Félév

Kiderült a központi felvételi eredménye és vele együtt jött haza a félévi bizonyítvány. Zoli ment be a vágyott gimnáziumba reggel 8.00-ra, elmondása alapján ő nagyon izgult, nekem pedig a végeredményről küldött egy képet. A magyar kiemelkedően jó, a matek átlagos(önmagához képest szép az eredmény), ma már jelentkeztünk(kb. negyedik nekifutásra sikerült) az Oktatási Hivatal felületén szóbelire, egy gimit jelöltünk be, ha nem sikerül, próbálkozik nyolcadik után, de bízunk a legjobbakban!A szóbelire egy szülő beülhet, én leszek az a szerencsés:) Kende félévi bizonyítványában két dicséret is szerepel(irodalom és természettudomány), töriből lehetett volna ötös(szakmailag nagyon jónak tartom a tanárát,) meglátásom szerint. Elégedettek és büszkék vagyunk rá! Vince félévi értékelését a Krétán keresztül olvastam el(szöveges, Kende hozott haza nyomtatott verziót), összeségében jól megfelelt, de Vince tudja, hogy ez más(normál)osztályban nem lenne ilyen szép. Múlt kedden a szülői értekezleten kiderült, hogy szeptembertől a gyerekeket integrálják normál osztályba, de lesz, aki ismételni fog. Kemény dió, Vincével nagyon sok munka van és gyakran nem látom a befektett energiát, nemhiába van kódja tanulási nehézségről is. A jelenlegi pedagógustársadalom nagyrésze nincs felkészülve(nincs idő, energia, nehezítőek a körülmények)arra, hogy 20+ osztályban 3-4 sajátos nevelési igényű gyermek és 2-3 magatartási problémával küzdő gyermekkel differenciáltan foglalkozzanak. Nekik lenne az az érdekük, hogy a kislétszámú osztály a továbbiakban is működjön azzal a három pedagógussal, akivel most is együtt vannak. Vincének van boldogság órája, lerajzolták az aranyhalat és lehetett kívánságot írni, mondani: ő azt kívánta, hogy Kendének sikerüljön a felvételi és utána gondolt magára: "jó lenne végre a matekot megérteni:)Aranyszívű.

Táska

Az iskolatáskát szünetben szoktam kimosni, kipakolni. Kendénél kerestem vonalzót, a kezem mélyre nyúlt és talált egy folyós körtét, egy kövületté vált kakaóscsigát. Lehet, hogy gyakrabban kellene belenéznem?

