Halloween buli

Az ovis halloween bulit kifejezetten utálom. Hogy miért?
Délután 17-kor töménytelen cukorkát(kemény, töltött, töltetlen, olvadós..)és csokit eszik meg a gyerek, péntek délután teljesen elfáradt(ki nem?), szülőkkel, testvérekkel együtt benyomulunk a csoportszobába, ahol mindenki kiabál, üvölt vagy sír.
Hét elején még úgy tűnt, hogy Zoli nem lesz itthon. Roni ment volna kezdésre az oviba, később Kendével csatlakoztam volna. Csütörtökön már tudtuk, hogy Zolival közösen megyünk a party kezdetére, a tökfaragást férfira bízom:)ezért én leléptem az iskolásért.
Több zacskó cukorkával készültünk, az egyik állomáson a dadus elkért egyet a közösbe, a célbadobásnál a másik dadus a többit(vagyis az összeset), ott maradtunk cukorka nélkül, ami akkor esett le, amikor a gyerekek verset mondtak és cukorkát kértek. Kicsit lecsüggedt a szájuk, amikor azt mondtam, hogy nincs semmim, Vince sírva fakadt. Ezt hallotta a dadus(aki az összeset elkérte)és megszánt minket:)
A ovivezető irodájában is egy állomást alakítottak ki: itt befőttesüvegből, halloween szalvétából mécsestartót készítettek(nálunk apuka). Miután besötétedett kint kincskeresés zajlott(a gyerek kezében mécsessel, féltettem Vince szuper macis kabátját), mindenkinek egy kincs járt. Mi két gyerekkel voltunk, a kisebbik nehezen értette meg, hogy ha egynél több édességet talál, az már nem az övé. Utána percenként sírta el magát, lámpás felvonulásra már nem emlékszem.
Örülök neki, hogy csak egy évben egy ilyen buli van.

Újabb ember

Az ovis logopédusunk(utazó logopédus)elment az oviból. Szeptember végén voltam nála fogadóórán, akkor még arról a munkáról beszélt, amit Vincivel fog csinálni a jövőben.
Az egészről úgy értesültem, hogy egy papír fogadott az ovis szekrényben, mely szerint új(már megint új) logopédus lesz november 12-től. Az ilyen típusú közlési formát utálom. Azt gondoltam, hogy vagyok olyan viszonyban az óvónőkkel, logopédusokkal, hogy személyesen vagy email formájában közlik ezt velem(az indok nem érdekel, csak tudjak róla).
Ezek szerint elmaradtak fejlesztési alkalmak/hetek. Vince vitte a füzetét(amibe új "leckéket"nem találtam) én kérdeztem délután az óvónőktől, de ők nem tudják, hogy mi volt délelőtt. Bánt, hogy se az óvónő, se a logopédus nem szólt. Az emberi oldala....azt tapasztalom, hogy óriási a tanárhiány(az okokat tudjuk vagy sejtjük), szakemberhiány. Egyre több a "papíros" gyerek(mindegy , hogy BTM vagy SNI vagy egyéb), csak sajnos az ellátásuk nem megoldott. Abban a helyzetben vagyunk, hogy meg tudjuk oldani a magánúton történő fejlesztést, decemberig terveztük, hogy hordjuk külön és a változástól, fejlesztéstől tesszük függővé a jövőt.
12 év után elmentem az egyik iskolából. A döntésemről írtam a diákoknak is(attól függetlenül, hogy 18+ emberekről van szó), fontosnak tartottam, hogy tőlem(is)tudják ezt. Tudom, hogy nem ebből kell kiindulni, de, amikor van egy személyes kontakt a gyerek logopédusával, gyógypedagógusával, amikor rendszeresen váltunk emailt és megyek fogadóórára, telefonálok, akkor azt várom, hogy a másik fél is szóljon, ha kilép az életünkből, aminek része, ha heti három délelőttöt tölt vele a fiam.

