Kéktúra Piliscsaba-Dorog között

Húsvét hétfőn túráztunk, a szokásos csapattal, az egyetemi barátainkkal. Nosztalgiával, közös emlékidézéssel kezdtük az egyetem területén. Néhány hónapja robbant a hír, hogy a MI egyetemünket, a magyar Hungaro Disneylandet(ahogy Lackfi, egykori tanárunk)fogalmazott megszűntetik és a helyén Nemzeti Tudástár és/vagy OSZK raktár lesz. Pilis ölelésében, kuriózum volt abban a tekintetben, hogy egyetem működőtt egy faluban. Tamásék 97-ben kezdték, Mária 2000-ben, 2002-ben pedig én:) Nagy élet volt akkor ott, "virágkora"erre az időszakra tehető.Felidéztük, hogy hogyan ismerkedtem meg velük. Jelentkeztem egy nyelvjárásgyűjtő kirándulásra Horvátországba(először akkor láttam először az Adriát), amit elsősorban magyar szakosoknak hirdettek meg. Nem ismertem senkit, hajtott a kalandvágy, kiváncsiság és nem utolsósorban érdekeltek/érdekelnek a nyelvjárások(az egyetem évei alatt utána mentem rendszeresen) A gyülekező helyre elsőként érkeztem, Tamás másodikként jött oda és elmondta, hogy azért nincs ott senki, mert lekéstük a buszt. Annyira hitelesen adta elő magát, hogy elhittem neki. Látta rajtam a teljes kétségbeesést és akkor mondta, hogy elsőként érkeztem. Hát így indult a barátságunk. Piliscsabán az aldinál hagytuk a kocsit, onnan mentünk Piliscsévig. Mi ott kiszálltunk a buliból, mert ennyit bírtam bevállalni, így is 12 km lett a vége. Könnyen teljesíthető, ameddig mi mentünk nem volt szintkülönbség. Kéktúra egy-egy szakaszát csináljuk, de nincs pecsételős füzetünk. Ha már húsvét, volt locsolkodás, sütizés és csoki tojásevés. 4 család 12 gyerekkel(ebből kettő lány, a legfiatalabb gyerek 2 éves a legidősebb 13 éves). Piliscsévnél ebédeltünk, ami mindig sütőgetős kolbász, hagyma, krumpli, szalonna, pillecukor. Nem vittük a nyársbotunkat, mióta a mi gyerekeinknek is van túrázós bicskája és evőeszközük, azóta ők faragják a botot. Piliscsév községben a vasút az erdőtől 2 km. Sűrűn jár a szuper, tiszta, villanyvonat.