Szeleste

Vince mindenhonnan szórólapokat, reklámújságokat hoz. Mintha vonzaná a kezét, mindenhol megtalálja őket.(Egy emlékezetes történet: Londonban mise közben hátulról összeszedett néhányat, megnézegette őket,szóltunk neki, hogy nem kérünk többet, erre egy idős nő-biztos megörült, hogy van, akinek szüksége van rá-a kezébe nyomott mindenből 1-1 példányt:) Sárváron az apartman recepcióján hozott a kínálatból, mi pedig rendes szülők vagyunk és átnéztük, akkor lettem figyelmes Szelestére, később láttam egy fb csoportban is. A falu rendezett, tiszta, rögtön megtaláltuk a kastélyt, ami szállodaként működik.

Ebédidőben érkeztünk, egy kedves pár, akkor ment ebédelni és miközben mi hangosan gyönyörködtünk, mondták, hogy nézzük meg az arborétumot, a kánikulában erdőben és arborétumban az árnyas fák között sétálni az egyik legjobb dolog.

Rajtunk kivül nem is volt más:)Gyorsan rákerestünk az arborétum történetére(nem lennék ott kertész), találtunk egy Petőfi Filmszínház felirattal elhagyott, használaton kivüli épületet, de konyhakertet gyógynövényekkel is. Amikor elfáradt a banda, akkor lepihentünk egy-egy padon, a fiúkat nagyon érdeklete, hogy milyen és mennyibe kerül a szállás bent a kastélyban, hazafelé vettünk kaparós sorsjegyet, de sajnos hiába.

A kastély kivülről szép állapotban van, olyan mesefilmbeillő az egész.

Mellette van egy hotel és a strand, gyógyvízzel. Gondoltuk, hogy zárásként fürdünk, de zárva volt és úgy tűnt, nem frissen-covid miatt-bezárt starndról van szó, végigjártuk, láttuk, hogy még egy kék kinti csúszda is van és a gyógyfürdőt németül is kiírták. Ilyennel még nem találkoztam, hogy gyógyfürdőt, ami egy óriási kincs bezártak. Megkérdeztünk egy helyit, hogy mióta és miért nincs nyitva. Állítóalg azért, mert nincs csatornázva vagy csatornázási gondok voltak vele, ez furcsa, akkor hogyan kaphatott üzemelési engedélyt. Mindenesetre van benne üzlet, szerintem és kár veszni hagyni, szomorú látni, hogy évek telnek el és az enyészeté, pusztulásé lesz. A fürdő az utolsó az utcában, de megnyugtatott a helyi fazon, hogy a hotelben is kellemes a gyógyvíz, menjünk oda. Látszott, hogy a hely célközönsége inkább a felnőttek és csend van, nyugalom, kihagytuk, még sétáltunk egyet a Rába partján(könnyen átúszható Sárvár határában, láttuk, hogy nem mély, de kihagytuk.)Kavicsokat gyűjtöttünk, csináltunk családi képeket és hazajöttünk.

Közlekedés egyedül tömegközlekedve

Kende szeptembertől felsős lesz és olyan nagy már, kiskamasz, időnként feszegeti a határokat és akkor megkérdezem, hogy hol van az a kedves kisfiú, aki 10,5 évvel ezelőtt megszületett?! Egyedül szeretne hazajönni az iskolából, órák után, nem akar tanulószobán maradni, ami érthető, én is utáltam. Autóval kb. 15 perc alatt megtehető és szívesen vállalom a taxis szerepét, az otthon-iskola távolság, de tömegközlekedve kb. 45-50 perc. Mehet villamos-villamos, villamos-busz, gyalog-busz-gyalog, busz-busz kombinációval. A barátja, aki a kerületben lakik, de közelebb az iskolához már ment haza egyedül busszal, neki átszállás nélkül megoldható.Azt kérdezi Kendus, hogy mikor gyakoroljuk be az útvonalat?Azt mondom, hogy nem hőségriadóban és nem viharban, egyéb napokon pedig van elfoglaltság vagy nyaralunk. Tudom, hogy képes rá, hogy önállóan közlekedjen, de nagyon féltem őt a "világtól", nem egy "kemény" gyerek. Élénken él az emlékezetemben, amikor 2 évvel ezelőtt egy fiú a Wekerlei játszótéren mellé állt és azt mondta neki: "add ide a biciklid!" Ő első felszólításra átadta és sírva jött oda hozzám, hogy szerezzem vissza. Reggel az ismerőssel kooperálva szállítjuk a gyerekeket iskolába. Kende belátta, hogy tovább aludhat(hétfőn 7.30-ra kell az iskolánál lenni), ő csak a hazafelé jövetelt gondolta egyedül. Kaptam tanácsokat is: üljön a sofőr mögé, be van kamerázva, jobb a kötöttpályás közlekedés. Augusztusban belevágunk és rászánunk egy fél napot a gyakorlásra.

