Brúnó Budapesten

Bartos Erikával szemben senki nem közömbös(környezetemben), vagy utálják vagy istenítik. Egy biztos a gyerekek rajonganak érte, Kende születése előtt találkoztam az írásaival először(Anna, Peti Gergő sorozat), akkora sikere volt/van, hogy többször újra kellett nyomtatni és az aukciós oldalakon is kapkodnak érte. Tud valamit az írónő:)
Az illusztrációi egyszerűek, a nyelvezete sem bonyolult, a történetek mindennapiak, talán ebben van a sikere titka. Kende szokott a könyvekből rajzolni, szereti a történeketeket. A lapokon több az illusztráció, mint a szöveg. Több könyvünk van tőle, ami meg nincs, azt olvastuk a könyvtárból.
Brúnó sorozat legutóbbi része Pest fényei címet kapta(Buda hegyei,Buda tornyai, Pest szíve) Néhány este alatt elolvastuk közösen(nagyobb a betűméret az átlagnál), szerencsések vagyunk, mert a legtöbb helyszínen jártunk már(legutóbb a Bókayban), örömmel fedezték fel meseolvasás közben a fiúk, hogy jé, mi itt voltunk, jé mi is sétáltunk már a Pozsonyi úton.
Óvodáskorúak szól a könyv(3+), mégis nálunk Kendét érdekli igazán. A könyvhöz készült foglalkoztatófüzet, sőt láttam már társasjátékot is. Inspirálódni is lehet belőle, pl: biciklizés a Naplás-tó körül vagy elmenni a Zászlómúzeumba(volt egy időszak, amikor Kendét nagyon érdekelték a nemzetek zászlói), tervben van, hogy egy esős hétvégén(ilyenből akad mostanában), megnézzük (kipróbáljuk a gépeket)a Flippermúzeumban.
Hiánypótló sorozat, eddig nem találkoztam mesés-városbemutató mesekönyvvel.

Bókay kert

Megnéztem a következő napok időjárását és ismét esős, hideg, szinte őszies napok lesznek. Mintha nem májust írnánk. Kihasználva a mai szép időt délután hármasban elmentünk a Bókay kertbe. Kende az osztálytársa szülinapi bulijában volt. Amikor hazahozta a meghívót Vince rögtön mondta, hogy ő is megy. Ez már nem az ő korosztálya, más az érdeklődés.
Közel van hozzánk a Bókay (és a szülinaposhoz is), mégis eddig egyszer jártunk ott, egy gyereknapi Bíró Eszter koncerten, pedig jó hely! Rendezett, tiszta, mosdókkal felszerelt.
Azt gondoltam, hogy Vincének bejön majd a kalandpark,

végigmentünk , megnéztük közelről, látta, hogy tőle kisebbek is mennek az "ovis"részen , mi pedig oldalt vele vagyunk(a kísérőnek is külön fizetni kell). A hevedert rátették és sírni kezdett, hogy ő ezt mégsem akarja, fél. Mi pedig nem erőltettük. A befizetett összeg nem veszett el, mert felajánlották, hogy mehet trambulinozni

vagy az ugrálóvárba.

Rajtunk kívül kb. 5 család volt, egy trambulinon egy gyerek, a várban sem volt sorban állás vagy tolakodás. Nagyon élvezte. Mellette van a strand(1 kinti medence)és uszoda. Fenyőmulcsos futópályán végigsétáltunk, rollert és a bicót itthon hagytuk, Zoli szerint csak nyűg, pedig ott jó lett volna. Épített rollerpálya/gördeszkapálya és egy  BMX pálya még átadásra vár.

Élőfüves(ezt a kifejezést ott olvastam:) és műfüves focipálya, teniszpályák, sí-és snowboard pálya is várja a sportolni vágyókat. Néptáncos fiúk próbáltak a gyepen, amit végignéztünk. Két repülő van kiállítva a kertben

(nem tudom milyen apropóból), események idején állítólag belülről is megtekinthető. Sokat hintázott, ügyesen löki már magát és szereti is a hintázást,

emlékszem az önálló hintázás nehezen indult be mindkét fiúnál.
Zilában a szezon első csokifagyiját is elfogyasztotta a mi lassan hatévesünk.

