Macskák oltása

Felelősen gondolkodunk és ha már Vince kedvéért befogadtunk két cicát, akkor az etetésen és a simiken kivül gondoskodunk az egészségükről és a hosszú életükről is. Az utóbbi hetekben többet költöttem rájuk, mint bármelyikünkre. Bejelentettem őket oltásra(május végén születhettek), csak a befogásuk nem ment egyszerűen. Kolombusz az, aki állandóan éhes és ha a tesója a tányér közelébe megy rámorog, neki mindig csak a maradék jut(két tányérnál is hasonló a helyzet). Pocakot megfogta Zoli és csúnyán megharapta, ahogy próbálta a hordozóba betenni, Vince kezét is véresre karmolta, veszélyben érezte az életét és támadt. Feladtuk, hívtam az állatorvost, hogy van-e lehetőség házhoz hívni. Persze, jött(ek) a rendelési idő után. A telefonban felhívtam a figyelmet arra, hogy vad az egyikük, orvosunk védőkesztyűvel közelített. Vincivel barátságosak, ő fel tudja őket venni, sőt lefekszenek a bejárati ajtóhoz és simogatást várnak. Kolombuszt(ő a fiú)kajával ki lehetett a fészerből csalogatni, ügyesen tűrte a szurit és a 3 hónapig tartó bolha/kullancsirtó beadását. November környékén lesz esedékes az ivartalanítás, nem lesz könnyű dolgunk befogni őket. A kislány, Pocak, őt hiába csalogatuk legalább 30 percig, bizalmatlan volt felénk, elbújt a farakás fölé, alá, mögé. Megbeszéltük az orvossal, hogy ha vasárnap reggel sikerül befogni, akkor kijön ismét. Sikerült Vincének, betettük az irodába, ott elbújni van lehetősége, de menekülni nem. Ő is megkapta az oltást, bolhairtót. Hogy megtudjuk őket különböztetni(ki van túl az oltáson), Kolombusz szőréből nyírt az orvos egy kicsit. Vincike itt már ordított, hogy ez a macskának mennyire fáj. Vince jutalomfalatokkal díjazta a bátor oltottakat. 2 hét múlva ismétlés.