Csapatépítő túra Csillebérctől

Kende osztályfőnöke a tavalyi évhez hasonlóan családi napot hirdetett Csillebérci túrával. Kende elzárkózott az egésztől, a barátja nem ment(mert nem akart), nálunk azért irányított demokrácia van. Az ofő megjegyezte, hogy pl. az osztály lézerharcozni ment és abból is kivonta magát. Az ész érvekkel nem lehet meggyőzni: az ofő ezt megszervezte, neki is szombat, ez fontos, te is az osztály közösség része vagy stb. Érdeklődési köre leszűkült a ping-pongra és az itthoni sportközvetítések nézésére.Számomra érdekes sport és egyéb programokat szerveznek az iskolában, ami nekem tetsző, de neki nem. Kamaszkor. A kirándulás előtt mondtam, hogy a végén egy jutalom késői ebédet kérhet a Mamut környékén és benézünk cipőboltba(ez az osztályban valahogy presztízs kérdés lett, mióta valaki azt mondta neki, hogy a cipője a Temuról van, azóta nem veszi fel, pedig nem onnan van. Az egyik osztálytárs cipőjének ára megegyezik a fél fizetésemmel, a gyerek kinőtte, árulja az osztálytársainak, KEnde nagy bánatára méretben nem jó rá), ruhaboltba. Egy kifőzdét találtam a Fény utcai piac mellett, drága volt és nem a legfinomabb, Pull and BEar nincs a Mamutban, de bementünk 5-6 boltba, sáros bakancsba, fáradtan, mert megígértem. BKK mentünk a Csillebérci KFK-ig, a rövidítést nem tudta, hogy mit jelent, de azt igen, hogy a ping-pong csapatukat megverték. Elsőként értünk a helyszínre, kb. 30 perccel a tanár előtt, a sok esőzés miatt csúszott a talaj(az egyik apuka megjegyezte, hogy bizonytalan vagyok, legközelebb hozza nekem a túrabotot), hiába továbbra is a 12 éve brvállt Skechers bakancsban taposom a kilométereket. Megálltunk a Sorrento szikláknál, Kende állította, hogy mi már jártunk ott. Én nem emlékszem, csak az olasz Sorrentora. A vitorlázórepülő emlékműnél tízóraiztunk, az osztálytárs apuka, akik Budakeszin laknak, körbemutatta, hogy hol mit látunk. Láttunk vitorlázórepülőket is, az idő napsütéses volt, kicsit megpirult az arcom. Annak ellenére, hogy Kende mindent megpróbált, hogy ne menjünk és tiltakozott, a lesifotók bizonyítják, hogy jól érezte magát. Ígértem neki, hogy a végén fogok menni, nem zavarom(de ha már családi nap. Zoli szülinapra vitte Vincét)Két osztálytárs(fiús szülők)szoktam beszélgetni iskolai rendezvények során, valahogy így alakult ki. Az egyik apukával/anyukával hasonlóan gondolkodunk, vannak közös témáink, utána még a Mamutban is összefutottunk.