Bowling

Régen rendszeresen jártunk bowlingozni barátokkal, fényképeink bizonyítják a nagy tarolásokat. Ha visszaemlékszem, akkor van egy kép előttem, amikor Vince még nyög a legkisebb golyó súlya alatt és segédeszközzel(krokodilra felmászott és onnan guruított). Barátaink vidékre költöztek, négygyerkes család lettek, szünetekben találkozunk, de a bowling kimarad. A másik "nagy" bowlingos pár gyerekei már kirepültek, nekünk lettek kisgyerekeink, évente kétszer szoktunk összejönni, egyszer Zoli szülinapján, máskor egy parkos koncerten táncoltunk, bulikázunk. Megváltozott az életritmusunk. Vince névnapja alkalmából 1 órára foglaltam pályát a Sugárba(covid félelmünket háttérbe kell szorítani, a golyókat nem fertőtlenítik le váltáskor-legalébbis nálunk ez nem történt meg). Elhívtam Ronit és Zozót, késtek, így élvezkedhettem. Én voltam Roni, Zozó és Meli is. Guríthattam, izgulva vártam, mikor jövök én, "mi". Kende mondta is, hogy Anya ide miattad jöttünk. A fiúknak még gyakorolniuk kell, Vince inkább dobja. Mindkettőjük golyója lassan haladt, még jó, hogy lejt a pálya, így biztosan átér, sebessége minimális. Rá kell érezniük még a technikára, az ízére. Segítséget pedig egyikük sem fogad el:) 1 óra nagyon hamar eltelt, szerettünk volna még hosszabbítani, de jöttek utánunk. Vasárnap délután teltházzal ment a hely, ami nem csúcsidő, szórakozásnak nem olcsó mulatság.