Fogászat pipa

Vince fogászati beavatkozásán túl vagyunk, most fél évig ezt kipipálhatjuk.Decemberben a náthája miatt elmaradt, a várólistán első helyre került, egyébként decemberben mondta az orvos, hogy júliusra van szabad időpont. Speciális helyzetünk van, ha jól tudom SNI fogászat csak a Bethesdában működik. Vince egyáltalán nem egüttműködő, pedig rossz élménye nincs, de a száját annyira sem nyitja ki a dokinál, hogy belenézzen egy tükörrel. Késői fogváltás miatt kerestünk fogászatot, egy SNI továbbképzésen hallottam az SNI fogászatról, ahol a gyerekeket elaltatják, amíg dolgoznak a szájukban. A panorámaröntgent engedte, ott kiderült, hogy van lyukas foga(anno egyről tudtunk)és nem esett még ki tejfoga. A röntgen óta szerencsére kettő kipottyant magától, ezért húzni nem kellett, de hármat tömtek, políroztak és még fogkő is szerepelt a zárójelentésen, amin azért csodálkozom, mert az én vonalamat örökölte fogáaszatilag és nekem nincs(lassan 40 évesen nekem is vannak tejfogaim még) Vince fogápolási technikája messze van a tökéletestől, sőt a jótól is, segítséget nem fogad el, csinálja, ahogy gondolja. Próbáltam erőszakkal, de ordítás lett belőle. Hétfőn az anesztes atlathatónak találta, szerdára lett Kende lázas és csütörtökön volt Vince műtétje, éjjel már tüsszentett(velem aludt), reggel 7.30-ra már megérkeztünk, az anesztes néni utánunk, rögtön azzal kezdtem, hogy nézzen rá ismét. Ő azt mondta, hogy rendben, mehet a műtőbe. Éhgyomorral mentünk, a fiúszobába ültettek le, de egy szabad rácsos ágy volt illetve egy ifjúsági ágy, de az utánunk következő fiú, akinek fogászati műtétje volt ránézésre is súlyos autista gyerek volt. Végül ő kapta az ifjúsági ágyat, mi átkerültünk egy lányos szobába 6. betegként. 15 hónapostól a 16 éves korig feküdtek a szobában, különböző betegségekkel. Engem a betegek látványa, a kórházi bentlét megvisel, előtte és utána sem tudok aludni. Vincét vitték el elsőként a műtőbe, de nem kísérhetem be civilként, ahogy pl. a Heim Pálban. Egy darabig mentem mellette, őt nagyon zavarta, hogy bőrövvel lekötözték a lábát, nehogy leessen az ágyról. Kb. 1,5 óra volt a beavatkozás, már ébren, vacogva , szédülve, hányingerrel hozták fel az osztályra. Visszaaludni nem akart, csak kártyázni, játszani, kótyagosan mentünk mosdóba is. Ahogy teltek az órák, az állapota egyre jobb lett. Mellettünk egy anyuka megkérdezte a nővért, hogy ő kaphat-e enni, mert a gyereket nem hagyhatja magára és nem készült ennivalóval. Nálam volt szendvics és kakaós csiga is, az utóbbit neki adtam, mert elmondása alapján már rosszul volt az éhségtől. (Heim Pálban a szülőknek is jár napi háromszori étkezés). Vince kapott pépeset, csontleves levét, krumplipürét(zselés állaga volt)és csirkemell darabokat, az utolsó falatig kinyalta a tányért, mert nagyon éhes volt. Délután hazajöhettünk, előtte jutalomként még beugrottunk a Mekibe, fél év múlva kontroll.

Vince névnapos

Vágyott led világításra, Kende szobájában már teljes a hangulatfény, ő is megkapta. Fülig ért a szája, amikor kicsomagolta. Ünnepi reggeli(bundáskenyér, zöldségtál, sajttál, fehércsokis forró ital várta)várta és ebéd mellé összedobtam egy gyors répatortát mascarpone krémmel.

Központi írásbeli

2 év után, ma Kende ismét megírta a központi írásbeli felvételit.Negyedikesként rutinszerzés céljából írattam meg vele, gyakorolt rá, de nem annyit és nem tudatosan, mint a mostanira. Mindent beleadott, nagyon szeretne bekerülni a hatosztályos fiú gimibe(motiválja őt az a két osztálytársa, akik vele együtt írták). Járt előkészítőre, foglalkoztam vele én, a suliban járt a matektanárjához szakköre, korrepetálásra és még egy kolléganőmhöz is. Emellett szorgalmasan tanul és szépen egyenletesen teljesít a suliba, le a kalappal előtte, még csak 12 éves, de nagyon elszánt és kitartó. Szerdára belázasodott, csütörtökre már csak hőemelkedése volt, péntekre pedig előre kikértem őt, pihenjen itthon. Délutánonként sokat aludt, nem ment sehová, jól esett neki itthon maradni a négy fal között és gyógyulni, feküdni. Tegnap kérte, hogy az esti misére még menjünk el:), időben lefeküdt és reggel magától ébredt. Zoli bevitt minket a belvárosba, visszafelé pedig elvitte Vincét úszni. Korábban érkeztünk és még beültünk a Mekibe, ittam egy forrócsokit és beszélgettünk(ő nem kívánt semmit) Kezdték a magyarral, ami Kendének fekszik. Elmondása alapján nagyon izgult, de megivott 3 dl vizet és ez elmúlt:)utána jött a mumus matek, majd rövid szünet után a hittan(kvíz, mondatok folytatása és fogalmazás). Végig az iskola épületében vártam rá, voltak ismerős szülők, beszélgettünk. Pénteken reggel 8-ra lehet menni betekintésre. Matekból a 10. feladathoz nem kezdett hozzá, hittanból egy kérdésre nem tudta a választ,meglátjuk. Kértem, hogy írjon gyöngybetűkkel, olvashatóan, helyesen és használja ki a rendelkezésre álló időt. Az idő pont elég volt, csengőre tette le az iróeszközt.

