Parlamentnél sétáltunk

Mióta az eszemet tudom a Parlament egy része mindig fel van/volt állványozva, állandóan csinálnak rajta valamit. 

Most, hogy ott jártunk állványt nem láttunk, helyette új szobrokat, új bicikli utat, kőtárat és nagyobb területet, ahová nem hajthatnak be autóval. Legutóbb tavasszal sétáltunk arra, akkor Vincinek a szökőkút, Kendusnak a szobrok tetszettek leginkább(na meg az Olimpia Park)

Szerintem gyönyörű a Parlament épülete, élmény körbejárni nem csak nappal, hanem éjszakai pompájában is mutatós.

Mostanában több embertől hallom, hogy nem szereti Budapestet. Az egyik legszebb város a világon , minden negatívuma ellenére mi imádjuk!

Korai sötétedés miatt nehéz megoldani, hogy a fiúk legyenek elég időt levegőn(ha csak fél napig nem megyünk ki, akkor Vinci tombol, amit nehezen viselek)
Az oviban sincsenek kint annyit, amennyit szükséges lenne. Délután ha tehetjük, akkor mindig sétálunk egy kicsit, hétvégén a belvárosban, hétköznap a környékünkön.
Legjobb energialevezetés(és jó móka) volt a gyerekeknek, hogy a padkákon egyensúlyozva fussanak.(Tavaly az Ikeában lehetett kapni egyensúlyozó padot, szemeztem vele, de nem vettem meg)
Kendust nagyon érdekelte, hogy "Az a bácsi miért áll ott?", Vinci oda is szaladt volna hozzá, ha hagyjuk, nem engedtük, helyette elkezdett vísítani(

Lotti

Babalátogatóban voltam.

Édes kislány Lotti, nyugodt és kiegyensúlyozott baba volt(amikor ott voltam, állítólag tud sírni is!)
Az ottlétem alatt végig aludt!

Fiaim nagy súllyal születtek, kisebb súlyú babát még nem fogtam a kezemben, egészen eddig.
Lotti külsőleg tiszta Apja.

Mióta gyerekeim vannak meg tudom számolni hányszor voltam nélkülük bárhol. Ritkán jutunk el moziba, koncertről, színházról, kozmetikusról lemondtam...majd 15 év múlva bepótoljuk. Most velük szeretnék lenni, minél többet, ahogy a mondás tartja: gyerekeink vendégek a háznál....amíg velünk, mellettünk vannak, addig kell minden pillanatot kiélvezni. Vinci jövőre ovis lesz, aztán a nap nagy részét úgyis intézménybe tölti és nem velünk.
Úgy mentem el Lotti babához, hogy elaltattam ebéd után, Zoli a másik szobában dolgozott. Kb. 1,5 órát aludt(ami Vincihez képest soknak mondható), kérdeztem, hogy amíg nem értem haza, addig mit csináltatok?
"Én dolgoztam, Vincinek szabad foglalkozás!"
Az utóbbi azt jelenti, hogy szinte bármit csinálhat másodszülöttem.

Kié ez a nadrág?

Az oviban van lehetőség heti kétszer karatéra menni. Kendusnak tetszik, szereti az edzést és az oktatót is kedveli. Nem egy "karate"alkat, de az óra inkább a mozgáskoordinációról szól. Játékos, az elején futnak, "krokodilosat"játszanak, erősítenek, több olyan feladatot kapnak, ahol bátornak, ügyesnek kell lenni. 

Eddig heti egyszer ment Kendus, kérte, hogy decembertől heti kettőre mehessen.

Mi csak örülünk ennek! Igaz az oviban teljesen lefárad, agyilag legalábbis(a héten többször előfordult, hogy nem mentek ki az udvarra, pedig az idő ezt nem indokolta), hétvégére annyira kidől, hogy alszik 1,5-2 órát is.

Pénteken megyünk érte Vincivel, kicsivel hamarabb értünk oda és András bácsi megengedte, hogy Vinci is bemehessen a tornaterembe és részt vegyen az óra hátralevő részében. Nem követte pontosan az utasításokat, szabályokat, de élvezte, hogy csinálhatta a többi gyerekkel az ütéseket.

