A nap képe

Csoki a kézben, csoki a fogakon

Egy-majdnem- átlagos nap

Reggeli ébresztőm Vinci. Beront a szobába, felkapcsolja a villanyokat, lehúzza a takarom és húzza a kezem a konyha irányába-még nem szólalt meg a vekker.
Még ki se nyitja rendesen a szemeit, de már a kakaót követeli. Gyorsan megissza az adagját és már mutatja a tévét, hogy kapcsoljam a mesét-szóhoz se jutok, annyira visít. Szilárd ételt nem fogad el rögtön ébredés után, 9 környékén jut eszébe, hogy ő éhes.
Közben Kende is felébredt, gyorsan reggelizik és kakaózik, ha megy a tévé, akkor ő sem akar lemaradni semmiről. Többször elhangzik a számból, hogy készülődjön(oké, tudom, ha nem menne a mese, akkor talán összekapná magát..vagy elkezdene legózni)Minden reggel elmondja, hogy neki öltöztetője is van...Apa személyében(erre én: Kende 5 éves vagy már)

Zoli elviszi Kendét oviba, Vinci építőkockázik, rajzol, kapok az alkalmon és gyorsan a kád fölé hajolva megmosom a fejem. Mire jövök ki?!
Vinci a szobájukban lévő új parketta szegőlécét kettétörte,

Szép, új szoba

az asztalukat összefirkálta(hajmosás előtt tettem rá új csomagolópapírt rajzolni, örülnöm kellene, hogy nem a falat mázolja)
Elpakoltam nagyjából, Vinci vajas pirítóst kér(nem mondja, hanem mutatja), elkészítem neki, odaültetem az asztalhoz, elmegyek mosdóba. Kijövök  és mit látok?!A méztől ragad minden(mézes bödönhöz oda kell tolni a széket, felállni rá és felmászni a konyhaszekrényre)
Takarítás. Összekapjuk magunkat, eltekerünk vásárolni. Az odafele vezető úton végig simogatja a hátam(nagyon jól esik, előfordult már, hogy kikapcsolta a melltartóm(!), felhúzta a felsőrészem), a boltban találkozunk a szomszéddal(kibeszéljük a két kópé fiúnkat)
Megbeszéljük, hogy a vásárlás alatt milyen szófogadóan viselkedtek a gyerekek(biztos vihar előtti csend)
Hazaérünk, maradunk az udvaron. Homokozás, Vinci újabban néhány hungarocell darabbal szigeteli a házat(nem tudom, hol látta, de profin csinálja. Gyakorlatias, ha még nem írtam volna:)Közben leveri a vakolatot(is)Kéri, hogy locsoljunk. Hát, legyen. Nem a virágra önti a vizet, hanem telibe magára(nem is értem). Bemegyünk, ruhacsere, megejtünk egy peluscserét is(még a tiszta a popsija alá került benyúlt a kakiba). Közben csöngetnek. Tiszta pelus Vinin, de a popsikrém előmaradt, mentem ajtót nyitni. Nem voltam elég gyors, a maradék Sudocreammel bekente a komódot.

Szerencsére van maradékunk tegnapról, azt ebédeljük. Ebéd után altatás. Amíg ő szunyál, addig ebédet főzök/mosok/mosogatógépet pakolok/dolgozok.
Ébred, uzsi és indulás az oviba.
Mivel menjünk?
Kocsi szerelőnél, buszra nincs jegyem(közelünkben nem tudok venni), bicóra ülnék szívesen, de Kende reggel autóval ment. Gyalog messze van.
Csütörtök-péntek karate, később indulunk. Úgy döntök, hogy menjünk busszal, lógunk. Vinci ragaszkodik a motorjához, egye-fene visszük magunkkal.
Közben privát szám hív(csakis Zoli lehet), de nem az óvónéni szól bele. Elmarad a karate, közli mindezt 16.15-kor, 17.00-ig tartana. Gorombán rákérdezek, hogy miért csak most közli, mellékesen megjegyzem, hogy a tavaszi szünetben volt-ki is fizettük-, de erről csak utólag szereztünk tudomást. Még mielőtt leraknám elmondom, hogy siralmas köztünk a kommunikáció.