Pompeii

Még mindig a nápolyi utazás hatása alatt vagyok, pedig majdnem 1 hónap eltelt. Boldogsággal tölt el, ha visszaemlékszem az ott töltött felhőtlen feltöltődésre. Pompeii a második nap mentünk, szerettem volna a Vezúvhoz is elmenni, de Zoli nem támogatta(így is mentünk eleget, edzettek vagyunk, sokat túrázunk, mégis hólyagos lett a talpam és a lábujjam). Nápolyból Hévnek tűnő( vonat s a metró keveréke) közlekedési eszközzel mentünk Pompeiibe. Hogy hol kell pontosan leszállni egy mellettem ülő nő segített. Az út alatt mellettünk állt egy fiú, elektromos rollerrel és végig arab zenét hallgatott, csurig feltekert hangerővel. Vince mögött pedig egy hajléktalan férfi ült(ilyenkor is jól jön a maszk. Kb. 40 perc után megérkeztünk Pompeiibe, és valahogy egyértelmű volt, hogy merre menjünk. Előtte beültünk egy kicsit a templomba, bármelyikbe bementünk mind annyira szép!A főtéren Disney figurák kivilágítva(kb., mint a Luminapark), ez kicsit furi, hogy a templommal szemben ez van, de betlehemes állítása is nagyon gyakori, üzletekbe, kávézókba, pizzériákba és nemcsak a templomba. Pompeiinél a bejáratnál átvilágítás van, kapukon kell átmenni, táskákba néztek be, a belépőjegyért sorba kellett állni és drága volt(mindenhová a belépő drága volt). Szerencsére korán érkeztünk és spontán úgy alakult, hogy zárásig maradtunk, mert még erre nem is voltunk, arra mi lehet, jéé, ezt sem láttuk. Időnként megpihentünk egy-egy angolnyelvű idegenvezető mellett. A fedett rész után kimentünk a 'köves részre', minden eredeti, láttunk egy restaurátort dolgozni, aki egy falfestményen pepecselt. Rengeteg turista, de óriási a terület, elolszlott a tömeg, nyáron biztos zavaró lehet. Érdekes, hogy a kupleráj a nagy tűzvész idején nem sérült meg egyáltalán, több a meztelen férfi szobor, mint a nő. Minden utcából nyílik egy másik, kis kereszteződések mindenhol, óriási kövek, figyelni kell, hogy hová lépünk. Feltűnt, hogy sok idős bottal jön(külsőre kb. 80 évesek), mellettük a család és kirándulnak. Ivókútakból töltöttük a kulacsainkat, kerestünk büfét, de valahogy zárásra lett meg, akkor már csak néhány édesség maradt aranyáron. Csodásan sütött a nap, tisztán láttam a Vezúvot. Megnéztük a bazilika maradványát, a házi oltárt, belső házakat és rengeteg kis házat, Isis templomát, Vespasianus templomát, az egész mesél az ókor történelméről, méltán lett a világörökség része.

Vinceszáj

Mit hordunk a lábunkon? Lábgombát!