Motiváció

Kende is lelkesen gyűjti a pontgyűjtőjébe a pontokat. Ő már tudatosan nem váltja be, pl. három után édességre, hanem összegyűjti. Igaz-hamis társasjátékot szeretne(amit reklámoznak, a barátjánál vendégségben volt, ott játszottak vele, azóta rágja a fülem érte). Nála a jó jegyekért is jár a pecsét.
Valamelyik nap úgy jött haza, hogy kapott két hármast rajzból!Hozzátette, hogy ő nem tud rajzolni és csúnyán fest. Ha így akar a tanítónő motiválni rég rossz. Minden lelkesedését elveszíti Kende. Ha itthon elővesszük(a sok borús, esős időben egyre többször)a kreatív készletet és festünk, vágunk, ragasztunk, akkor ő inkább kitalál valami mást, mert szerinte ő "nem ügyes".
Miért kell hármasra értékelni egy nyolc éves rajzát?
Ezzel én úgy vagyok, hogy mindenkinek más a szép, ez egy szubjektív fogalom. Mindenki másban látja a szépet(nekem akkor is övé a legszebb)
Egy biztos a kedvét sikerült elvenni a rajzolástól.

Anyák napja

Első, intézményes anyák napja ünnepségben tavaly volt részem, az iskolában. Az oviban eddig az volt a szokás, hogy aznap kérték, hogy anyukák menjenek a csemetéjükért, délután kaptunk egy kis szívhez szóló, kedves ajándékot. Idén annyiban változott ez, hogy Vince leültetett az "Anya részlegbe"(babaszoba átalakítva, feldíszítve)és verset mondott. Kicsit sietősre sikeredett, mert ketten várak arra, hogy sorra kerüljenek. Angol nyelvű képeslapra ügyesen lerajzolt Vince, szem, száj, arc rendben. Anyák Lapját is kaptam tőle és egy illatos tulipánt.
Itthon mindig eljátssza egy kis késéssel azt, hogy mi történt vele az oviban. Tegnap anyák napi fotózásra invitált a szobájába, nekem díszeket kellett szorongatnom és sokáig mosolyognom, ő pedig telefonnal fényképezett.
Kendééknél nagyon megható műsort láttam. Igazából, ahogy bejöttek fekete-fehérben, nagyfiúként, nagylányokként és körbeálltak már pityeregtem. Ezt észrevette és sírt velem. Nem is tudta elmondani rendesen a hosszú versét, odabújt az ölembe és zokogott, a végén mégis kiállt és elmondta(én meg ráharaptam az alsó ajkamra, nehogy pityeregjek tovább)Odasúgta, hogy ne haragudjak, amiért nem tudja elmondani, de látja, hogy sírok.  Végül vastapsot kapott. Az egyik lány osztálytársa kérdezte tőlem, hogy miért sír Kende. Elérzékenyült-válaszoltam. Az mit jelent?Meghatódott mondtam. Hát nem tudom, hogy ez így átment-e.
Olyan verseket mondtak a gyerekek, amit soha életemben nem hallottam. Énekel és imával zártak. Bensőséges hangulata volt, már átérzik, hogy mit jelent az anyák napja, értik a verset mondanivalóját.
Itthon is készültek, még most is illatoznak a vázában a gyönyörűségek.

Fejlesztésekről

Kétségtelen, hogy szeptembertől látványosan, hallhatóan sokat fejlődött Vince, logopédiai és kognitív értelemben is. A gyerek önmagában is fejlődik, a szkeptikusok azt mondják, nem kell fejlesztés, mindenkinek más az érési folyamata(fiúknál biológiai értelemben is később). Tavaly ilyen tájban ültem le az akkori ovis logopédussal és ő mondta, ha nem lépünk magánúton is valamerre, akkor elveszik a suliban, nem tudja majd a fonalat felvenni, kudarcai lesznek, éretlenebb a korosztályánál. Ő ajánlotta azt a Klinikát(ahol egyébként évekkel ezelőtt dolgozott), ahová jelenleg is járunk(egy vagyonért) Itt van egyedül PROMPT terápia, mivel ő hypoton volt(még bizonyos tekintetben most is az)masszírozzák a száját, nyelvét, arcát. Vincének ez fáj. Elhiszem, hogy kellemetlen.
Mellette kapja az oviban is fejlesztést: logopédia, gyógypedagógus, gyógytornász. Velük, az ovis szakemberekkel is próbálom felvenni a kapcsolatot, fogadóórát kérek. Több, kevesebb sikerrel. A logopédust(január óta van Vincével) még soha nem láttam, mert ebéd időben tudna fogadni.
Múlt héten leültem az óvónővel és a gyógypedagógussal beszélgetni a friss szakvéleményünkről és a fejlesztésekről. Jelenleg heti 5 ovis fejlesztést kap és heti 4 magánúton. Ez sok.
Vince telítődött, elfáradt, elege lett. Jogosan. Megfogalmazta nekem is és az oviban is, hogy ő többet nem megy fejlesztésre. Hagyják őt nyugodtan játszani, szemlélni a világot. Mivel mindig fejlesztésre megy, emiatt nehezen alakulnak ki társas kapcsolatai. A két barátnő elmegy iskolába.
Úgy döntöttünk, hogy júniustól kap egy hónap pihenőt a magánklinikán és az ovis logopédiai fejlesztésről lemondunk, a feladatlapozásnak ebéd időben nem sok értelmét látom.

