Vissza az iskolába

Holnap reggel ébresztőre kelünk. Felváltja visszük a szomszéd utcában lakó ismerőseinkkel Kendét és Annát. Hétfő és szerda mindig a miénk, ma -még nem későn-észbe kaptunk, hogy Zolinak szerelés alatt van az autója, hogy fog eljutni a suliba. Megoldás: van egy kisbusz az udvaron, ami extra magas, nehezebb vele közlekedni. Azt gondolom, hogy az itthoni tanulás Vince szempontjából hatékonyabb, mint az iskolában. Csak rá figyelek és ha kell tízszer tízféleképpen magyarázom a tizes átlépést. Minimum 4 órát mindig a Vincivel való tanulás vitt el a napból, pihenőkkel persze. Ami az embernek nem megy, kudarca van, ahhoz nincs kedve. A kulcs a türelem, állítólag nekem fát lehet vágni a hátamon, de van, hogy elfogy a türelem. Jobb esetben, akkor Zolinak van belőle. Kende tette a dolgát önállóan, szorgalmasan. Ma egész nap azon görcsölt, hogy énekből felelnek 6 dal szövegéből és mi lesz, ha nem fogja tudni.Kendének hiányzik a közösség, barátok és B. bácsit is gyakran emlegeti. Pár nappal ezelőtt találkozott a legjobb barátjával, látszott rajta, hogy mennyire feldobta a találkozás. Vincinek is szerveztem abban az időpontban játszótéri rollerezést(aznap brutál hideg volt), szétfagyva jöttünk haza. Őket nem tesztelték, amikor mi betegek voltunk, de mindkettőjüknek volt tünete. Remélelem van ellenanyaguk. Kortársak miatt(is)fontosnak tartom a visszatérést, félelemben nem szabad élni, mindent megteszünk, hogy ne legyenek betegek(vitamint is kapnak) Az biztos, hogy az iskola szellősebb lesz a felsősök nélkül, Kendééknél mindenki megy, Vinciéknél talán két kisfiú marad otthon. Kendééknél jelezték, hogy a tanárokat beoltották. Fertőtlenítették az intézményeket és az igazság az, hogy a vírust én hoztam haza. Maszkot viselnek végig, kivéve a tesi és az ebéd alatt veszik le(szegények:( Rutinosan pakoltam össze hétfőre: technika doboz, tesi cucc, párna a székre, matek doboz, ételtartós táska, köpeny, benti cipő, iskolatáska(törölközővel, maszkokkal, zsepivel, nedves törlőkendővel)