Fent vagyunk a tömött buszon, Vinci jókedvű, mindenkire mosolyog. Puff, a buszsofőr karambolozott. Leszállunk, várjuk a kisegítő buszt. Le a kalappal Vinci előtt, türelmes, szót fogad.
Ááá, Kende lesz az utolsó-ez jár a fejembe.
Néhány gyerek még kint van az udvaron az enyémmel együtt. Durván koszos-konkrétan kosz csíkos az arca, a ruhája fekete, a cipőjében legalább fél kiló homok. Gyors átöltözés, Vinci közben a csoportszoba melletti mosdóban csintalankodik: folyatja a vizet, többször rászólok, talált egy súrolókefét, azzal sikálja az arcát, Kendének szedem össze a cuccait. Vince ruhája teljesen elázott. Az oviban lévő kis wc-khez láthatatlan vonzalom fűzi Vinit, húzza le a nadrágját, lekapja a pelust, pisilni akar(közben látom, hogy csupa kaki a wc)..
Az ovihoz megérkezett a felmentő sereg Apa személyben.

Kidőltek a trambulinba

Ezután már minden könnyebb ment.

Ortopédián

Az éves ortopédiai viziten(is, a szemészettel)együtt túl vagyunk.
Hosszú várakozás után kaptunk mára időpontot(tavaly novemberben kértem...).
Erősítésnek jött velünk Zoli is. 14.30-ra mentünk, ezért Kendust elhoztam ebéd után, Vini pedig minimálisra csökkentette a délutáni alvását(kb. 20 perc, kint az udvaron). Az utóbbi miatt extra hisztikre számítottam, ahogy meglátta az édességes automatát üvöltött rendesen, mutatta, hogy neki a gumicukor KELL, MOST RÖGTÖN!Másokra való tekintettel-mondta az Apja-vegyük meg neki hangtompítónak:) Persze azzal nem számolt, hogy két gumicukorra kiéhezett kis farkas vetődik rá egy zacskóra. Kb. 10 perc után Vini követelte a következő adagot. Nem lehetett elterelni a figyelmét, elvittem sétálni, de mindig visszafutott az automatához(nem is értem miért raknak ki csoki/gumicukor automatát  gyerek kórházba)
Pontosan érkeztünk, mégis vártunk olyan 15-20 percet.

Kendust vizsgálta meg először a fiatal dokinéni. Eddig soha nem találkoztunk vele, lelkiismeretesen, alaposan megnézte Kende lábát, sétáltatta lábujjhegyen, talpon. Megnézte a hátát is(mióta megszületett és járunk ortopédiára még egy orvosnak sem jutott eszébe, hogy megnézze a hátát), az egyik oldala rövidebb-ezt mondta.
Ő is indokoltnak tartotta a saját lábra készített cipőt, egy évben egyet támogat a TB, így sem olcsó. Idén szandált fogok választani.

Vinci bent már szégyenlősködött(hangja nem volt), nem akart sétálni, csak, ha Apa fogta a kezét. Úgy vettem észre, hogy lúdtalpas és neki enyhén befele dőlnek a bokái. Nem kapott receptet, de a supis cipőt neki is ajánlotta a dokinő.

Igényesen, szépen felújították a Heim Pál kórházat(ha jól emlékszem 1 milliárd körüli támogatást kaptak), színesek a falak, újak a székek, tisztaság volt és nagyon-nagyon meleg(hol van még a kánikula), ebből az összegből klímát vagy redőnyt/reluxát szerelhettek volna fel.

Következő kontroll egy év múlva esedékes.

Végre!

