Még mindig Erdély

Csütörtök este hívott Kende, azzal, hogy reggel óta rosszul érzi magát(reggel Marci adott neki egy Algoflex Forte-t, nem értem miért mástól kért), neki is van gyógyszerre, tudja hová raktam és mi mire való. Fogadó családoknál volt aznap a szállásuk, az erdélyi család 6 fiút fogadott be, gondolom rutinos anyuka. Kértem Kendét, hogy vegyen be Algopyrint és Daedelont, tünetei: fejfájás, hányinger, gyengeség és feküdjön le aludni, de előtte szóljon az anyukának, hogy rosszul érzi magát. Este kötelező táncház program, kértem, hogy szóljon az ofőnek, hogy ő nem megy. Az ofő telefonszámát az SZMK-s anyukától tudtam meg, írtam és hívtam is őt, de nem értem el. Végső elkeseredésemben az iskola által generált email címére írtam(ezt tudtam). SZMK-s anyuka fiával egy szobában van Kende, az ő fia sűrűn hívja/ír az otthonmaradottaknak, tőle tudom, hogy Kende lepihent, vett be gyógyszert és elment a táncházba. Ez az erős kötelességtudat, szabálykövetés tőlem jön. Tegnap este hívott, hogy jól van vett a vásárban nekünk csokit, később észrevette, hogy novemberben már lejárt, málnalekvárt(lesz összehasonlítási alapom, mert rengeteg málnánk van, málnalekvárunk is). Sokat buszoznak, ami unalmas, rossz a fülhallgatója, nem tud zenét hallgatni és ma mennek a búcsúba. Nem esik, este 5-10 fok van. Ma legalább gyalogolnak.