Dolgozatok, iskolai beszámoló

Mindenben más a második osztály az elsőtől. Vince barátnője most volt iskolanyitogatón, mondom tavaly ilyenkor mi is iskolakóstolgatókra jártunk..ja, az nem tavaly volt , hanem 2 éve. Rohan az idő. Kende hisztijére még élénken emlékszem.
Majdnem minden napra jut egy dolgozat. A héten környezet dolgozatra tanultunk, eredményt még nem tudok. Ő nem szólt, délután találkoztam a tanítónénivel, ő mondta, hogy készüljünk. Másnap matek dolgozat, ezt már akkor mondta, amikor a pizsamáját húzta fel. Ennek ellenére minden jelesre sikerül, kivéve az írás. Azt gyakoroljuk, a héten a tollbamondást egy-két hibával oldotta meg(ami ritka), előfordul, hogy ki/lehagy betűket és az ékezetek is lemaradnak. A szabályokat tudja fejből, alkalmazni már nem. Inkább írásban van a számonkérés, a memoriterekből , angolból szóban .Mire hazaérünk, fáradt, nem sok időt(30 perc/nap) szoktam nyúzni, a napköziben megcsinálja a házi feladatot és tanul is. 17.15 körül érünk haza, fürdés, vacsora és 20-kor alvás. Ebbe olyan sok minden nem fér bele, hétfőn tenisz, kedden sakk. Decembertől nem fog sakkra járni, az oktató soha nem kezdi a beígért időben, nincs Kendének kedve hozzá. Helyette lesz gyógytorna, ehhez szakvélemény kell az ortopéd orvostól, 2 hét múlva látja a doki. A magatartásukat délelőtt és délután is értékelik, idén alig van zöld, szinte mindig piros kerül a füzetbe. Vannak pajtik az osztályban, sajnos a "problémás"fiú továbbra is piszkálja, bántja őt, nem tud róla lekopni, nem érti meg, hogy Kende nem akar vele barátkozni, tapad rá. Valahogy nem érvényesült eddig a "Sok lúd disznót győz".
Nem jelentkezett eddig versenyekre(matek, szép olvasó, úszásról tudok) ebben tavaly lelkesebb volt. Sokat rajzol, házakat tervez. Kerestem neki pályázatokat, egyedi, különleges a látásmódja.
A Kertünk kincseire(iskolai rendezvény) benevezte a lekvárjaim, egyik sem győzött, pedig isteni finomak.
Hirtelen, sokat nőtt. Gyakran fájlalja a lábát. Most ő a negyedik a tornasorban, nekem a vállamig ér. 140 ruhaméret, 24 kg, 33 láb.

Vinceszáj

Kende kedvenc pékáruja a Lidl-s sajtos stangli(én érzem az erős mirelit ízét, ráadásul másnapra kiszárad), megkívánta Vincétől és tört egy darabot magának.
Kifakadt:"Na el a kezektől!""Nem lesz ennek jó vége!"

Jövő

Sétálunk a varrónőhöz. Zárt az ajtaja, de ő már hall minket, azt mondja, azt hitte egy egész ovis csoporttal megyek. Csak ketten vannak és mondják egyszerre. Ki, hol fog élni és mi lesz a szakmája.
Kende Horvátországban, mert ott van tenger. Soha nem látta még a tengert. Ausztria nagyon szép-mondja nekem, el se tudom azt képzelni(táborban átlépték a határt:)azóta emlegeti Ausztriát.
Építész lesz, házakat és templomokat fog tervezni.

Ma ceruzával rajzolt csak úgy két templomot, megvan Makovecz utódja:)

Vince Párizsról beszél, soha nem volt még Párizsban, az apja gyakran megy Párizsban, ahonnan finom csokikat hoz haza. Csak jó hely lehet!
Szerelni fog, kalapálni, fúrni.

Görkorcsolya

Vince rákapott a görkorira. Többször próbálkoztam már azzal, hogy kedvet csináljak hozzá, nyilván most érett meg rá(egyensúly, idegileg)A kerületben van lehetőség jégkorizni, a nagycsoportosokat hetente egy alkalommal ingyen viszik a Jégcsarnokba. Vince nagyon készült az első alkalomra, aztán ott már sírt és nem is ment pályára. Nem erőltettem, ha nem érzi magát biztonságban, fél, akkor hagyjuk.
Gyönyörű az idő, a korcsolyát Kendétől örökölte(neki most nincs, talán a decemberi ajándék bumm között lesz)az udvar egy része viacolor, kezdetnek jó volt a konyhaablak alatt egyensúlyozni, gurulni.
Utálja a bukósisakot, de most nem volt apelláta, feladtam rá. Izzadt alatta, talán ezért is utálja.
Gyorsan ráérzett az ízére, délután már büszkén mutatta az apjának, mit tud. Büszke magára és mi is rá!Ez egy újabb fejlődési szakasz!

