Szilvaszombat

Kétbodony szívemnek kedves kis falucska, Romhány után Nógrádban(hihetetlen, de kerületi ismerősökkel futottunk a rendezvényen össze). A húgom nagymamája élt itt, már évek óta nem jöttünk a Szilvaszombat rendezvényre(mióta a mama meghalt és eladták a házat nem motivált a rendezvény és az utazás, de idén jó előre beírtam a naptáramba. Ha másér nem a tiszta, harapnivaló levegőért és a finom szilvás gombocért megéri elmenni. Pár évvel ezelőtt a szilvajegyek mellé mindig vettünk tombolát, soha nem jöttünk haza üres kézzel. Idén nem árusították, pedig agyerekek nagyon várták. A nyitásnál még nem kellett hosszan sorba állni a finomságokért, barackos derelyével indítottam, karamellel, porcukorral(élni tudni kell:)a fiúk máskos nudlit ettek. Kóstoló jegybe 3 gombocót vagy derelyét adtak, nudlinál kisebb adagot mértek ki. Később jöttek a gombocók is, a fiúk nagyevők, ők palóc levest is ettek ebédre. Hallgattunk népzenészeket, néztünk néptáncos fellépőket és sokat sétáltunk. Vittünk rollereket, de az útviszonyok továbbra is katasztrófálisak, hol egy bucka, hol egy kátyú, hol egy repedés. Elmentünk a falu magán állatkertjébe, állatsimogatójába. Vince szeretett volna a kecskékhez bemenni, meggyőztük őt, elég, ha a kerítésen túl eteti őket.Már a bejáratnál a tulajdonos olyan vendégszeretettel fogad, hogy hosszan nézegettük az állatokat, olvastunk róluk. Van itt mosómedve, emu, láma, nyúl is, csak a lovak hiányoztak igazoltan. A vendégszeretet és a közvetlenség jellemzi a helyieket, leültünk egy asztalhoz helyiek mellé, majd rögtön szóba elegyedtünk. Nap csúcspontja, hogy egy gyönyörű kézműves fülbevalóval lettem gazdagabb.