3D minigolf neon színek között

Bikapuszi

Vince nem tud csücsöríteni, nem tud a szájával puszit adni. Az ő puszija a 'bikapuszi', amikor a fejtetőjét odatolja az arcodhoz. Hiába a sok logopédiai gyakorlat, fejlesztés, ez még nem jött össze.

Második külföldi útja nélkülünk

Az első Erdélybe vezetett, Határtalanul program keretében ment Kende évfolya. Most pedig Angliába ment tanulmányi útra. Az egész még az általános iskolában kezdődött, meghirdettek 1 hetes utat, családoknál. Akkor jelentkeztünk, havi törlesztőrészletekben fizettünk. Közben Kende iskolát váltott és a szeptemberi szülői értekezletre mentem, amikor láttam a hirdetőoszlopon, hogy az az utazási iroda, amelyik az általánosban is szervezte az utat, gimiben is csinálja.(Év közben több felhívás érkezett külföldi tanulmányútról az iskolától) Bementem az utazási irodába(a teljes összeget nem adják vissza visszalépéskor), megbeszéltem Kendével, hogy akkor elmegy a gimi szervezésében,az osztályából azonban senki nem jelentkezett. Ő egy zárkózott kamasz fiú, beszélgetést idegennel nem kezdeményez. A szervező tanár átküldte, hogy kik mennek és kivel szeretnél a buszon(!, nem repülővel mentek)ülni, kivel szeretnél egy családnál aludni. Korosztályt néztem, az alapján választottam egy fiút(a párhuzamos osztályba jár), de neki a nagyobb fiútestvére is ment. Az indulásig többször végighallgattuk, hogy ő nem akar menni, nem ismer senkit. A készülés során vettünk egy könyvet(Frank Márton: Páratlanok), ami annyira beszippantotta, hogy indulás előtti napon már csak pár oldal volt neki hátra, vasárnap megvettük a folytatást, választott egy Bookzone kiadású újságot az olimpiáról, van telefonja, internte, új fülese. Mindezt azért, hogy kibírja a hosszú utat. Hajnali 4-es találkozó volt meghirdetve a Kongresszusi Központnál, 2.30-kor ébresztettem(éjjel a lomtalanítás miatt nem tudott aludni, nagy forgalom volt az utcában), a busz késett, 4.30-kor indultak. Szinte alig aludtam, nagyon ráizgultam. A buszon se sokat aludt elmondása alapján, pedig extra puha a nyakpárna. Tegnap a bankártya forgalom alapján láttuk, hogy volt Németországban Mekiben, mosdóban. Tranzitszálláson aludtak("te még ilyen kicsi szobát nem láttál"-írta az üzenetben, pedig az Ibis hotel neve a jó szállás garanciája), komppal utaztak ma Angliába. Rochester volt a mai program, Medway folyó és este már a családoknál alszanak(azt tudjuk, hogy nem dohányoznak, nincs állatuk és 3 fiút vállaltak)A kompról sok fotót küldött, ott kaptak rántott halat, sült krumplival, holnap London felfedezése(itt lesznek ismerős részek). A 22-23 fokos előrejelzés helyett rövidgatyás, meleg idő van.

