Valami történt Kolombusszal

Órát lehetne igazítani a macskákhoz, reggel 6-kor és délután 15.30-kor biztosan itthon vannak és várják a bejárati ajtónál a kaját. A nedves eledelt jobban szeretik, mint a szárazat, nem márkahűek, bármilyen jöhet. Feltűnt, hogy egyikőjük sincs az ajtónál, kinyitom és látom, hogy Koli a jobb hátsó lábára nem lép rá, sántikál. Hívtam, de elbújt, megijedt. Rögtön az jutott eszembe, hogy elütötte egy autó, nem egy forgalmas utcában lakunk, de azért előfordul, hogy gyorsabban mennek, mint a megengedett. Mindig összeszorul a szívem, ha elgázolt állatot látok, sőt, amikor nem kerülik ki a tetemet az autósok.... Úgy voltam vele, hogy a fogászat után hazajövünk és leviszem az állatorvoshoz, aki 12.-ig rendel. Hazajöttünk és azt látom, hogy elfut előlem, bebújik a kocsi alá, nem jön simogatásra, az egyértelmű, hogy már jobban van a lába. Zoli szerint túlaggódom a helyzetet, a macskáknak tíz életük van, szívós állatok. Ez kedden történt, azóta a két macskatestvér külön közlekedik. Múlt héten kullancs volt Pocakban, sikerült befogni és pótolni egy oltást, a kullancsot-aki még élt, amikor a doki kiszedte-állatról emberre is átmegy, Kendében volt két éves kora körül, utána be is kerültünk a Lászlóba....rossz élmény, kapják is az oltást.