Édesség

Kendus édesszájú, mint a szülei:)
Otthonra nem veszek csokit, nyalánkságokat, hanem sütök. Szeretek sütni, 2-3 naponta van házi desszert. Az Apjának és nekem mindegy, hogy sós vagy édes, mert szeretjük az ízeket. Sós, édes, csípős, savanyú jöhet.(Ha beszélgetés közben szóba kerül a sportolás, akkor azt mondom imádom az ízeket és utálok sportolni)
Van kedvenc cukrászdánk: Zila(h)(az ismert), Zsuzsi(Erzsébeten), bármikor vevő vagyok egy jó kis nasira:)
Dédi,a rokonok elkényeztetik Kendebendét. Dédi reggeli mellé Dörmit ad neki, aztán ha megette, akkor jöhet a repeta: rudi, geszti.(persze, ha nem látom)Otthon ilyen úgysem lesz. Almalét, ananászlét, töklét Dédi beraktározott a kamrába.
Laciéknál egyszer látta, hogy a konyhapulton hol van az édesség. Második alkalommal már kiment a konyhába és önkiszolgálóvá vált a drágám.
Uzsi után hozta a gofrit, a vaníliás karikát és amennyit talált, annyit evett.
Széklete rendben és az étvágya is a régi(Dédi szerint nem eszik eleget, ezért nem alszik éjszaka, mert tuti éhes), most a Béres cseppet nem kapja. Volt, aki a rokonok közül megjegyezte, hogy ha ennyi (amennyit Szécsényben benyom)édességet eszik, akkor kövér felnőtt lesz. A gyerek fut, rohan, állandóan mozgásban van, az alkata az Apjáé és szeretném, ha 3 éves korától rendszeresen szervezett keretek között sportolna. (Apja az úszást preferálja, szerencsések vagyunk, mert a kerületben lehetőség van úszni, vízilabdázni, focizni, kézizni, teniszezni, hokizni, néptáncolni. Majd meglátjuk mihez lesz kedve
Dédi szerint éjszaka is egyen a gyerek, ha éhes(ha nem, akkor is).:):)