Másnap már kimerészkedtünk az utcára is, szinte alig van forgalom az utcánkban. Azt tanítottam, hogy próbáljon a kezével egyensúlyozni. Szeptembertől rákapott a köröm/bőrrágásra. Amíg egyensúlyoz, addig sem rágja a körmét.
Kora tavaszi az időjárás, minden délelőtt kint vagyunk és görkorizik, Kende pedig fut(poénból mérem az időt)és rollerezik. Ma piacoztunk, utána megnéztük a felújított játszóteret, óriási , ősfák vannak a parkban, öröm az avart rugdosni, faleveleket gyűjteni és körbe-körbe görkorizni(annyira elfáradt, hogy 2,5 órát aludt utána)
A szó elején a 'k' hang helyett 'p'ejt, így van a 't' hanggal is.

Fiúk egymás közt

Az utóbbi időben több a veszekedés, verekedés a fiúk között, mint a nyugis, együtt játszós szerepjátékok vagy egyéb játékok. Az esetek többségében Vince a kezdeményező, ő üt előbb, ő mar előbb, ha valami nem tetszik neki, akkor azt agresszióval oldja meg.
Minden évben faragunk tököt, jó móka, késő délután már sötét van, rakunk bele mécsest és nézzük, hogy milyen szép a fénye.

Tescóban akciós tököt hirdettek, de már csak hűlt helyét találtuk, a Lidlben is így jártunk. A fiúk teljesen bezsongtak, hogy most mi lesz, tök nélkül maradunk?!Utolsó ötletként beugrott a kertészet. Találtunk is(egyik rondább és formátlanabb volt, mint a másik. Végül megengedték, hogy elvegyünk a dekorációból)1790/db áron. Amit túlzásnak tartok, de vettem két darabot, a két legszebbet. Tökfaragó versenyt is tartottak a kertészetben, meleg teával és helyben készült lángossal várták a vásárlókat. Vince 4 darab(tenyérnyi lángost)megevett lilahagymával, uborkával, joghurttal. Kende szilvalekvárral tolta. Szimpatikus volt a bácsi, aki ott kínálta a különféle házi mártogatóssal a lángosokat, beszélgettünk és meghívtuk Kende szülinapi bulijára sütögetni(kemencéstől jön:)
Vince hozta a zsebpénzét, ami összesen 195 ft volt!Választott egy gyerek cirokseprűt, vagány, kék színe van és imád takarítani. Testhezálló. Ahogy hazaértünk-hiába a korai sötétedés-összeseperte a fészerben a kihullott forgácsot, szalmát, szénát, faleveleket.
Az autóban Kende elkezdte összeszámolni, hogy hány gyereket és kiket hív meg a bulijára(nincs is olyan messze a december 9), Vince erőszakosan mondta, hogy Oti nénit(az ovis csoportban időnként beugró dadust)is feltétlenül meg akarja hívni. Kende ellentmondott, erre Vince a szemébe szúrta a seprű végét. Közben én vezettem. Hibás vagyok abban, hogy miért nem a csomagtartóba tettem a seprűt, de annyira örült neki, szorította!A nagy kiáltásra megálltam az autóval és azt mondtam, hogy itt a vége, kidobom a seprűt. Na még hangosabb ordítás(kijött egy nő az utcára a hangzavarra), majd jött a szokásos: bocsánat!bocsánat!Persze visszakapta a seprűt.
Tegnap este azon ment a vita, hogy mit nézzenek a tévében. 19.30-tól megy a Gofri kutya, Kende 5 perc után elkapcsolta. Vince rátámadott és belecsípett a lába közé, de úgy, hogy bevörösödött. Miközben Vince nagyon jól tudja, hogy a tesójára decemberben egy urológiai műtét vár.
Minden édességből ugyanannyit kapnak, Vince rágás nélkül nyeli le és tolja be a testvére édességét is. Feltesszük a szekrény tetejére, hozza a székét rááll és megeszi(persze titokban)
Hát így vannak egymás közt.