Kendeszáj

Gyűjtötte a stekeez-t.
Későn kapcsolt, kb. 2 héttel az akció lezárulta előtt döntötte el, hogy ő felhalmoz néhány darabot a mütyürökből(az ovis csoporttársak majdnem mindegyikénél bekattant a stekeez mánia). Hozzáteszem Lidl-be ritkán járok. Okos marketingesek kitalálták, hogy legyen zsák, amibe gyűjthetik a gyerekek, legyen társasjáték, tengeralattjáró és még nem micsodára lehetett pontot gyűjteni.
Kendus rájött, hogy a nagyobb áruházakban műanyag 'labdákban' 100 forint bedobása után is kiad a gép egy stekezzhez hasonló figurát.

Itt például kockákból házat épít a mütyüröknek.

Mondja: "Anya kérek egy 1000-est, ígérem otthon visszaadom!"- egy nullával több vagy kevesebb, nem mindegy.

Vinci túrja a hajam, fésű nélkül is "frizurát" készít nekem.
Megjegyzem: Vinci, ne csinálj belőlem madárijesztőt, Apa szerint úgyis gyakran járok fodrászhoz.
Erre Kende: nem is szoktál űrbe járni. Képzavar.

Olvassuk Bartos Erika: Együtt lenni jó! könyvét. Családfáról, rokoni ágakról szól.
Az egyik szereplőnél leírja a neve jelentését.
Kérdezi: "Anya, a te neved mit jelent, úgy értem az Anya szó mit jelent?"

Anya, te hány éves vagy?
Ugye 12?

Ha Vincinek megy a hasa,akkor hova megy?!

Státuszvizsgálaton a védőnőnél.
Meg tudod mondani hogy hívják Anyukád?
Válasz: Anya!
Később kérdeztem, miért nem mondta el a nevem.
Válasz: úgyis tudja a védőnő, akkor meg minek kérdezi?

Esik a hó!

Pontosan emlékszem, hogy tavaly hóesést(is)kaptam a szülinapomra, aznap esett, aztán se előtte , se utána. Akkor elővettük a szánkót és mentünk néhány kört. Nagy mennyiség nem hullott, hóembert pl. nem tudtunk építeni. Még egy télre emlékszem, amikor Visegrádon pihentünk, akkor már Vinci pocakban volt és a hegyekben tudtunk szánkózni.
Viniben most tudatosult igazán az,

hogy milyen a hó tapintása, milyen, amikor hull nagy pelyhekben, amikor lehet csúszkálni az utakon.
Ebéd után, amikor ébredt felhúztam a redőnyt és ő mereven megállt az ablaknál, nézett kifelé, csodálta a hóesést. -8 fok lehetett napközben. Felöltöztünk és kimentünk az udvarra, persze kesztyűt nem húz fel, ezért rövid ideig bírta a mínuszokat, a végén már sírt, pirosak voltak a dundi, hosszú ujjai, mutatta, hogy fáj neki. Szeretem a hideget, télen legyen hideg és hó, nyáron legyen meleg és napsütés.

Következő alkalommal, amikor kimentünk(persze akkor is kesztyű nélkül),húzni szerettem volna őt a szánkón, ellenkezett és a rollerra mutatott, inkább azt válassza.(Milyenek ezek a gyerekek, ha szánkózhatnak, akkor roller kell, ha mézest sütünk, akkor nyuszi formában...ki érti ezt?!)
A kintlétet hamar megunta, hógolyózni nem akart, hóemberhez kevés hó volt, szánkózástól is elzárkózott.
Késő délután, amikor látta, hogy Kendus szívesen ráül a szánkóra, akkor már ő sem hagyta ki. Egészen a könyvtárig és vissza húzta őket Zoli. Hazafelé külön utakon akart jönni, sétálva, már mindannyian szétfagytunk, mert Vinci minden kapunál megállt, gondolt egyet és visszafordult...
Apja a nyakába vette, én húztam Kendust, így értünk haza.

Az oviba is hógolyóztak a gyerekek, mindig örülök annak, ha kimennek az udvarra. száraz, meleg a levegő a csoportszobába. Kendus boldogan újságolta, hogy kit dobott meg...óvónénit és egy kislányt...itthon a tesóját is nyakon dobta, ordított is Vini ,mint a sakál(érthető, én sem csípem a hideget a nyakamba...

Kavicsfestés, kavicsgyűjtés

A teraszon van egy tálka, abban gyűjtjük a formás kavicsokat. Szemfülesen közlekedünk:)
Kendus betegeskedett, 2-3 napig levegőre sem ment(időnként láza volt, gyengélkedett), bent kellett lefoglalni őt/őket.
Behoztunk néhány kavicsot és festeni kezdtük, a festésre bármikor rávehetőek.