Nápoly látnivalók III. rész

Megpróbáltunk minél többet magunkba szívni Nápolyból, a nyolcadik nap azt mondtuk, hogy még legalább ugyanennyi kellene, hogy felderítsünk mindent. Nápoly hatására kezdtem el a Briliáns barátnőm című regényt olvasni, a helyszínek(Garibaldi állomás közelében laktunk)mind ismerősek, tegnap főzés közben az Ízek, imák, szerelmek című filmben Julia Roberts Nápolyban pizzázik és jéé, nekünk ismerős az utca, mi is ott ettünk. Jönnek az 'aha', 'húú', mi is részesei voltunk ennek a gyönyörű, lüktető városnak, ahol az idő lenyomata magával ragad. Castel Nuovo: ha belépőt kellett fizetni, akkor mi kihagytuk a múzeumot/templomot, addig mentünk be, amíg ingyenes. Vincével ezek a körök még nem járhatóak. Itt a várba be lehet menni ingyenesen egy darabon, gyönyörű a kilátás a tengerre, lekukucskáltunk, az üvegpadlón, ahol mumifikálódott holtesteket láttunk, egy óriási rohamsisak fogad a bejáratnál és az ajtó őrzi a második világháború golyótalálatát. Tulajdonképpen a központban van, közel a kikötőhöz. Mellette nagy tér, szilveszterkor petárdáztak itt és volt tűzijáték. Kivilágított lovashintó, fenyőfa, karácsonyi gömb(mint a Luminaparkban, csak ingyen) Castel del Ovo: Tengerpart mellett található erőd, csak körbejártuk. Körülötte éttermek és a pincérek próbálnak hajózásra becserkészni. Piazza del Prebiscio: itt van a legtöbb turista,hömpölyög a tömeg. Gyönyörű belső tér, oszlopcsarnok, üldögéltünk egy darabig, gyújtottunk egy gyertyát a hozzátartozóink emlékére(minden automatikus, bedobod a pénzt, megjelenik a led). Ahogy kiléptünk ismét megcsapott a vizelet/széklet szag. A legnagyobb buli szilveszterkor itt volt, fellépők, tűzijáték, buli ezerrel. Szinte az összes képeslapon szerepel, hosszú ideig építették, már a XIX. század elején elkezdték építeni, a világörökség része. Galleria Umberto: hasonlít a milánói épületekhez. Apró mozaikokból különböző képek vannak kirakva(Nagy Sándor mozaikképét nem láttuk), vásárolni is lehet, de egy részében hotel, magánlakosztályok vannak kialakítva. Az Operával szemben van, az üvegkupola lélegzetelállító, a földszinten kávéházak vannak. Itt láttunk akkora citromokat az egyik üzletben, mint kb. a fél fejem. Sant Elmo erőd: az utolsó nap fedeztük fel. 1300-as években épült, börtönként funkcionált, a vasrács az ablakokon jelzi. Vele szemben a rendőrség épülete, amelynek oldalában két harang. A legtöbb helyen a járdák burkolata nagyobb kődarab, néhol csúszott is és apró macskakő váltotta egymást, apró sikátoros utcák vannak, a robogókra, autókra mindig figyelni kell.

