Kerületünk

A főváros pesti oldalán itt a legolcsóbb az ingatlan, ez sokat elmond, de a legolcsóbb kifejezés nem megfizethetőt jelenti. Zoli ide született, 54 évvel ezelőtt még nem volt a kerületben kórház, a babák otthon vagy a Baba utca szülőházában láttak napvilágot. 1 évet arra szántunk, hogy ingatlant keressünk, hétvégi program kirándulással egybekötve, Piliscsabától- Szendehelyig több telket, házat megnéztünk, a pénztárcánk korlátokat szabott, Ürömön találtunk olyan telket, ami szerelem volt első látásra, de az építésre nem jutott volna pénz. Albérletben laktunk és a szembeszomszéd gyerekére vigyáztam alkalmanként,említettem az anyukának, hogy szeretnénk elköltözni. Ő mondta, hogy van egy örökölt háza, amiben albérlő lakik, de közös a féltestvérével, aki Németországban él és rossz a viszonyuk. Nekünk kapóra jött, hogy a féltestvér akkor anyagilag szorult helzetben volt és Zoli mondott egy árat(belülről még nem láttuk a házat), az exszomszéd pedig rábólintott. Így kerültünk ide, a párhuzamos utcában töltötte Zoli a gyerekkorának egy részét. A kerületnek vannak hátrányai, szerintem több az előnye, szeretünk itt élni. A belváros tömegközlekedéssel 15-20 perc, kertes, családi övezetben élünk, falusiais jelleggel, a munkahelyem 10 perc kocsival és sokban hasonlít Szécsényre. Bárhová megyek kerületen belül biztos, hogy szembejön egy ismerős. Az utóbbi időbekben a buszon, Boráros irányában is van ismerős és a Határ úti metrónál is.Ezek az ismerősök a gyerekek lévén lettek ismerősök. Megszépült a Duna part kerületi része, szívesen megyünk biciklizni, sétálni. Ha finomat akar enni az ember, akkor nem kell messzire menni és az utcánk végén van a piac.Olyan szomszédaink vannak, akikre lehet számítani. Mióta itt élünk fixen ugyanaz a társaság vesz körül, a mellettünk lévő házból kihalt a bácsi, oda jöttek most fiatalok. Az utca másig végén az erdő, gát, patak.(Az első négy képet nem tudom törölni, de a vár alatti Szent Mihály kápolnában készült)