Nyári vidám képek

Zamárdi

Gyerekkoromban 1 hetet töltöttem a kenesei honvédségi faházakban, annyira készültem rá, hogy előtte már 1 héttel a cipőt/papucsot mostam,amit az ablakpárkányra raktam száradni, mert erkély nem volt, a legjobb ruháimat készítettem össze és számoltam a napokat. Idén úgy alakult, hogy egy nap jutott a Balatonra. Reggel az autót a Kelenföldi P+R parkolóban hagytuk(350/nap)és vonattal indultunk Zamárdiba, aznap is olyan hőség volt, mint idén nyáron majdnem mindennap. Alacsony költségvetésből hoztuk ki és a jegyvásárlásnál azt kértem, hogy klímás legyen és ne kelljen helyjegyet venni(odafele még ez megvalósult visszafelé a sok késés miatt egy IC-re felültünk, ami a lemaradást próbálta behozni, szálguldott a rossz állapotú magyar sínen-nem mindig éreztük azt, hogy ez biztonságos-klíma nem volt, helyjegyes lett volna, de a kalauz nem jött és nem vettünk helyjegyet, Vince végig "kakasülőn"ült.)Odafelé Siófokon hosszan állt, tájékoztatás nem volt arról, hogy miért(leszállni a kánikula miatt nem akartunk) Zamárdiban a szabadstrandra mentünk, szerencsére találtunk árnyékos részt. Vince rögtön vizibiciklizni akart és nem is engedett belőle, ha ő egyszer valamit a fejébe vesz.Hozta a zsebpénzét és ő állta a 30 percet vizibiciklizés díját, Police feliratú vizibicilkit választott(most azon dilemmázik, mi legyen a szakmája: katona vagy rendőr:), mi meg Kendével hátul kapaszkodtunk és húzatuk magunkat. Ebédidőben(az itthon elkészített szendók, nasik vészesen fogytak)megnéztük a büfé/kifőzde kínálatát és szörnyűlködtünk az árakon. Gyrost ettünk és Zoli gulyást, ízlett. Sokat fürödtünk, a víz előhozta az ekcémámat, ahogy kijöttem nagyon látszott a kezemen. A víz hőfoka tökéletes, a lépcső után közvetlenül hínáros és kavicsos volt, utána jó sokáig beúsztunk(második bólyáig). Az életem felét már itt éltem le, találkoztam az egyik kolléganőmmel, Kende osztálytársának a szüleivel, tesóival, volt osztálytárssal. Kora este még a parthoz közeli utcákban sétáltunk, közvetlenül a part mellé újépítésű lakásokat húztak, éttermeket láttunk bezárva.

Szécsényben

A nyári szünet finisében elmentünk Szécsénybe, a fiúk és én, Zoli maradt itthon dolgozni. Betettük a rollereket, LAciéknál aludtunk-tartottam a kánikulától az emeleten-, a 30fok még kibírható, később lett 34-36 fok. A focilabdát Kende mindenhová viszi magával, Laciéknál három virág tört el, utána parkolópályára került a labda. Szécsényben mindig azt érzem, hogy az idő lassabban telik, van idő a hosszú beszélgetésekre, a barátnő látogatására. Hozzáteszem mindenki kényeztett minket: főznöm nem kell, még a kívánság reggelit is elkészítik, pakolnom nem kell csak jól érezzük magunkat. A fiúkat pedig körbedicsérik, mert mindent megesznek, nem finnyásak, csak mennyiség legyen és sokszor elmondják, hogy milyen finom az étel. Természetesen meglátogattuk Mamát, aki fejben, agyban pörög, szellemileg friss, tájékozott, a teste már nehezen bírja a megpróbáltatásokat. Keresztanyám túl volt az utolsó sugárkezelésen is, gyerekpezsgővel koccintottunk. A legnagyobb szenzáció, hogy elintézte keresztanya Kende ping-pong edzését: kapott versenyütőt(rokon gyógyszerésztől, aki aznap egyébként ügyeletben volt, keresztanya elment érte)az edzésen pedig örömmel, a legnagyobb szeretettel fogadtak minket. Csak pasik és három kamaszfiú volt(kérdeztem is, hogy az egyesületben nincs lány. A válasz: nálunk csak hölgyek vannak:). Magasabb szinten játszanak, mint Kende egyesülete, van szponzoruk és ennek köszönhetően fejlődnek, versenyeznek. Szécsényfelfalura is kimentünk a barátnőmhöz, ott tanulva a virágos balesetből már a mezőre küldtük ki focizni a fiúkat, jöttek az őzikék és bejöttek az udvarra a fiúk. Szemmel látható, hogy mióta nem élek ott(25 éve)több a szegény ember-nincs munka-, elmaradt térség, építkezés, fejlődés nem látható, pedig a természeti környezet, az emberek vendégszeretete mit sem változott.