Nápoly látnivalók II. rész

Étkezés: ami nálunk kardinális kérdés, a kiadásaink tetemes, legnagyobb részét az étel jelenti. Reggel egy közeli szupermarketben kezdtük a napot(kettő volt a szálláshoz közel)és megtöltöttük az üres hátizsákot. Sonka, zsömle, mandarin, víz, nasi. Háromszor reggeliztünk a hotelben, ami drága volt és furcsa, hogy mindenből szedett nekem a pincér, olyan érzésem volt, hogy nem hagyja, hogy annyit szedjek, amennyit akarok. Arra figyeltünk, hogy a sonkás zsömle elfogyasztása mindig a tengerparton/parkban/vár mellett legyen. Annyi sonkás zsömlét ettünk, hogy Kende kijelentette, hogy ő itthon biztos nem eszik többet ilyet, pedig isteni finom akciós pármai sonkát, csirkemell sonkát ettünk.A zsömle mellett a fokhagymás focaccia ízét nem felejtem, kettő volt egy csomagban 1.40 volt az ára. Az élelmiszerárak az egekben vannak nálunk is, bármit veszel ma, holnap biztos drágább lesz. Olaszországban a mi áraink kb. 2-3 szorosa az alapvető élelmiszer, figyeltem az akciókat is. Az első sétánk, ami akikötőhöz vezetett(kb. 45 perc volt a hoteltől)felénél Vincénél elindult az "éhen halok, de most rögtön enni akarok!Nem bírom tovább!" lemez, több éttermet is láttunk, az egyikben spontán benyitott, mi meg követtük:)Tipikus olasz hely, nemcsak pizzát árultak, voltak turisták is, de a hangos olasz nevetéstől, beszélgetésből levettük, hogy jó helyen járunk. Egy kis nyitott hűtőben láttunk húsokat, a pincér nehezen beszélt angolul, inkább mutogattunk a hűtőpultba, hogy mit szeretnénk. Vince pizzát, Kende tenger gyümölcsit evett spagettivel, Zoli steaket, én lazacot. A steakhez nem hoztak köretet és lazac két szelet volt, fincsi olajjal leönte, köret nélkül. Figyelnek a vonalainkra, kaptunk viszont házi kovászos kenyeret, ropogós héjjal. Itt is elmentünk mosdóba-húú, de koszos volt, szinte mindenhol, amerre jártunk-és lehet összefüggést találni a mosdó és a konyha állapota között.....Az étel jól esett, szóltam a pincérnek, hogy úgy tűnik a wc alól folyik a víz(már a folyosón is látszott), felmosták. Zoli szerint a járt útat a járatlanért ne adjuk fel, ha tudjuk, hogy a 'körút' hova vezet, akkor ne térjek le mellékutcákba, ne kagyarodjak el. Szépek voltak a fények, mi kipihentek, jártunk már a központba többször, gondoltam egy sikátoros résznél, hogy nézzük meg mi van arra...eljutottunk egy egytemi negyedbe. Az utcán ülve olyan pizzát ettünk, ami után a 10 ujjunkat megnyaltuk, a legolcsóbb pizza 12 euro, a frekventált helyeken 20 euro. Édesszájúak vagyunk, kihagyhatatlan a tiramisu, életemben nem ettem olyan finomat, mint ott. A wc ott tiszta volt és fertőtlenítőszagú, az utcán viszont harapni lehetett a marihuána illatát. Pompeiben street food kocsiból is ettünk hajtogatott pizzát, aki árulta nem tűnt tisztának, de a pizza forró volt és laktató. Az egyik egyetem bejáratánál két oroszlán szoborba lakott egy hajléktalan, reggel és este mindig láttuk. Elképesztő helyeken feküdtek még emberek: templom bejárata mellett, palota oszlopcsarnokában,közvetlenül a kétsávos út mellett, a jelzőlámpa mellett. Szoktam figyelni a Tripadvisor helyeket és olvasok éttermekről ajánlókat, kritikákat. A tengerparton beültünk egy olyan helyre, ami 2019-ben Nápoly legjobb étterme lett, teljesen véletlenül találtunk rá, ép nyitásra értünk oda, a pincér kérdezte, hogy foglaltunk-e asztalt. A fedett szaletliben kaptunk asztalt, itt az enteriőrt is lefotóztam, mert nagyon egyben volt és az egyetlen mosdó, ahol jártunk és patika tisztaságú volt(étkezés előtt, után is használtuk). Gnoccit ettem Vincével, olyan nagy adagot kaptunk, hogy vacsira is bőven elég volt, Zoli marhahúsos tésztát választott, Kende rákos spagettit. Külön kérésünk volt, hogy csak rák legyen a tésztában. Az étteremnek nyári és téli étlapja van. Sok helyen olasznak hittek engem(barna haj, barna szem), volt, ahol az olasz étlapot hozták rögtön. Itt pl. kávét nem ittam, mert aranyárban mérték az ételeket. Kb. minden sarokra jut legalább kettő reggeliző, cukrászda. Az Európa kávézóhoz hasonló kávézóbóban ettünk croassaint(a hely történelmi múltját galériafalon néztük végig, még a női wcben is bekeretezett régi képeket tettek ki, nagyon tetszett!)Azt gonolná az ember, hogy december 26.-án nincs sok turista Nápolyban és környékén, mi azt tapasztaltuk,hogy már 7.30 után hömpölyög a tömeg az utcákon, turistákkal vannak tele a reggeliző helyek és nem helyiekkel.