Ahogy beléptünk az ajtón Kendus két kézzel fogta a nadrágot, ami rajta volt, futásnál már az alsónadrágja is kikandikált. Legalább három számmal volt nagyobb, mint ami az ő mérete, ráadásul lány nadrág volt. Kérdem tőle, hogy miért nem a sajátját húzta fel. Válasz: Karatés bácsi ezt adta rám!Te nem szóltál, hogy az nem a tiéd?Nem(de itt már könnyezett)Szó se volt nadrág cseréről(ilyenről lehet hallani)Kende erősen szabálykövető, amit mondanak neki(főleg az oviban)betartja, elfogadja, nem ellenkezik(legalábbis az oviban)

Az edzés végén átmentünk az ő épületükbe(egyikben a magyar van, másikban a német), már felmostak, gyerek nem volt, az óvónéni és a takarítónő is indult. 

Átöltözött a sajátjába és a kislány nadrágját(később kiderült, hogy kié, az óvónéni is mondta, hogy egy anyuka mindenhol kereste a nadrágot)otthagytuk.

Hétfőn elnézést kérünk(erre Kende: miért Anya?nem nekem kell bocsánatot kérnem, hanem András bácsinak)

Gyerekek mezítláb vannak az edzésen, amit értek is. Kendus hajlamos a felfázásra(fiúknál ritkább), külön kértem, hogy legalább zoknit húzzon a lábára vagy tornacipőt....mezítláb volt, arról elfeledkezett, hogy mit kértem tőle.

Túrós-sajtos pogácsa, ahogyan Vinci készíti

Többször írtam arról, hogy Vinci minden olyan tevékenységet szeret, ahol a kezét kell dolgoztatni.

Főzésben, sütésben rendszeresen segít a kis kuktám, ha kelt tésztát gyúrunk azt egyenesen imádja.
Az előkészítésben, méricskélésben is részt vesz, sőt a "piszkos" munka(mosogatás, törölgetés)elvégzésénél is jelen van.

Gondolkoztam azon, hogy karácsonyra mini konyhát kapna, de az ára elrettentet és egyébként is ő a főzőcskézést "nagyban"csinálja.

Gyakran készítünk kenyérféléket, péksütiket, sós rágcsákat(gyorsan fogy, olcsóbb és finomabb,mint a bolti változat)
Aranytepsi(aranytepsi.blogspot.com)oldaláról származik a következő túrós-sajtos pogácsa receptje.
Nálunk 2 tepsi lett a megadott mennyiségből:
25 dkg túró, 2 púpos kávéskanál só, 30 dkg liszt, 25 dkg margarin, 1 tojás(+1 tojás a kenéshez), 25 dkg sajt a tetejére(trappistát használunk)
Pogácsa szaggatónk nincs, helyette a pálinkás pohár is megteszi:)

Kutyaterápia

Arról tudtam, hogy a Hospice házakban terápiás céllal használnak kutyákat, de arról nem, hogy a megkésett beszédfejlődésű gyerekeknél is hasznos lehet.
Logopédiai Intézetbe két havonta egyszer lehetőség van arra, hogy kutyával asszisztált fejlesztésen vegyünk részt. Szeptemberben sajnos nem tudtunk elmenni, mert Zoli külföldön volt, Kendus betegen itthon, de most izgalommal vártuk a csütörtök délutánt.
4 fiú és 1 kislány alkotta a csoportot, mind Vincivel egykorú és a beszédfejlődésben elmaradottak. A hallottak alapján a kislánynak ügyesen beindult a beszéde, ami az anyukája szerint részben a fejlesztésnek, részben a Dévény módszer szerinti szájmasszázsnak köszönhető. Vinci volt az egyedüli, aki a vaú-vaú-n kívül mást nem mondott.
Az óra elején bemutatkozott a kutya gazdája és maga a főszereplő a kutyus is. Nick-nek hívták közepes méretű skótjuhászra hasonlított.
Mozgásos 30-35 perces foglalkozás volt, az elején a logopédus hozott egy bábot, mindenki bemutatkozott, megsimogatták, barátkoztak a gyerekek a kutyával.
 Vinci már az elején nem akart a fenekén ülni, inkább futott két kört a tornateremben, amikor sétálni kellett(persze a kutyus is sétált velünk), akkor Vinci vagy a másik irányba rohant(nem futott)vagy megállt az ajtónál. A lényeg, hogy nem azt csinálta, amit kellett volna.
Az ő terepe egyértelműen a mozgás, nagy mozgásigényű gyerek, az utasításokat nehezen fogadja el. Építettek egy akadálypályát(logopédus és a korai fejlesztő) ahol a kutyával együtt kellett végigmenni. A gyerekek megkapták a pórázt és végigvezették a kutyust, Vincinek az tetszett a legjobban, amikor a kutya alatt kellett átkúszni és amikor labdát kellett neki dobni, na akkor a többi gyerekről nem vett tudomást, csak ő, csak ő akarta csinálni a feladatot.
Egy másik feladatnál őszi terméseket: gesztenyéket, makkot, diót kellett keresni a teremben mindenhol és összegyűjteni majd a bilibóba tenni(ami a kutya előtt állt), mintha neki keresnénk a terméseket.
Vinci mindig a kutyus mellett akart maradni, simogatta, bújt hozzá.
Volt, hogy hívni kellett a kutyust vagy mondani neki valamit, Vinci hívta a sajátos kommunikációjával: "eee-vaú, eee-vaú"
Jól éreztük magunkat, megyünk januárban is!