Vince bulija

Izgatott volt, hogy mi lesz, hogy lesz, milyen feladatok lesznek és eljön-e mindenki, akit meghívott. Délelőtt Kende összeírta a tervezet játékokat,a teraszt, a kaput feldíszítettük, felsepertem a lepotyogott cserkókat(erjed már és jön rá a rengeteg szúnyog, ad munkát rendesen). Időben lepihentek ebéd után(amihez még mindig ragaszkodom és úgy látom, hogy igénylik is), Vince keveset aludt, jött nekem segíteni sütiket sütni. A legnagyobb elismerést kaptam, mert megkérdezték, hogy a pogit melyik cukiból hoztam:)Minden elfogyott, amivel készültem.

Könnyű úgy sütni, hgy van klíma a konyhában. Tortát rendeltem a közeli cukiból, 10-re beszéltem meg a tulajdonossal, hogy megyek érte(szabadság miatt zárva van a cuki)

Pontban 10-kor ott is voltam, de a hölgy sehol és minden zárva. Itt ideges lettem, torta nélkül maradok és kifizettem...a szomszéd barkácsboltba mentem át, hogy elérhetőséget kapjak(nyugta nem volt, csak kézzel írt papír nálam).

Végül a kopogásra, szólításra kinyitotta az ajtót. A torta mindenkinek nagyon ízlett, Vince kért rá egy kutyás marcipánt, amit kóstolás nélkül tovább adott a barátjának. Egy felnőtt szólt, hogy a torta tetején lévő díszítés(csokibonbon) alkoholos. Konyakmeggy ízű volt, még szerencse, hogy a gyerekek rejtélyes okokból nem kóstolták meg. Anna érkezett meg legelőször, megkérdezte, hogy miben segíthet:)Cuki, felcímkézte a poharakat, átöltözött úszódreszbe és már csöngettek is ismét.

Lufifujással kezdtünk, aztán Vince tartotta a bemelegítést medencézés előtt(a héten intenzív úszótanfolyamon volt része több tornagyakorlatot elsajátítani), a medencébe Vince valamiért nem szeretett volna bemenni. Nem is értettük, azt mondta, hogy nagy a zaj és őt zavarja(ezt mostanában többször mondja, lehet, hogy túlhallás van a háttérban?!)A party végén bejött, énekeltek nekik a gyerekek, lefröcskölték őt.

Kende kitalálta, hogy legyen kötélhúzás is. Nálunk az előkert kivételével minden beton, féltettem a gyerekeket, ezért kitaláltam, hogy ajándékozás után menjünk ki a közeli parkba, játszótérre. 12 gyerek és 3 anyuka ment, a templomnál 13-15 éves suhanc gyerekek beszólogattak nekünk és az egyik kislányt és az anyukáját megdobták kővel, minden ok nélkül, csak úgy, mert kötekedni támadt kedvük. Ilyen még ezen a játszótéren soha nem történt.

