Napsütéses szombat

Előrehoztuk a temető látogatást. Bátonyterenyén bezárt az általunk nagyon szeretett Kakas étterem(pár éve olvastam egy cikket arról, hogy, aki nálunk kéktúrázik hátrányos helyzetű térségben és szeretne megpihenni egy étterembe, nálunk hétvégén nehéz minőségi kifőzdét/éttermet találni, ellenben a nyugati szomszédainkkal, Ausztriába kb. 20 éve túráztunk, a kis falvakban is találtunk kockás abroszos helyet, finom koszttal. Salgótarján irányába egyre kevesebb a vendéglátóhely, az okokat tudjuk, de fájó, hogy egy jó hely ismét bezárt)Vince már éhen akart halni, ezért Maconkán a víztározó melletti halasban ebédeltünk. Onnan Szécsénybe mentünk, útközben többször láttunk rókát, lassan közlekedtek az út mellett, át az úton. A házak felett repült egy kedves régi gimis társam(tavaly megkerestem, amikor az iskolának szponzorokat kerestem az alapítványi báljára és kb. 20 éve nem láttuk egymást, ennek ellenére egy nagyobb összeget felajánlott)

Mama agyilag topon van, a teste fogja cserben hagyni. Az utóbbi hónapokban a mozgás nehezére esik, többet fekszik, mint ül. Mondta, hogy lassan tudja majd kinyitni az ajtót. Olyan, mint a gyerekek, második gyerekkornak is szokták nevezni a 80 utáni éveket, édesség, csokika, cola csúszik, főtt étel kevésbé. Most is kérte, hogy vizzel(csakis Jana lehet)öntsem fel a colát, az izgalom(hogy látpgatóba érkeztünk) rátett a remegésre, elsőre kivettem a kezéből, minthogy magára öntse, aztán a beszélgetés során oldódott és csökkent a remegés. Vittem neki Nők Lapjákat, már nem fejti benne a rejtvényt, mert nem tud sokáig ülni a varrógépből kialakított íróasztalánál, de még olvas és nézi a török sorozatot:)amit éjszaka újra ismételnek a Dunán(apró örömök). Ha már ott voltunk, Roniékkal videóhívásoztunk. Onnan a barátnőmékhez mentünk, akik két malacot is levágtak ma, egy nagy zacskó friss tepertővel jöttünk haza.