Milánó 2. rész

A dómba a belépőjegyeket a dóm melletti információs irodában lehet megvenni, 12.50 volt a diákjegy. Sokféle jegy közül lehet választani, mi a tetőre is felmentünk, de a kriptákhoz még extra belépőt kell venni, egy kis ablakból kukucskáltunk le egy misére. Alapos átvilágítás után lehet belépni a dómba, ami teljesen jogos, húsvét hétfőn rengeteg turista volt, a beléptetés gyorsan haladt, belenéztek a táskákba is és még tetőre való feljutásnál is. A tetőre 200 lépcső vezet vagy választható a lift, egy biztonsági őr utazik velünk felfelé. Gyönyörű panoráma nyílik előttünk, amikor felérünk. Sokáig Milánóban az volt a szabály, hogy a dómnál magasabb épületet nem építhetnek, aztán pár év után persze ezt az ember megszegte, épültek felhőkarcolók, irodaházak. Illuzióromboló az ókori, középkori épületek között, szinte a történelemben lépked az ember. Ahogy felértünk, kabinokban őrök és kijelölt haladási irány, itt is rengetegen voltak. Amin megbotránkoztam, hogy tánccsoport vette magát fel videóra, amíg rájuk nem szóltak vagy kínai lánycsoportok öltöztek báli ruhába és szelfiztek és elég extrémen kihajolva fotozták magukat. A csúcsra lépcsőn kellett tovább menni, de itt már a tömeg, a szűk hely miatt éreztem, hogy nekem a bejáratnál jobb lenne. Az őr csak engem engedett le, de először ragaszkodott ahhoz, hogy menjek le a lépcsőn, mondtam neki, hogy rosszul vagyok, engedjen már le lifttel. A liftnél én voltam a harmadik, aki lefelé szeretett volna menni, az egyik turistának bedurrant a bokája, mert félrelépett, más bepánikolt, mint én. Mi is készítettünk fotósorozatot, napsütés, tavasz. Ebédidő körül kerestünk egy éttermet(Kende itt is kínait szeretett volna enni), de mi mindtuk, hogy Olaszországban olasz kaját kell enni. A dómhoz közeli pizzériába ültünk be(látványkonyhával, nem olaszok készítették az ételt), KEnde tenger gyümölcsit evett spagettivel, Zoli pizzát, Vince paradicsomos pennét, én lasagnet(amit én készítek is finom, de nem sok köze volt az ottani eredeti lasagnehez, olyan krémes volt a töltelék, mintha hús helyett csak paradicsompüré lett volna). Akora adagot kaptunk hogy utána 2-3 óra múlva ismét éhesek lettünk. Pékárukban is verhetetlenek, főleg a pisztáciás croassaint na meg a nutellás... Piacra(idei első eperkóstoláson is túl vagyunk) és a Navigli csatornához mentünk innen, nagyon hasonlított az a része Velencéhez. Városfalakat, diadalíveket és templomokat néztünk. A szálláshoz nagyrészt gyalogoltunk vissza, útközben a nagy világmárkák üzleteinek kirakatát néztük meg. Döbbenet, hogy a legtöbb üzletben sorbanállás volt!