Na, itt a másik anyuka mondta, hogy ő kihívja a rendőrséget, erre én azt mondtam, hogy mi a parkban leszünk, ne vegyünk róluk tudomást és mégis csak szülinap van, ne árnyékolja be a rendőrség a bulit. Sajnáltam, hogy így alakult, a kislány sírt, egy másik azt mondta, hogy ő nagyon fél és menjünk haza. Végül a naponsült kamaszok elmentek maguktól és próbáltuk ezek után jól érezni magunkat. Pezsgőztünk, bemutattam a lányoknak a "gumis" játékot az én időmből:)Annyira ragaszkodtak a medencézéshez a gyerekek, hogy pl. a mocsárjárás, kincskeresés, fapofa játékok elmaradtak. Az idő gyönyörű volt, ahogy megrendeltem:)

Kendeszáj

Már annyiszor szóltam, hogy gyere vacsorázni! Másodjára hallottam meg és utána jöttem is! Mindig mosom a ruháidat, mi lenne, ha törekednél arra, hogy tiszta maradjon! Nem tudtad, hogy az az új divat, ha fehér pólón van fekete minta?

Ilyen Ő 8 évesen

Külső vonásaiban eddig inkább az én fajtám, szerencsére testalkatra nem:) Magas lesz, izmos, széles vállú, formás lábú. 35-ös lába van és 134-es ruhákat hord. Két új pici anyajegy jelent meg mostanában a pofiján. Az összes tejfoga megvan még(nekem is akad, így 38 évesen, bölcsességfogról nem tudok). Látszik, hogy szüksége lesz majd fogszabályzóra. Önálló, szívesen segít a házimunkában, dolgozni szeret("Inkább dolgozok Anya, mint tanulok!"), kicsiként rengeteget ordított, előfordult, hogy üvöltőtt torka-szakadtából. Na ez elmúlt, 8 évesen lett belőle egy hiperérzékeny, kedves, viszonylag csendes, bőbeszédű kisfiú. Ha mérges vagyok a kiskamasz tesójára(átvette a kiabálós szerepet az öcsétől), akkor azt mondja nekem: "Nyugi Anya, nyugi!" Szereti az állatokat. Roninál az udvarban született négy kiscica, kettőt elhozunk a nyár végén(kinti cicák lesznek), gyömöszöli, cipeli, simogatja őket. Megérett az úszásra. A héten részt vett egy intenzív úszótanfolyamon, élvezte, sokszor gondolt rá napközben, ez abból derült ki, hogy mondott valamit és a mondatban szerepelt az úszás szó(pont nem illett oda). Elmúlt a víztől való félelem. Sárváron a legsötétebb, kacskaringós csúszdán csúszott, amire az apja azt mondta, hogy ő egyszer bírt lejönni róla. Állandóan éhes. Mi lesz a kaja?Szénhidrát, édesség, hús. Inkább zenét hallgat az autóban, mint hangoskönyvet vagy mesét. Jó a ritmusérzéke. Sokat bír gyalogolni és bicózni.Kéktúrák során az elsők között gyűri a kilométereket. Szívesen kreatívkodik, fest, rajzol, ragaszt, vág.Biciklivel mentünk nyár elején többször iskolába, nem azt jegyezte meg, hogy merre van az iskola, hanem, hogy merre van a KIK(kedvenc boltja), oda nézelődni is megéri bemenni. Még mindig alszik ebéd után, igényli a szervezete. Ragaszkodik emberekhez, az iskolában egy barátja lett, Á. a többieknek egy-két kivétel van, szerintem a nevét sem jegyezte meg.

Vince 8 éves lett!

Köszönjük minden ismerősnek és ismeretlennek,

akiktől képeslapot kaptunk(napjában háromszor ment ki az ünnepelt postaládát nyitni), azoknak, akiknek ma eszébe jutott Vince és gondolt rá.

Hagyományunkhoz híven elkészült a szülinapi póló

és a saját kezűleg kivitelezett lufis party meghívó.

Reggel ünnepi, feldíszített asztal várta a már 8 éves nagyfiút. Málnás tortát(saját termésből) és banános muffint sütöttem.