Kendus a héten színházba járt az ovis csoporttal. Végre, történt valami, ahol nem minket, szülőket "foglalkoztattak", hanem a gyerekekről szólt a program. Most éreztem először azt, hogy értük, miattuk van az egész(kivéve persze a karácsonyt és a Mikulást).
Külön busszal mentek az Új színházba. Kendus mióta tudja, hogy menni fognak, azóta várta, többször megkérdezte, hogy, akkor melyik napon és ahhoz hányat kell aludni. Barátjával együtt ült a buszon, aki ragaszkodott az ablak melletti helyhez, de a fiam nem bánta.
Csomagoltam neki fincsi szendvicset(két kisebbet, biztosra mentem), a szendvics alapja extra sajtos rúd volt, ebbe ment bele a szalámi(amit egyébként itthon nem eszünk, csak hasonló esetekben veszek), sajt, uborka. Csokis müzli és puffasztott kukorica(alias kuki)is bekerült a hátizsákba. Itókának kubut kapott. Tartottam tőle, hogy lesz-e bepisilés vagy becsurizás(szerencsére nem volt). Vizet nem szívesen iszik.
Délután mire mentem érte közölte velem, hogy kár volt a sajtos rúdból szendvicset csinálni(köszi:)
Lelkesen csomagolok kaját(mint, amennyire főzök/sütök), mégis Kende megjegyezte a bajsza alatt, hogy a pajtija Mekis hamburgert vitt...na ezt nem tudom felülmúlni.

A darab a következő volt:

Természetesen a jegyet és a mellé kapott bajszot beragasztottam a naplójába.
Nagyfiúnak tetszett, azt mondta, hogy vicces volt és a végén sokan megházasodtak.

Szeptember óta ez a hét volt az első az oviban, amikor nem várt rám pisis gatya/csomag.
(Talán ért valamit az a fogadóóra, csak azt sajnálom, hogy ennyit kellett várnom rá)

Bringára fel!

Megnyitottuk az idei bringa szezont!Sőt, kipróbáltuk az esőben tekerést is(nem, nem ma. Nálunk hét ágra sütött ma a nap)
Kendus ügyesen, magabiztosan teker már egy ideje(kb. 4 éves kora óta), emlékszem ő volt az első az ovis csoportban, aki kétkerekű, nagy bicót elkezdett használni(ő volt a legfiatalabb a csoportban!)A környezetemben azt látom, hogy a vele egykorú gyerekek még futóbiciklit vagy pótkerekeset használnak(ami nem baj, szerintem Vinci is 'később'fog átülni nagy, kétkerekesre)
A kresz használatával hadilábon áll, rá kell szólnom, hogy ne az út közepén menjen, jobbkezesnél ritkán lassít(lehet azért, mert a jobb-és bal irányt még keveri, hiába mondom, hogy az 'ügyesebbik'kezed a jobb)Vagány csengőnk van mindkettőnknek, ezzel jelzünk-vészhelyzet esetén kiabálok.
Vinci ül mögöttem, Kende jön mögöttem-így néz ki a mi karavánunk. Négyesben idén még nem tudtunk elmenni bicózni. Vini nem tűri meg magán a bukósisakot, igaz nem is ficánkol annyit,mint pl. az autóban(ott mindig ő akar lenni a sofőr, kiköti magát az övből, amit Kendus csak 'kötőnek'hív)
Nagy álmom, hogy végigtekerjük a Balatont vagy a Velencei tavat, gyerekekkel.