A kézműves dobozba találtam egy bontatlan tempera dobozt, minden színből nyomtam ki egy erős kartonpapírra, két színt vízzel is kikevertünk, ezt a részét Vinci díjazza. Vini akaratos, állandóan azt kellett neki, ami a tesójánál volt, ebből aztán kisebb vita alakult ki, a kisebbik lökdösődött, jutott festék a radiátorra és a parkettára is(gyorsan letakarítom és nem hagy nyomot)

Kendus fejben kiszámolta, hogy ő hány embernek fest követ, annyit különrakott. Jószívű, másra is gondol, rögtön az ugrik be neki, hogy amit alkot, azzal másnak is örömet szerez. Vitt be néhányat az ovistársaknak is(remélem díjazták)
Készült mosolygós kavics, halas kavics, Yoda kavics(!), Angry Birds, állatos kavicsok. Vinci több réteg festéket visz fel a kavicsra, nála konkrét elképzelés még nincs. Csak fest, kikapcsolja őt(felnőtteknél most nagy divat a színezés:)Ha már így belelendültünk a festésbe, gondoltam előhozom a gardróbba gyűjtögetett wc papír gurigákat, rénszarvasok készültek, Vincinek kürt(beszédgyakorláshoz kiváló, észre sem veszi, játszva tanul vele és filléres dolog)

Másnap Kendusnak megszűnt minden búja-baja,elmentünk a Müpához sétálni, anyagbeszerző körútra:)Kende szerint az utcánkba szebb köveket találni, mint a Müpa és a Nemzeti színház környékén, a helyet én választottam, nagy a tér, lehet futni, nincs autó és a környezet sem utolsó... Szép kövek, szikladarabhoz hasonlók közül tudtunk volna választani. Kende mindenhová viszi magával a hátizsákját, Vincinek is van, de ő mindig ajándéktáskával indul útnak. Az egyik szikla hasonlított egy dinó fejéhez. Nagyon-nagyon hideg volt, hiába öltöztünk fel rendesen, úgy éreztem 10 perc után, hogy nem tudom a lábujjaimat mozgatni. Zikkurat tetejéről gyönyörű a kilátás, felfelé a fiúk versenyt futottak. 1 órára szólt a parkolójegyünk(elméletileg a Müpa mélygarázsában 1 óra ingyenes, gyakorlatilag nem), nem töltöttük ki az 1 órát, mert mindenki megfagyott, Vinci sírva fakadt, annyira fázott a keze, így jár, aki nem hord kesztyűt. Itthon befeküdtek a puha ágyba és tévéztek. Eddig Vincit nem érdekelte, nem kötötte le a tévés mese,mostanában a tesójával együtt nézi. Ez azt jelenti nekem, hogy leköti, koncentrál rá, figyel. Kedvence persze a néhány perces néma Bernard.

KABOOST székmagasító

Erről a fantasztikus(csak szuperlatívuszokban tudom jellemezni)székmagasítóról soha nem hallottam, nem láttam bababoltokban egészen addig, amíg Andiékhoz el nem mentünk vendégségbe.
Ő mondta, hogy réges-régen a Brendonban lehetett venni, de már nem forgalmazzák, ő is használtan jutott hozzá.
Hazajöttünk és rákerestem a neten, egy használtat találtam, de a vevő nem jelzett vissza(akkor minek árulja?! ő eladni akar, én venni...), két budapesti cég árulja a honlapján, megrendeltem és két napra rá már a konyhánkban figyelt.

Hogy mitől annyira menő ez a székmagasító?
Bármilyen szék lábához lehet igazítani(a mi antik székünkhöz is jó), két magasságban állítható.
Vinci korán kinőtte az etetőszéket(kimászott belőle), a nagy asztalnál eszik velünk együtt, de a feneke alatt a párnát nem viseli el, így szinte alig érte el az asztalt.

 Emiatt az étel nagy része a ruháján kötött ki és/vagy a földön. Egy biztos minden étkezés után söprés/porszívózás/felmosás következett(legalább formában tart a fiam)Napi 4-5 étkezésnél már uncsi a takarítás.
Így megfelelő magasságban, kényelmesen feléri a tányért.

A székmagasító mobil, könnyű. Nem kell összeszerelni, a színével nem vagyunk kibékülve(de nem lehet minden tökéletes)
Kende is benyújtotta az igényét egy magasítóra.....

Vinci a jégen!

Kende 2 éves elmúlt, amikor először jégen volt. arra is emlékszem, hogy(akkor) az utolsó darab 2 élű jégkorcsolyát vettük meg neki a Decathlonba. Nagy előnye, hogy a gyerek lábméretéhez lehet igazítani. Még mindig jó rá, pedig már 28-as a lába. Talán annyira nem fogja a lábat, mint az "igazi"kori, de kezdetnek megteszi.
Azóta nem telik el tél, hogy ne mennénk jégre. Kendus évről-évre ügyesedik. Már magabiztosan csúszkál(egy-két esést leszámítva)Kerületünknek saját jégcsarnoka van(fedett), az ovisok-már akik tanköteles korúak hetente egyszer ingyen részesülnek korcsolyaoktatásban. Kedvet csinálnak a téli sporthoz(mellesleg jól fejleszti az egyensúlyt is)
Arra gondoltunk, hogy Vinci is megérett a korihoz:)
Először nem a Jégcsarnokba vittük(fizetős), hanem a Bálna mellett felállított ingyenes pályához. Jóval kisebb, mint a Jégcsarnok, sokan voltak(nincsenek fizetős szekrények, a holminkat szabadon hagytuk) Ha 5 perc után unja a banánt, akkor kár kifizetni több ezer forintot. Vincinek nem vettünk még korit, de ami késik, nem múlik:)
Zoli ment Vincivel, Kendus velem. Nagyon élvezte a kis fürtösöm!Zoli szorosan fogta a kezét, nem is esett. Kende esett, a több réteg ruha, anorák megvédte őt, nem sérült.
A hideg kicsípte a pofiját, mintha tömény arcpirosító került volna rá. Gyakorlat teszi a mestert, ha hetente egyszer-kétszer kori kerül a lábukra, akkor tél végére teljesen belejönnek.