Margitsziget

Isztambul még mindig

Macskák: Korfu után itt találokztunk rengeteg macskával, az éttermek mellett/előtt víz és kaja mindig volt nekik kitéve, egyiket sem láttuk rossz állapotban. Kóbor kutyákat is láttunk, de jóval kevesebbet, főleg nagytestűeket és olyat is, amelyiknek a fülében chip volt. Éjszakai élet: Előfordult, hogy a délutáni szieszta után nyakunkba vettük a várost, nyüzsög Isztambul éjjel is, rengeteg ember hömpölyög a frekventált területeken. Volt, hogy szűk/sötét utcákba is bementünk, biztonságosnak ítéltük meg. Az egyik magasan fekvő mecset udvarán éjjel családok piknikeztek, fociztak, beszélgettek, együtt voltak. Lábmosás:A mecsetekbe belépni mezítláb másosás után szabad. A mecsetek előtt külön férfi és külön női lábmosó van(a víz nem iható, de jó hűs és egy angol wc is biztosan van), a szőnyeg mindenhol patyolattiszta. Reggeli órákban fertőtlenítik és porzsívózzák. Boszporusz: Istambul Card hajóztunk át Ázsiába kétszer, nem úszható, nagy a sodrása, sűrű a forgalom, ennek ellenére az egyik parknál azt látjuk, hogy egy férfi beugrott-mellette óriás luxushajó és komp-ő pedig küzd. Izgultunk érte valahogy elúszott a magas betonfal mellé és onnan a sziklákra. Megvártuk, amíg kijön(férfi barátai is figyelték), úgy látszott, hogy nem először tesz ilyet. Horgászokkal és kapással mindkét oldalon találkoztunk. Itt láttam először rengeteg különböző méretű medúzákat. Kende ájulás: december óta Isztambulban ismét volt egy eszméletvesztése. Egy étterem tetején ültünk(árnyékban, rálátásra a vízre), olyan sufni tuning volt az étterem, mondta is, hogy ő nem ül a szélére, mert bizonytalannak érzi. Étkezés után ültünk és beszélgettünk majd felálltunk és rádőlt Zolira, aki először azt hitte KEnde szórakozik vele, majd ránézett és látta, hogy csukva van a szeme. LEültettük, vizeztük és magához tért. Csak a feketeségre emlékszik.Mellettünk ült két hely férfi, akik javasolták, hogy vigyük be a kórházba, ami nincs messze, pihenés után ismét sétáltunk, átkarolt engem vagy az apját. Étkezés: Zoli egyik kedvence a báránycomb, egyszer evett az egy hét alatt, mert drága volt. Olyan sütemény költeményeket láttunk, mint a mesében, csak kapkodtam a fejem. Nem kóstoltam, mert 5000ft-tól kezdődött az áruk. Baklavát szinte mindennap ettünk, különböző ízekben, pisztáciás volt a legfinomabb. KEbabot, halas ételeket is kóstoltunk. A szálloda környékén egy alagsorban találtunk halast, ottlétünk alatt nő nem járt, helyiek körében népszerű hely volt, napi menü rendszerben dolgoztak, olyan nagy adagot adtak, hogy ketten ettünk belőle és vittünk fel a szobába is. A konyhán este megmelegítették nekünk és mindenhol kaptunk evőeszközt elvitelre. Török kávé brutál erős, tejjel ittam egy cukrászdában, de így sem bírtam az meginni teljesen. Almateát ivott Zoli, hoztunk haza is. Itthon látjuk, hogy porból áll a tea. Kínaiaknál a legolcsóbb.Kukoricát megsütve és perecet nutellával töltve is ettünk mindennap. Parkok: modern, tiszta játszóterek, úton útfélen kukák, tisztaság, rend. Hajléktalant a parkokban láttunk 1-1 elvétve.Virágos beültetések,Isztambul szelfi pontok, szőkőkutak.Élmény volt sétálni. A navigáció először a kikötőhöz nyomornegyeden át vezetett(itt volt megfizethető szupermarket), többször láttunk anyukát gyerekkel(kicsikkel)koldulni, kaját adtunk, aminek láthatóan nem örültek. Bazár: Zolit ez vonzotta leginkább, kb. minden sarkon árulnak ruhaneműt, táskát, alkudni kötelező!Két szép bőrtáskával lettem gazdagabb, amit egy öreg bőrdíszműves árult egy kapualjban.Vince egy hamis Nike cipőt kapott(azt mondta, hogy emiatt ő megtanul cipőtkötni...)Kende mezeket nézegetett, de 100%műanyag volt az összes, ha ingyen adnák se kell.Vasárnap pihennek, a bazár is bezár. Esténként belebotlotunk olyan árusokba, akik zsákok tartalmát öntötték ki a földre és kínálták portékájukat. A legtöbb helyen nincs kiírva ár, de látják rajtunk, hogy turisták vagyunk(bár a fiúk szerint én beolvadok a kendőmmel közéjük)és rövid gondolkodás után mondanak valamit.

Isztambul képes beszámoló