Kapott egy lezárt borítékot, amiben a mai nap forgatókönyve állt, csupa meglepetés. Moziztunk, egy kis szervezést követően ott is felköszöntötték, a megnézett film(Space Jam)plakátját kapta meg, ebéd után jöttünk haza.

Itthoni pihenés után irány az uszoda, Roni eljött őt megnézni, majd macskázással, finom vacsorával zárta a napot.

Variációk egy témára

Nádasdy-vár és az arborétum

A várba a szülők kedvéért megyünk kánikulában.

Nekem elég lenne egy fél napos fürdőzés is. Vincét nehéz arról meggyőzni, hogy múzeumba/várba menni kikapcsolást jelent, végigrohant a termeken.

Elkezdtem felolvasni a fegyvereknél az ismertető szöveget és otthagyott. Biztos idővel ez is változni fog, Kendét érdekli a múlt, a történelem(szeptembertől már tanulni fogja a törit, úgy várom, várjuk:)Vince észerevette, hogy csigalépcső vezet fel a toronyba, páros lábbal futott felfelé a szűk lépcsőkön.Csodálatos a panoráma a városra és a megpihent szülőknek babzsákfotelek is tettek ki. A várból hiányoltam az interaktív részeket, amivel a kisebbet is le lehet kötni.

Innen átsétáltunk az arborétumba, szeretem a növényeket, az ősfákat, a nagy melegben árnyékot adtak, így is padtól-padig közlekedtünk. A pénztárnál árultak kerti és szobanövényeket olcsón, Kende rögtön azt nézte, hogy mit vehetnénk(a rovarevő növény a kedvence)Végigjártuk a területet, találtunk játszóteret, kis patakot, nyikorgó fahidakat.

Sárvár fürdő

Utazás előtt elvittem a fiúkat fodrászhoz(még mindig utálják), említettem, hogy Sárvárra utazunk. A fodrásznak rögötn eszébe jutott róla a következő reklám:https://www.youtube.com/watch?v=C9En2qQBeXQ, a dallam az én fülemnek is ismerős volt. Szállásadónktól kaptunk 5%kedvezményt a belépő árából.

Reggel nyitásra mentünk, hosszú sorokban az épület előtt álltak az emberek(nem, nem volt meg a 1,5 méter távolság), gyorsan ment a becsekkolás, árnyékos helyet kerestünk, ahol lesátraztunk. Egy napi strandoláshoz is rengeteg holmit viszünk: hűtőtáska(előre elkészített szendvicsek, viz, nasi, gyümölcs. Ott csak fagyit és palacsintát vettünk,ebédidőben kávéztam), starndsátor, piknik takaró, törölközők, olvasnivaló, pipereholmik(naptej, nedves törlő, kézfertőtlenítő, pzs)fejfedők, köntös, srandruha, mentőmellény, úszószemüveg, váltás fürdőruha.

Miután letelepedtünk, feltérképeztük a strandot, egészkor indult a hullám(nekem hidegnek tűnt a víz, de én a 28 fokos vizet kedvelem). Észrevettük, hogy vannak fedett, de minden irányban nyitott "bungalók"kialakítva, ahol garantált az árnyék.

Vincét mindenhová csak mentőmellényben engedtük be. Bátran csúszott mindenhol, előtte lemérték, hogy hány cm. Másnap délután(16.-től kedvezményes a belépő), amikor visszamentünk és az egyik úszómester le szerette volna mérni(álljon a bábúhoz, nézzük meg , meddig ér a válla, 120 fölött mehet csúszni a nagycsúszdán), akkor felháborodottan közölte vele, hogy miért, tegnap is lemértek. Igen, csak a lány tegnap nem dolgozott:) Kende egyik medencéből ment a másikba, erőszakosan kellett rájuk szólni, hogy tartsanak pihenőt, Vince ebéd körül kidőlt és aludt kb. 1,5 órát.