Hógömb

Káposztásmegyeren voltunk vendégségbe, este vacsoraidőben indultunk haza, éhesen.
Zoli eldöntötte, hogy az utunkba eső első KFC-ben(szerinte inkább KFC, mint Meki) megállunk, Duna Plázára esett a választása(közben nosztalgiáztam, nem messze tőle dolgoztam, mindig oda jártunk át kajálni)

KFC mellett felállítottak egy óriási hógömböt, amibe be lehetett menni, DE! nem lehet benne ugrálni, csak fényképet készíteni(azt gondolom, a gyerekeknek az nem olyan nagy szám)A hógömb belseje az ugrálóváréhoz hasonlít.

Pózolás elmaradt

Vinci rögtön kiszúrta magának és már ugrott volna bele, ha hagyjuk. A fiatal animátorfiú kedvesen elmondta a szabályokat(ugrálni tilos), megbeszéltük, ha evett, mehet. Ez sem a legjobb, mert tele hassal ugrálni nem a legszerencsésebb(bár Vinci nem evett annyit, hogy ez gondot okozhatott volna)
Kendus is ment vele, önként, de őt annyira nem hajtotta a dolog. Ő inkább féltette az öcsét, minden mozdulatára vigyázott. Bepánikolt, amikor Vini ugrálni kezdett, a végén már sírt is, hogy most mi lesz...Kendére jellemző, hogy nagyon félti, odafigyel rá,szereti a testvérét.
Nagyobbik kijött, a kisebbik élvezte a bentlétet,csakhogy mások is szerették volna kipróbálni, sorban álltak. Ekkor mondtam az Apjuknak, hogy ki mászik be utána.....azért így utólag elég vicces lehetett..(a poént félretéve felnőttek nem mehetnek be)
Kendus magára vállalta a feladatot, mi kintről drukkoltunk neki, ügyesen megoldotta és kiterelte a tesóját.

Szilveszter, Újév első napja

Programunk lett volna bőven szilveszterre és új első napjára, de mindent keresztülhúzott Kendus lebetegedése.
Már 30.-án gyanúsan könnyes volt a szeme, délelőtt hét ágra sütött a nap, kiküldtem őket az udvarra, szívják magukba azt a kis d vitamint, amit most lehet(és persze legyenek egy kicsit levegőn is). Kendusnak nem volt kedve semmihez, megállt a teraszon és nézett ki a fejéből. Ebéd után gyorsan elaludt, vörös füllel, pofival ébredt, ami nála a láz egyik jele.
Éjszaka nem telt el eseménytelenül: láz, hányás, hasmenés, torokfájás és mellékesen megjegyezte, hogy a füle is fáj. Szilveszterkor már hagyomány nálunk, hogy múzeumba megyünk, január elsején a Normafához(nem zavar, hogy repkednek a mínuszok, több réteg ruhát veszünk magunkra és mozgunk)
Szilveszterkor délelőtt a megszokottnál több mesét(inkább tini sorozatot, West Hill Gimi nézhetett, nekem nem jön be, de ő odavan érte, Megamaxon adják)nézett, aludtak(csodával határos módon mindketten egyszerre), délután meglátogatott minket Nóri. Beszélgettünk, ettünk, játszottunk.
Este ismét lázas lett, éjjel egykor ébredt, 38.5 volt ismét a hője(ahogy kimegy a kúp hatása, rögtön felugrik a láza. Tiltakozik a kúp ellen, de más nem viszi le neki a lázát, gyorsabban hat,mint a szájon át adható szerek)
Éjjel egykor mondta, hogy ha már felébredtünk mindannyian, bontsuk ki az almás gyerekpezsgőt(stílusosan dinós az üvege), koccintottunk, aludtunk a nagyágyban négyen, majd átmentünk a gyerekágyba(még jó, hogy olyan széles, egy felnőtt+egy gyerekre tervezve). Reggel mégis mindenki a hálószobában kelt.
Kendus lábadozik, bízom benne hétfőre kutya baja se lesz. Már csak attól tartok, hogy Vinci is elkapja tőle a nyavalyát. Kb. 2 nap különbséggel szokták átadni egymásnak a trutymót.
Mi így kezdtük az évet.