Szülinap, ahol megőrültek a gyerekeink:)

Adott egy nagy játszóház. A folytatás sejthető:)
Ovis ünnepelt, ketten tartják egyszerre a csoportból(gazdaságosabb), két-három csemete kivételével jelen van az egész sünis banda. Szülőstül, testvérestől.
Hiába van a délutáni alvás után, olyan, mintha nem is lett volna. Alig találunk parkolót a bevásárlóközpontnál, már a kocsiban egymásnak esnek. Zoli jófej és jön velünk(szerintem a lelke mélyén tudja, hogy hogyan fogunk a buli végén távozni)Viccesen megkérdezi, hogy ez a party olyan, hogy leadjuk a fiúkat és mi mehetünk bóklászni?
Váltás felsőrész van nálam, szükség is lesz rá.
Még a köszönés előtt egy óriási ugrálóvárba felmásznak, csúsznak, hiába szólok utánuk, hogy előbb köszönni kellene...tulajdonképpen igazuk van, mert ahány gyerek annyifelé. Nem a meghitt szülinapos ünneplésről szól.
Ahogy csúszkálnak, feltöltődnek és ráznak. Kende észrevett egy különleges gombfocis asztalt, persze plusz zsetonos, nincs benne a belépőben. Vince ugyanez pepitában, de ő dodzsemezni szeretne. Nincs aprónk, nem érdekli, feláll az autó hátuljára, valaki mögé. Aztán jön a szivacslabdát kilövő játék, elfogyott az aprónk.
A trambulinban Vince összemarakodik egy csoporttársával, arra leszek figyelmes, hogy a másik fiú szülei(apa, anya felváltva)ráncigálják ki a síró fiam a trambulinból. Nem szoktam önkéntes rendőrködni és igazságot se osztani. Türelmesen szólok Zolinak,menjen és hozza el onnan Vincét érzem, hogy nem tudnék úrinőként beszélgetni a szülőkkel(a héten voltam ovis fogadóórán, megtudom, hogy a kisfiú hasonló habitusú, mint Vince, két dudás meg...)Apuka ezután berág és hazaparancsolja Anyát a három gyerekkel.
Szólnak, hogy jön a tortázás. A fiúkat nem érdekli, nehezen odatereljük őket az asztalhoz. Ragadnak.
Futnak vissza a játékokhoz. Hoppá, ajándékozás?
Mindenki leteszi az asztalra, énekelünk egy Boldog szülinapot után rohannak ismét vissza. Folyik róluk a víz, mintha energiaitalt ittak volna Sió helyett(na jó, az is cukros)
Ideje hazaindulni, amikor kilépünk az ajtón megkönnyebbülünk. Olyan volt az a 2,5 óra a játszóházban velük, mintha diliházba lettünk volna. Pörögtek, ordítottak.

Vinceszáj

Fürdés közben nézegeti magát és azt mondja: "Olyan öreg vagyok!"
Nézd a bőröm és mutatja a kezét, amin teljesen szétázott a bőr.

Hányingere van, mert túlette magát.
Nagy a hasam, de a tiéd nagyobb!Bókol nekem:)

Utálja a körömvágást.
Hozzákészülök.
Mielőtt belekezdenék mondja, hogy hagyjuk inkább ezt jövőre!