Nápoly látnivalók

Igazából Zoli bakancslistáján szerepelt Nápoly, Ryanair már kedvező áron ad el jegyeket, ha időben megveszed, akkor spórolsz igazán. Mi kb. 7 hónappal december előtt vettük meg. Ablak mellett ültem, végig bambultam az utat, nem tudok betelni a vattacukorszerű felhők látványával, azzal, hogy felettünk/alattunk is mennek gépek. Kende utálja a repülést, a felszállásnál izgul leginkább. Zoli kitalálta, hogy hozzon magával matek felvételi feladatokat, üsse el hasznosan az időt és terelje el a figyelmét!Most is mindenki egy hátizsákban cipelte a holmiját, kivéve Vince, aki kért és kapott egy kisméretű böröndöt, amit fel lehet hozni a gépre.(Tűnt már el böröndünk, kaptunk kárpótlást, de tanulva a helyzetből, Európában 2 hétig is elég a hátizsák). Rutinosan pakolok, most a vastag pulóverek és a váltás, tavaszi kabát sok helyet elfoglalt. Azzal nem számoltam, hogy a paradicsomszószos pizza ráfolyik majd a ruhájukra, hogy a spagettiből kerül a nadrágra is... December 26.-án indultunk és január 2.-án este jöttünk haza, azóta is hatása alatt vagyok!Annyi impulzus ért, hogy utána napokig nem tudtam rendesen aludni. Tudom, hogy itthon is szép, szinte tavaszias idő volt, ott 17-18 fok, tipikus kirándulóidő. Egyszer volt vihar, pont hajón voltunk Capriról Nápolyba tartottunk. A szállásunk a központban volt(Hotel Európa), egy megállóra busszal a reptértől. Meglepődtünk, hogy 4 főnek egy megállóra mennyibe került a jegy(pontosan nem emlékszem, csak arra, hogy húúú, de drága volt). A buszról leszállva valami iszonyú bűzbe érkeztünk és szemét mindenhol. Háztartási hulladék, eldobott ételmaradékok és a legborzasztóbb az emberi ürülékek látványa és a pisi szag keveréke. Sok a fekete, Szomáliából menekült, az utcán árulnak, kereskednek(Kende régóta vágyott egy Jorden cipőre, ott megkapta 20 euróért:), látni, hogy sokan közülük az utcán élnek. A szemetet nálunk hetente egyszer viszik el, szerda reggel a kukanap. Ott éjjel is kétszer vitték el, egyszer éjfélkor, egyszer kettőkor-kukákra nézett a szobánk és felébredtünk a kukásautóra. Rengeteg a turista, a helyi lakos, a menekült, nyilván sok a szemét is. Sajnos hiába viszik el naponta többször a szemetet, gyorsan megtelik a kuka és a környéke is. Azt is láttuk-nem mindenhol a városban-hogy lemossák, fertőtlenítik a járdákat, de pl. lifttel nem lehetett a vonathoz lemenni, mert körbe volt kakilva.Amin még megdöbbentünk, hogy állandó a marihuána szag a levegőben, sokan fogyasztanak durvább szereket is(a következményét is láttuk, reggel lehúzott gatyával táncol a férfi). Az öntörvényű közlekedési moráljukról híresek az olaszok, többsávos út, jelzőlámpa nincs, zebra van, de ott nem állnak meg, ha futsz, integetsz, kiabálsz, akkor. Érdemes másokat is bevárni a zebrán átkeléskor és taktikánk az volt, hogy próbáltunk középen elhelyezkedni. Rendőr nem irányította a forgalmat, láttunk katonákat járőrőzni, ha megjelentek, akkor a szomáliai 'barátaink' sokszor a böröndjükkel együtt futni kezdtek. Ha mindezeken túl tud lépni az ember,kilép a komfortzónájából akkor egy élvezhető, gazdag kultúrájú, csodálatosan pezsgő városban találja magát. Nekünk sikerült!

