Még mindig Anyák Napja

Felső tagozatból kikopik az Anyák napi műsor és az iskolai keretek közötti ünneplés. Mióta anya vagyok képes vagyok mindenen elérzékenyülni, a keddi műsorra is 100-as zsepivel készültem. Látni és érezni lehetett, hogy mennyi időt, energiát fordítottak arra a pedagógusok(ofő helyettes is)és a gyerekek, hogy a műsoron szem nem maradt szárazon. Büszkén mondhatom, hogy Kendének a műsorbanŰ'főszerepe' volt, ő volt a narrátor, olvasta a hosszú szöveget(izgatottságában időnként hadart). Egyik osztálytársuk zongorázott, másik gitározott, énekeltek, szavaltak. Aztán következett a vendéglátás, utóbb kiderült, hogy a kókusztekercset a fiúk keze munkáját dicséri(egyébként fiús osztály, kevés lány van, talán 4 vagy 5). Ajándékot is kaptam egy piros szívet só-liszt gyurmából, a festég szaga szúrós volt. Kende elmondta, hogy gipszből ékszertartót készítettek, de neki valahogy összetört, itthon csinált só-liszt gyurmából egy másikat és az Apjával autófényező srayvel lefújták. Zárórészkét az ofő készített róluk képeket focipályán, udvaron, parkban, templomnál és összevágta egy videónak, alatta ment egy megható zene. Könnyeztem végig. A tábla felett ez állt: "Mindent lehet, annak, aki hisz"