Mosó Vince Mosodája

Tényleg mindenben segít, ott akar lenni mindenhol. Mosásnál, főzésnél, takarításnál, autószerelésnél.
Egy percre nem lehet őt szabadon hagyni, talál magának feladatot.
Ha nem megy a mosógép, ő munkába lendül, bepakolja a gépet a pelusaival

(rosszabb esetben a játékaival)és benyomja egy rövid programra, nem feledkezik meg a mosószódáról, mosódióról és az öblítőről sem. Szerencsére eddig minden kibírta  Vinci mosási próbálkozásait....a mosókonyhát elkezdtük kulccsal zárni.

La Guna étterem Csepelen

Az étterem héten a legjobbak között szerepelt a La Guna(méghozzá a csepeli étterem), a Diningcity szervezésében a legjobbak megismétlik az akciós menüt.
Ilyenkor gyorsan kell online asztalt foglalni, mert elkapkodják az asztalokat. Mindenhol jelzem, hogy 2 felnőtt és 2 gyerek megy(azt is, hogy az egyiknek etetőszék szükséges, amit itthon már rég nem használunk, de étterembe kérjük a nyugodt étkezés reményébe)
A hölgy, aki a bejáratnál fogadja a vendégeket kezdőnek /beugrónak tűnt: először bajlódott a kabátunkkal majd meglepődve fogadta, hogy két gyerekkel érkeztünk, miután leültünk szóltunk, hogy "étterem hetesek"lennénk.
Az étlapon külön szerepelt egy sushi-s és egy nemzetközi felhozatal. Mi három menüt rendeltünk(az egyiket a fiúk között elosztottuk, sőt még haza is hoztunk), szeretjük a sushi-t, de akkor ott a nemzetközi részből választottunk mindannyian. Az asztalon egy(nem is értem miért ép egy, talán az előző vendég egyet hagyott az asztalon és nem pótolták) macaron volt szépen becsomagolva.
Az előételem padlizsánkrém volt pitával, zöldségekkel. Vinci is megkóstolta, ő mindent szeret, amibe kenyérfélét lehet tunkolni, Kendus inkább az Apja leveséből kért repetát.
Tulajdonképpen az előétellel jól laktam:)Gusztán volt feldíszítve a tányér és bőséges volt a pita és a krém is.
Az előételre elég sokat vártunk. Kíváncsiak voltunk arra, hogy Vinci meddig bírja azt, hogy az asztalnál kell ülnie. Itthon inkább bekap két falatot majd fut és visszaül a tányérjához(az ovi ebből a szempontból is kihívás, csak a közösség erejében bízom)
Mindig van nálam játék(egy-két kacat), könyv, toll. Persze rajzolni szerettek volna, de papír nem volt nálam, maradt az ismerősök  névjegykártyájának hátoldala. Egész jól lekötötte a figyelmüket.
Főételnek kacsamellet kértem krumplipürével, olyan adagot kaptam, hogy másnapra is elég volt ebédre.
Édesszájúak vagyunk. Bármilyen finom és nagy adag az előétel, mi akkor is tudunk desszertet enni.
Madártejet választottam, különleges módon volt elkészítve: karamellát éreztem és a habon apró pisztáciát, egészen új elgondolás. Nekünk bejött.
Inni házi levendula szörpöt és epres limonádét kértünk. Nem hagyhattam ki a különleges csokis kávét sem, isteni volt, csak ajánlani tudom!
Az étterem hátsó részén kaptunk asztalt, elég sokan voltak rajtunk kívül, a fiúk rendesen viselkedtek, amikor a számlát kértük, akkor kezdtek önmaguk lenni(szaladgáltak a lépcsőn)