Lila a szájuk, véres a szemük, de még egy utolsó csúszás....Kende összeszedett egy kétoldali hallójárat gyulladást(így a jövő hétre befizett úszótanfolyam alól felmentést kapott) Nem számoltam meg hány db medence van(kinti, benti, gyógy, úszó, élmény, gyerek stb.), sehol nem volt tumultus, eloszlott a tömeg. mindenki megtalálta a kedvére valót. Van "vödrös" medence, mint Cserkeszőlőn, "sárga csúszda", mint Bükfürdőn. Zoli külön ment a gyógyvízbe, amíg mi a "forgóban" lubickoltunk vagy pezsegtettük magunkat. Zoli csúszott velük, enegem nem vonz(láttam, hogy egy nő a vállát ütötte be, egy másik a lábát), nekem ez nem hiányzik, biztonsági játékos vagyok egyre inkább. A fürdő tiszta, a kukákból vitték a szemetet, felmostak a benti részben többször. Kende egyik kérése, hogy egyszer menjünk olyan szállásra, ami egybe van a fürdővel.

Sárváron nyaraltunk I. rész

Életem eddigi legjobb apartmanját foglaltam le Sárváron. Legjobb ár-érték arányban, felszereltségben, elhelyezkedésében, tisztaságában, azóta ajánlgatom az ismerősöknek(ez a legjobb reklám), már ketten foglaltak közülük a Onyx apartmanba(Zafir házban laktunk). Viszonylag gyorsan leértünk Sárvárra. Miért pont Sárvár?A gyerekek születése előtt jártunk itt és szép emlékeket őrzök róla, mindenki talál kedvének valót a városban: fiúk fürdőnek örülnek, a felnőttek a várnak és az arborétumnak.Körbevonatozva nem győztük kapkodni a fejünket, mindenhol rendezett, szép porták, virágos, tiszta. A belvárosában szökőkút, éttermek, kávézók. Élhető város. Egy kis pihenő után elmentünk a Dotto vonattal a városi körtúrára(1 óra). Egy teljes napot töltöttünk a fürdőben(aznap 34 fokot mutatott a hőmérő), másnap egy fél napot(16.-től kedvezményes a strand), megnéztük a Nádasdy -várat, árnyas fák között sétáltunk az arborétumban, lementünk a Rába partjára kavicsokat, kagylókat gyűjteni. Az étkezést megoldottuk a szupermarketekben vásárolt félkész kajákkal, a helyi kínaival. Már a vonatozás alatt megakadt a szemem egy pékségen, tetszett a neve is: Kerek Perec. Másnap elmentünk, de csalódás volt. Főleg fornettik és mirelit termékek, a választék is szegényes. "Nosztalgia" kiflit szeretik a fiúk, kérdeztem, hogy van-e, az eladó nem hallott róla.

Hogy mikor?

Vince szemészeti kontolljára október végére kaptunk időpontot. A kedves, alapos, fiatal dokinéni kilépett, majd vizsgálja más. Csak délelőtt néhány órában van már csak rendelés. Nincs orvos. Gerincröntgenre 2022 március közepére kaptunk időpontot. Süllyed az egészégügyi hajó, ezt eddig is tudtam. Ne legyünk betegek, ne akarjunk prevenciós vizsgálatokon részt venni.

Feledékenységem netovábbja

Mentségemre legyen mondva Vince füle feldagadt, viszketett és fájlalta. Indulás előtt kapott rá Fenisitil cseppeket. Már a Prick teszt alatt jutott eszembe, hogy hoppá, a gyereknek antihisztamint adtam allegriavizsgálat előtt. Előadtam, hogy erős allergiás reakciókat tapasztalunk csípés után, de tüsszögéssel, orfolyással és szemviszketéssel is küzd. Kendénél enyhébbek a tünetek, de vannak. Erre Kendénél erős bőrtünetek jelentkeztek(bepirosodott neki, viszketett). Vincét majd ősszel visszaviszem, mindketten kaptak gyógyszert és orrsrayt. Ismét egy nagyon kedves dokinőt fogtunk ki. Az ortopéd vizsgálatra mindent papírt vittem, kivéve a legutóbbi leletet. Egy évben 1 cipőt kap TB alapon. Az asszisztens megadja az email címét, írok és lefényképezem az utolsó leletet. Írtam két emailt, semmi. Hívtam, semmi. A Rókus intézetből pénteken átköltöztek az Üllői útra. Már nem pontosított a vonal túlvégén a hölgy, hogy pontosan hol az Üllői úton(Ortopédiai Klinika vagy Heim Pál). Az email cím megfelelőnek tűnik, lehet, hogy csak a szabadságolások miatt. Ha vittem volna magammal a papírokat, akkor most nem kellene felesleges köröket futnom.

