kétszer szoktunk összejönni, egyszer Zoli szülinapján, máskor egy parkos koncerten táncoltunk, bulikázunk. Megváltozott az életritmusunk. Vince névnapja alkalmából 1 órára foglaltam pályát a Sugárba(covid félelmünket háttérbe kell szorítani, a golyókat nem fertőtlenítik le váltáskor-legalébbis nálunk ez nem történt meg). Elhívtam Ronit és Zozót, késtek, így élvezkedhettem. Én voltam Roni, Zozó és Meli is. Guríthattam, izgulva vártam, mikor jövök én, "mi". Kende mondta is, hogy Anya ide miattad jöttünk. A fiúknak még gyakorolniuk kell, Vince inkább dobja. Mindkettőjük golyója lassan haladt, még jó, hogy lejt a pálya, így biztosan átér, sebessége minimális. Rá kell érezniük még a technikára, az ízére. Segítséget pedig egyikük sem fogad el:) 1 óra nagyon hamar eltelt, szerettünk volna még hosszabbítani, de jöttek utánunk. Vasárnap délután teltházzal ment a hely, ami nem csúcsidő, szórakozásnak nem olcsó mulatság.

Frizura Vince módra

"Fáj a hajnyírás!"-mindig ezzel jönnek a fiúk és amíg én akár havi több alkalommal mennék akár csak szárításra is a fodrászhoz, ők addig húzzák, amíg lehet. Ez azt jelenti, hogy már a fülükre lóg, a látvány számomra ápolatlan, kis hebrencs fejük van vele:) Mindig megy az alkudozás, de majd holnap vagy utána. Vince képes ezért sírni is, ne tegyem már ki őt ennek a procedurának, hogy fodrászhoz viszem(a hajmosást itthon megoldjuk), ezzel is időt nyerünk. Megállapodtunk, hogy hétvégén rendezett frizurájuk lesz, Vince szombat reggel elébe ment a dolgoknak, körömolló elő és ahol érte, ott vágott. Mondanom sem kell a mosdótól a szekrényen át, pihe-puha barna hajszálak. Vasárnap kiigazította a fodrász a remekművét.

Áramütés

Túl vagyunk már sok gyerekbetegségen, egy időben sajnos "bérletesek" voltunk Kendével a László kórházba. Reggel a készülődtem a fürdőben, amikor nagy ordítást hallottam(gondoltam, megint összveszetk valami apróságon), tévedtem. Kende húzta ki a töltőt húzta ki az áramból és valahogy belenyúlt a konnektorba. Azt mondta, hogy zsibbad a keze, induláskor még egy kicsit fájt neki. Délutánra elmúlt minden(nyoma pedig végképp nem volt), napközben sokat gondoltam rá. Egyre nehezebbek a reggelek, pedig nemrég volt szünet, úgy érzem, most is ránk férne.

Új cipő

Vince eddig örökölte Kende után a cipőket. Kende 37, 38-as méret, Vince 35-ös. Vince megszokta azt, hogy jól kitaposott, betört lábbeliket kapott. Elmentünk először sportcipőt venni neki, amiben úgy lépett, mint egy robot,mereven, mire rájöttem, hogy új cipő még nem volt a lábán. Még javában benne vagyunk a télben, a bakancsai szétjöttek, már akciósan is kínálnak minőségi bakancsokat. A bevásárlóközpont összes cipőboltját végigjártuk, volt, amit többször is. Magas a lábbfeje, széles a lába, nehezített pálya, mind szorította vagy nyomta valahol és a 35-ös sok helyen hiánycikk. CCC-ben egy kedves eladónőnek feltűnt, hogy ismét az üzletben vagyunk, amikor odajött, kérdezett és segített. Legalább 8 pár cipőt felpróbált Vince(fontos, hogy ne csak fűzős legyen, hanem cipzáras is és bélelt), mire megtaláltuk azt, ami tökéletesen olyan, mint az apja 43-as cipője. Kényelmes, minden igényt kielégít. A vásárlási procedúrát elég jól viselte, beígértem neki utána egy óriás rudit és azt, hogy benézzünk a kedvenc helyére(KIK és választhat valamit)

Vince névnapos

Idén úgy tűnt, hogy Vince nincs tisztában a névnap és a szülinap közötti különbségekkel, torta is legyen, meg gyertya, hívjunk vendégeket:) Sonkás, hagymás rántotta a kedvenc reggilje, ahogy az apja készíti, sonka nem volt itthon, hét elején voltam egyszer boltba, akkor nem vettem, a maradékot pedig a macskáknak adtuk. Megelégedett a bundás kenyér+almalé+csoki muffin felhozatallal. Régi vágya volt egy asztali hegyező, amit megkapott és természetesen egy könyv is volt mellé csomagolva, Kertész Erzsi Tevefutam című könyve(Most én olvasok sorozat része, 5-8 éves korosztálynak szól), az olvasás megszeretetésével küzdök, mert a technikája kezdetleges, a betűket felismeri, de a 2-3 szóagú szavak összeolvasása még erősen problémás. A kedvemért a cím után felolvasta az első két mondatot:) Délután pedig a macskás kávézóba foglaltam helyet, 2 órát töltöttünk ott, finom lepényt és sütit ettünk, Vince macskázott, olyan különleges példányokat tart a kávézó, amit eddig csak neten láttam.

Magas