Capri

Amalfi, Sorento

Pompeii

Nápoly 1. rész

Karácsonyról, évértékelés

Eddig minden évben december 24.-én Ronihoz vittük át a fiúkat, amíg mi feldíszitettük a karácsonyfát(Zoli mindig a legszebbet hozza haza, általában az utolsó darabok közül szokott válogatni, de most azt hallotta valahol, hogy a fenyőfa is hiánycikk és résen kell lenni, ezért előbb megvette, az udvaron eldugjuk vagy az autóban hagyjuk)Vince hisz a csodában és annyira szokta várni!Kendével erről nem beszéltünk, hogy is van ez, de ő sem hozza szóba, szerintem már tudja, hogy mi rejtjük az ajándékokat a fa alá. Idén Öcsiékhez vittük a fiúkat, mert Roniék elköltöztek a kerületből. Amíg ők vendégeskedtek, addig mi beszereztük a hideg tálakat és a karácsonyi meleg tálakat két étteremből. Fát állítottunk, terítettem, csomagoltunk, délután 16.-re mentünk a pásztorjátékra. Ahogy Zoli beállt az udvarra Vince hangosan elkezdett kiabálni, hogy itt volt a Jézuska, Úrisssteeen!(A fényekből már látta a jeleket)Rohant be és nem tudott betelni az ajándékaival. Ebédeltünk, kicsit pihentünk. Délután jöttek az én testvéremék, anyukám, sogornőm anyukája. Játszottunk, beszélgettünk, fényképalbumokat néztünk. A mi ajándékainkat csukott szemmel, tapogatva találták ki, kaptunk sok-sok élményajándékot. Másnap Zoli testvére és annak családja jött hozzánk. Zoli keresztlányának a kisbabája 5hónapos, sokat babáztam, elaltattam, ringattam, kezemben tartottam. Jónak bizonyult, hogy rendeltünk kaját, mert 26.-án elutaztunk, így is tettem le a fagyasztóba és dobozoltam Öcséméknek. Évértékelés: ha jól emlékszem Csíkszentmihályi mondta, hogy boldog ember, mert sokaknak lehet hálás. Ezzel a gondolattal teljes mértékben tudok azonosulni. Jobbat nem is kívánhatnék,mint a 2022.-es évünk volt. Mindenki egészséges a családban és ennél több,nem is kell!Kirándultunk belföldön sokat, nyáron Korfun, tavasszal Prágában, télen Nápolyban voltunk. Barátainkra, rokonainkra bármikor számíthatunk, annyi jó dolog történt velünk 2022.-ben.Ami eszembe jut rögtön, hogy rengeteg cseresznyénk volt, amiből sokat eladtunk a piacon, életünkben először eveztünk a Rábán és a Dunán, jártunk a kéktúra egy nagyobb szakaszán, Öcsém kifestette a hálószobánkat, a fiúk sok szép minőségi ruhát kaptak baráttól, szomszédtól. Stoppoltam Korfun,amikor más választásunk nem volt és egy pakisztáni fiú felvett(üres tankkal)elvitt minket az állomásra és nem fogadott el pénzt, mert ő azt látta, hogy segítségre van szükségem, amikor ő menekült annyian segítettek neki, hogy megfogadta, ha rászorulót lát ő is hasonlóan fog cselekedni. Jókat és sokat olvastunk, a Pagony kiadó nyári könyvkihívás pályázatára beküldtük azt az 50 könyvet, amit nyárig olvastunk el(jutalmunk nem maradt el), Vince osztályának lett egy tündéri pedasszisztense, kész főnyeremény Sz. néni. Kende sportsikerein túl szépen teljesít a suliban, szorgalmas és okos is.