Egy gyerek

Furcsa, hogy egy gyerekünk van itthon. Kende tegnap hajnalban indult Erdélybe, azóta 3 sms-t küldött. Apja szerint azért, mert annyira jól érzi magát, hogy rohan az idő és nem jut eszébe bejelentkezni. Pedig én hívtam és a kezem közelében van a telefon, nem szeretnék nyomulni. Közben a szülői csoportból tudok meg infókat, például, hogy Parajdon bezárták a sóbányát és nem tudtak bemenni, hogy 5-10 fok van délelőtt, hogy megérkeztek a fogadó családokhoz, hogy tegnap rántott hús és valami leves volt a vacsora. Este 10-kor még sétáltak, reggel 6.30-kor ébresztő. A három sms utolsó szavai: sajnos, "hosszú az út, sajnos", nem tudok beszélni, túrázunk, sajnos", "most értünk a szállásra, sajnos" Az én gyerekem túrához szokott, járjuk a kéket, bicózunk, kirándulunk. Hiányzik. Közben Vince, aki még mindig egy ágyban alszik a bátyával beköltözött mellém, mert nem akar egyedül lenni a szobában.