Milanó

Milánóban töltöttük a húsvétot, 4 napot. Húsvét hétfőn 5.50-kor indult a gép, előtte vasárnap óraátállítás, ami bezavart egy kicsit, de aznap a pihenésé volt a főszerep.1.45-kor ébredtünk, autóval mentünk a Kispesti uszodáig, Kökitől 100E busz, arra csak egy vonaljegy kell(Kendének jövőre számolni kell majd a havi bérlettel)A 100E éjszakai busz óránként egyszer megy, pontosan indult. Vince készült arra, hogy a reptéri KFC-ben reggelizik, 4.00-kor nyitott, pont belefért. Széllökések miatt az odaút tovább tartott, 1.45 perc(már a gépen, de még a biztonsági bemutatónál egy pár leszállt a gépről, utána arról beszéltünk, hogy vajon miért döntöttek így), hazafelé alig akartam elhinni, de előbb indult a gép 10 perccel és kb.1.30 óra alatt landoltunk is. Zoli mondta, hogy nézd ott a Balaton, alig akartam elhinni, hát csak most szálltunk fel. A felosztás az, hogy egymás mögött ülünk, Kende velem, Vince Zolival. Kende olyan mélyen aludt hazafele, hogy a pulcsimra kifolyt nyálától átázott(rendesen elfáradtak, de jólesően, napi 15-20 km gyaloglás, kora kelés, késői fekvés)A hátizsákjainkba nem kötöttek bele, az olaszok ebben nagyon lazák, a viz is jöhetett a gépre, a bakancsomat nem kellett levenni. A reptértől busszal mentünk a központba. A szállást 14.00-től lehetett elfoglalni, a táskákat megőrzésre ilyenkor le szoktuk adni(távozáskor is),a szállásunk a külvárosban volt, a Dómtól 17 villamosmegállóra. Eddig ez a szállás volt ár érték arányban a legjobb, ahol valaha is megszálltunk négyen. Javasoltam, hogy a központtól menjünk inkább a dóm irányába. A központban a vasúti pályaudvar mellett áll meg a busz. Az állomás az én szememben nagyon nagynak tűnt, üzletekkel, éttermekkel, kávézókkal. Amiben az olaszok világelsők szerintem az a gasztronómia és a divat. Bárhová be tudtunk volna ülni, garantált, hogy finomakat eszünk. Alacsony költségvetésből kellett kihozni a kiruccanást és nagyon meg kell nézni, hogy hová ül be az ember. Itthonról vittünk szendvicseket, muffint és két kulacsot, ivókútat mindenhol lehet találni. A dóm irányába indultunk, belebotlottunk egy piacba, amit ki nem hagynánk!Vettem egy bőr patchwork stílusú váltáskát, vidám színekkel 20 euroért, 5 euroért árult hozzá a kereskedő pénztárcát, mai fejemmel azt is megvenném, finom bőr illatú. Itt vettünk kenyeret, sonkát, fügét, paradicsomot. Gyönyörű virágokat is árultak. A Navigli csatornától nem messze is találtunk egy piacot(ruhás és gyümölcsös), itt narancsokat vettünk. Rengeteg templomba bementünk, megnéztük a Sforza kastélyt,nagyon tetszett!Elviselhetően voltak sokan, eloszlott a tömeg a nagy területen, ami zavart, hogy a négerek erőszakosan árulták a portékájukat. Itt láttunk olyat, hogy rádobták a cérnát(Kende így hívta), amiből karkötőt fontak a turistára, csak vegye meg.Miután elfoglaltuk a szállást kimentünk a stadionhoz, azt gondoltuk, hogy az aznapi meccsre tudunk majd jegyet venni, ketten is leszólítottak, hogy adnak el jegyet, nem tűntek megbízhatónak, iroda zárva volt, néhány helyi arc, azt mondta, hogy 18-kor, a meccs előtt menjünk vissza. Leszakadt az ég és elfáradtunk, ezért nem mentünk vissza. A stadion mellett ettem életem legfinomabb pisztáciás sütijét, food track kocsikban árulják a jobbnál jobb szendvicseket, harapnivalókat 1 és 3 napos bérletet lehet venni. Traffikban vettünk egy 3 naposat a metróaluljáróban, Kendének is, másnap kiderült, hogy nem kellett volna, amikor egy ellenőrrel találkoztunk a villamoson. Hiába az éjszakai ébredés, kedden Vince 5-kor felébredt, hogy éhes és menjünk reggelizni, 7-kor már ott is voltunk. Bőségesen ettünk, ez nem számított, ők már 9 körül újra éhesek voltak. Pékségekben, kávézókban pihentünk meg, mentünk wc-re. Milánó rendezetebb és tisztább, mint pl. Nápoly. Kedden a dómban kezdtünk.