Iskola

Az a helyzet, hogy se velem, se Zolival nem tanultak a szüleink, mégis elvégeztük az iskolákat. Érettségi előtt jártam matek korrepetálásra és eldöntöttem, hogy olyan helyre megyek tovább tanulni, ahol nincs matek. Az első félévben szembe jött a logika:)Mióta a gyerekek iskolásak én leülök melléjük és tanulok velük. Kende szépen , szorgalmasan csinálja a dolgait, de átnézem, kikérdezem és dolgozat előtt gyakorló feladatokat írok. Vince nehéz eset ebből a szempontból. Nehezen tudom elképzelni, hogy a napköziben azt a házi feladat mennyiséget, amit kapnak a gyerekek, megoldják, sőt hibátlanul oldják meg. Rengeteg, napi 2,5-4 óránk megy rá a tanulásra, házi feladat megoldásra, ami egy elsős gyerek esetében nem normális. Ha a fele lenne ennek az időintervallumnak, még az sem fér bele a normális kategóriába. Ez van, hamarosan vége a tanévnek, ezzel biztatom magam. A befektett idő, energia még nem hozta meg a gyümölcsét. Kende a héten két hármassal jött haza(egy angol és egy matek), az előzőből eddig mindig dicséretes ötös volt. Leeresztett, erre azt mondta, ha Vince hármast hozna, akkor milyen boldog lennék!Hát igaza van. Vinci, önszántából nem készít szorgalmi feladatot,ha nem tud róla, akkor én megcsináltatom vele(egy kedves barátnőm mondta: "így ölöm ki Vinciből a iskolaszeretet utolsó csíráját is)Péntek a kedvenc napunk, mert akkor nem kell tanulni.Éljen a péntek!