Lengyel-magyar két jó barát

Még soha nem voltam Lengyelországba, Zoli sem, pedig mennék. Nászutunkon kiraboltak és a hotel, ahol megszálltunk egyik tulajdonosa lengyel felmenőkkel rendelkezett, nem tudta pontosan hol van Magyarország, de azt igen, hogy Európában és azt mondta, hogy,amíg le nem zárul a nyomozás(hogy tényleg betörtek és nem költöttem el az összes pénzem, majd így akarok pénzhez jutni), addig ő vendégül lát minket minden nap reggelire. Kende iskolájának van egy lengyel testvériskolája, befogadócsaládokat kerestek, amire mi jelentkeztünk. Eredetileg október 7.-től jött volna egy hétre, de a Rákóczi szövetség támogatásával megoldották a szállást és a programokat, étkezést, mától péntekig vendégül látjuk M.-t. 15 éves, fiú, Krakkó mellett él és az édesanyja tanár. Jól beszéli az angolt, Kendével ellentétben, aki megszólalni se akar. Késve érkeztek az iskolához, addig a befogadó családoknak rendeltek pizzát, beszélgettünk(megismertem Kende egyik angliai szobatársát). Lementünk a várba a Szent Mihály kápolnába, aztán a lezárások miatt a kerületi Duna partot mutattuk meg, méretes pontyot fogtak épen, hattyúk, kacsák jöttek közel, szereti a tésztát, elmentünk a Pasta Gusztihoz, megmutattuk a Szent Erzsébet templomot, sütöttem palacsintát, csocsóztak. Holnap az iskolába beviszi Zoli, állatkerti és Városligeti programjuk lesz, délután megyünk érte. Eredetileg mára a Margitsziget és a Szamos Múzeum lett volna, lehet, hogy holnap kerítünk rá sort. Most pedig már mindenki tisztán az ágyban pihen.