Kendeszáj

Utazunk, veszekedés helyett mindig arra biztatom őket, hogy nézzék a környezetet, a táblákat, pályán az autókat. Kende felkiált: Nem is tudtam, hogy van olyan település, hogy Majka!(Rajka lett volna)

Badacsony

Életemben először akkor jártam Badacsonyban, amikor egyetemistaként a fonyódi barátnőméknél nyaraltam, ő vitt el oda. Arra emlékszem, hogy sokat sétáltunk felfelé és vettem egy fehér rongyszőnyeget az árusoknál. Badacsonytördemicen találtam szállást a szigligeti túra után. A legolcsóbbat foglaltam le(24e/éjszaka), a következő már 50 e forint lett volna egy éjszakára, elszálltak az árak. A szállást illetően nincsenek nagy igényeim(legyen tiszta), egy 3 gyerekes család adta ki a mögöttük lévő lakrészt egy közös udvaros házban. A 40 fokos kánikulában hiányoltuk a hűtőt és azt, hogy nincs mosogató. A kis közértben vett reggelink elfogyasztása után a tányérokat már nem tudtam elmosogatni és ez zavart. Hajókázást és egy laza bóklászást terveztünk vasárnapra. Kende elveszítette a Kajla útlevelét, a Tourinformban pedig elfogyott, így neki hajójegyet kellett váltani. Már tavaly is kihasználtuk a Kajla adta kedvezményeket.

A hajón rajtunk kivül 3 család utazott, kicsit fújt a szél. Mellettünk a család egy felnőtt halmozottan sérült gyerekkel utazott, a külseje is erősen eltért a normálistól. Vince alaposan megbámulta(nem figyelte a tájat) és megkérdezte tőle, hogy miért néz ki így. A gyerek leplezetlenül őszinte és nyers. Elmondtam, hogy beteg. Sokan mondtam neki a te kommunikációdat, beszédedet sem értik, erre ő: igen anya, én beszédhibás vagyok. Dodzsemeztünk, 12 év alatt csak felnőttel együtt ülhetnek az autóba a gyerekek. Vince mellett navigáltam, de annyiszor erősen nekünk jöttek, hogy a végén már puffogtam, hogy ez kellemetlen nekem és semmi vicceset nem találok benne. Végül azt mondta, hogy jobb lett volna, ha apa ül mellette.

Megkerestük a játszóteret, Kende a lajhármászós mászókán ügyesen végigmegy, majdnem leér a lába. Ebédeltünk az Alapozó Falatozóban, amit az egyik árus meleg szívvel ajánlott(szaruból készült kis fésüt vettünk, mert rövid utazáshoz nem viszek fésüt, sok helyet foglal:). Gyrost és pörit ettünk négyen. Utána sokáig rendetlenkedett a pocakunk, valami nem stimmelt a kajánkkal, előtte vajas kalácsot reggeliztünk, pedig sokan dicsérik a helyet. A hegyen megcsodáltuk a szebbnél-szebb ingatlanokat és álmodoztunk arról, hogy melyikben tudnánk hétvégén az életünket elképzelni. Vasárnap este indultunk haza,az autópályán őrülten vezetett néhány sofőr, két baleset is lassította a hazajutást, de szerencsésen estére hazaértünk.