Kaját nálunk ritkán kerül a szemetesbe. Száraz kenyérből lesz morzsa vagy visszük a Duna partra a kacsáknak(imádják a gyerekek etetni a kacsákat. Arra a szakaszra, ahová járunk, két-három hattyú is jön etetésre). Répát a lovaknak viszünk a lovardába.
A lovarda tőlünk kb. 40 perc tekerés, Kende tempóba. Mindig versenyezni akar, csak a következő tábláig"vaduljunk, Anya!"-mondja. Már az odafele vezető úton is felhős volt az ég(szerda délután), itthon még papoltam arról, hogy ne egy szál mellényben induljon el és Vincinek sem a szandál a legjobb választás. Végül győzött a kabát, de csak az egyikre bírtam ráerőszakolni a sapkát, a makacsabbik(jelen esetben a nagyobbik)baseball sapkához ragaszkodott(fordítva veszi fel:)
Elől egy méretes kosár van a bringámra felszerelve, ebbe teszem bele a répát-almát, finomságokat az állatoknak(lovak mellett kutyák, malacokat is tartanak a lovardánál)
Gyorsan kitettük az eleséget, már lógott az eső lába. Kendus hihetetlenül gyorsan tempózott, sajnos így is eláztunk, de a java azután jött, miután beléptünk az ajtón. Szakadt az eső szüntelenül, estére állt csak el.
Mérges is lett rám, amiért elázott."Ez mind a te hibád!"-ezt hajtogatta, amikor arra kértem, hogy vessen le magáról mindent és húzzon fel száraz ruhát.

Amikor nagy az összetartás

Izgalmas, állva szorítanak a főhősnek

Húsvét

Izgatottan várták a fiúk a tojáskeresést és a nyuszi ajándékát. Az összegyűjtött csokikat, meglepetéseket a terasz lépcsőjére hordták, későn jutott eszembe, hogy kosár illik a kezükbe(nem baj, jövőre is lesz húsvét)

Kende fülig érő szájjal mondta, hogy azt kapott, amit kért(legó, hot wheels pálya). Hozzáfűzte, hogy nem "úgy,mint karácsonykor"!

Vinci a régóta áhított kis konyhát kapta. Sokáig úgy voltam vele, hogy nekünk nem lesz játékkonyhánk, mert főz/süt velem együtt, élesben. Aztán azt láttam, hogy bárhová mentünk, ahol volt kis konyha, ott Vinci lecövekelt és nem lehetett kirobbantani a tűzhely mellől. Remélem jó szokását megtartja:)

Amíg Zoli szerelte a szoba új bútordarabját, addig bent Kendus teljesen egyedül összerakta a birodalmi lépegetőt. Teljesen kész lett, örült neki, jön és mutatja: "Anya, ugye zseni vagyok?"
Több ok miatt is szeretem a legót, az egyik az, hogy sikerélményt ad a gyereknek, miközben van benne kihívás, okosít.

Tettünk-vettünk, Vinci szeretett volna segíteni az Apjának fúrni-faragni, jobbnak láttuk, ha nem vesz részt benne(kapott rá lehetőséget. de egy óvatlan pillanatban megfogta a fúrót és elrohant vele. Utána hoztuk be, ketten kellettünk hozzá)Belülről becsuktam a bejárati ajtót, hogy ne tudjon lelépni(ha egyszer valamit a fejébe vesz...)odavitte a kisszéket a kulcstartóhoz(még nem éri fel, de már próbálkozik). Kulcs helyett megnyomta a riasztó pánik gombját...későn vettem észre. Pár percen belül kint volt a biztonsági szolgálat. Hm. Vinci rajong a lift gombjaiért és a riasztó gombjaiért is. Hiába mondom ezerszer, hogy ne nyúljon oda. Legalább megtudtuk, hogy gyorsan kiérnek a távfelügyeletről(betörésünk után lett riasztónk)
Zoli paprikás hangulatában átfúrta a játékkonyha fogantyúját. Gyorsan orvosolta a problémát és szebbeket tett fel-de azért észrevettem:)Extra dolgokkal feltuningoltam Vini "birodalmát"-élveztem is: lett kubus flakon benne, tojás, fogpiszkáló, sószóró, szalvéta, muffin papír, Vincis hűtőmágnes. Tervben van, hogy só-liszt gyurmából lesznek gyümölcsök, zöldségek. Mi, szülők ma is megbeszéltük, hogy "milyen szép ez a konyha!"
Délután Nóri járt nálunk, mindig örülünk neki.

Háttérben a kisebbik, aki egy percre nem áll meg

Ettünk, beszélgettünk, udvaroztunk a fiúkkal.