Csobánc-Szigliget, az Országos Kéktúra egyik szakasza

Ajándékba kaptunk kéktúra pecsételő füzeteket, eddig papírra nyomtuk(volt, ahol a tinta hiányzott)és gyűjtögettem a pecséteket, most már be lehet ragsztani és a füzeteketek magunkkal vinni. Úgy érzem, hogy a fiúknak egy életre szóló élmény volt ez vadkempinges-gyaloglós-csillagnézős túra. Éneklik a dalokat(bö-bö-bö-bögylöyst vagy a "Ne terheld a hátizsákot, hagyd a holmid, légy szabad!Mezítláb is célba érhetsz, sose áruld önmagad!Rá se ránts, ne törj le pajtás, mindig csak dalolva jársz" és utánozzák Tamást: INDULÁS!!Ma csak 15 km gyaloglunk:) Az autókig lecipeltük a nehéz holmikat. A gyerekek nem nyafogtak, mosolyogva mentek előre. Vince rohant, kétszer egy kisebbet(én is)és egyszer egy nagyobbat esett(futott a szikás részen lefelé, majd földet érés után ordított, hogy eltörött a lába, szerencsére a két réteg ruha és az égieknek hála, csak két horzsolással megúszta) Az egyik anyuka Pannonhalmáról reggelit szállított a bandának, itt elhangzott az a gyakori mondat: "ha jóllaktál, egyél még egy kenyeret, hogy bírd a tempót!" Ezek a gyerekek 99km gyalogoltak hétfőtől-szombatig jókedvűen, vidáman, dalolászva. Csobánctól - Szigligetig tartott az út, este fürdés a Balatonban és búcsú. Mi még egy nappal megtoldottuk a túrát, Badacsonytördemicen megszálltunk. Meséljenek helyettem Tamás képei:

Tamás tábora-Vadkemping Csobánc váránál

Tamás szervezte tábor pannonhalmi gyerekeknek(99km gyaloglás, 28 gyerek), mi az utolsó két napra csatlakoztunk, Tapolca-Diszelnél. Zoli azt hitte, hogy a sátrat majd egy kempingben felállítjuk és onnan 15-20km gyalogolunk. Hiába mondtam, hogy az túl egyszerű lenne:) A sátrat, polifomokat, hálózsákokat, vizet, ételt és ruhát felcipeljük a hegyre, a vár oldalában ezer csillag alatt fogunk aludni. Azzal nem számoltunk, hogy szélvihar lesz. Már a felfelé vezető úton süvített a szél, kapucniban, több réteg ruhában lihegtem fel. Kende tiltakozott még a kapucnis pulcsi ellen, hétfőre fájlalta a fülét. Babakocsis volt Vince, amikor ezzel a csapattal már jártunk Csobánc váránál, akkor megvolt Nagyvázsony is. A mi sátrunk kb. 20 éves és a sátrazás túlmutat a komfprtzónámon. Kapcsolatunk kezdetén próbálta Zoli velem megszeretetni, de a kiszámíthatatlan időjárás, a kemény föld és a kényelmetlenség miatt nekem nem jött be. Most is a fiúk kedvéért mentem, értük mindent:) Először a vár belsejében-egy szélvédett- helyen kezde Zoli a sátrat felállítani, de a kemény föld és balesetveszély miatt inkább távolabb, egy lekaszált, szélcsendesebb helyen állítottuk fel a sátrat. A gyerekek(7-14 évesig)önállóan állították és szedték össze a sátrat és mindezt gyorsan, tempósan, napi túrázások után(34 fokban is), minden elismerésem az övéké!Nem volt nyafogás! Fotózkodás és terepbejárás után közös éneklés, ima, Tamás olvasott a kishercegből, Gábor mesélt az evangéliumból, aztán hullócsillagokat néztünk és csodáltuk azt a gyönyörűséget, ami a szemünk elé tárult, a fenséges Balaton-felvidék panorámája. Éjjel nulla alvás után, csalánba pisilés után 4.53-kor megnéztük a naplementét és továbbálltunk. Jöjjenek Tamás képei: