Bari egy hétvége alatt

Kettesben, gyerekek nélkül voltunk egy hosszú hétvégét Bariban. Péntek reggel indult a gép, aznapra anyanapot kértem, vasárnap éjszaka jöttünk haza. Most először, de nem utoljára próbáltuk ki, hogy a szomszéd kerületben leteszük az autót egy lakótelepen, ahol nem kell fizetni a parkolásért, onnan 100E busszal megyünk a reptérre. Wizz Air géppel utaztunk, a héten végig antibiotikumot szedtem, nem maradtam itthon táppénzen, nem voltam covidos, influenzás, RS vírusos, csak nagyon gyenge, lázas. Péntekre egész jól és a simogató meleg napsugarak meggyógyítottak teljesen és a napközbeni 16 fok. A reggeli antibiotikumtól már a reptéri ellenőrzésen izzadtam, még a talpamat is taperolták, mert mindenhol becsipogtam, végül a hajamban lévő csattról derült ki, hogy ludas. Aztán a Wizz Air hostese kiszúrt, hogy a hátizsákom nagyobb a megengedettnél és nincs priority jegyem,biztosan nem volt nagyobb, egy váltás ruhán és a pizsamán kivül nem volt benne semmi, kb. 5 centire lógott ki a minta állványról. Már büntetni akart, amikor eszembe jutott egy utazási praktika és elkezdtem több réteg ruhát magamra húzni, a személyimet úgy adtam át, hogy pizsamafelső volt legfelül. Az utazás rövid volt, a hátszélnek köszönhetően 1 óra. A pilóta egyszer adott rövid tájékoztatást az utazásról, Horvátország felett. A gép tiszta, szép, szinte újnak tűnt, nem voltak az ülések kiülve. Érkezés után buszra szálltunk, nem volt időnk jegyet venni rá, mert ép indulni akart a sofőr, amikor futva meglátott minket. Amíg nem értünk be a központba, addig Csepel központjához hasonlított a látnivaló. A busszal kb. 35 percet utaztunk, a szállásunk a tengertől 5 percre, a központtól 8 perc sétára volt, az Opera mellett. Hotel reggelivel. Pénteken mentünk 25 km, úgy, hogy délután 1.5 órára lepihentünk. Aznap céltalanul bolyongva egy étteremben ebédeltünk, húsos tésztát ettem, Zoli megkérdezte a pincértől, hogy ő mit ajánl, ezért ő hús-sajt-hús kombót evett. Édesszájúak vagyunk, kóstoltunk cannolit is. Az árak Nápolyhoz képest olcsóbbak voltak. Pálmafák, parkok és éttermek, pizzériák, üzletek, világmásrkák ruhaboltjai és a tenger. Nekem az ófalu tetszett a legjobban, a hétvége alatt kétszer is bementünk a Szent Miklós bazilikába, székesegyházba és a várba is. A várról azt olvastuk, hogy pár euró a belépő és nem éri meg bemenni, mert nincs bent semmi. Hát ez tévedés!Mi legalább 2 órát töltöttünk bent, hétvégén ingyenes volt a belépés, vetítések vannak a termekben, régi maradványok kint. Mellette lévő utcában bolhapiacot tartottak vasárnap, szombaton pedig a fedett zöldég-gyümölcs, halas piacra is elmentünk. Szeretjük a piacokat. Ami nagyon zavart, hogy a helyieknek a kezében lóg a cigi, konkrétan cigiautomaták vannak az utcákon és amikor a tizenévesek ellepik Bari főutcáit, mozdulni is alig lehet, akkor egyik kezükben cigi, másikban pia. Vicces cigi illata is terjengett. A hely híres a "fülecskés tésztájáról", nem a szűk óvárosi utcákon vettünk, ahol nénikék a konyhájuk előtt árulták, hanem az egyik legrégebbi pizzériába. Kihagyhatatlan a pizza, kávé, sütemények(tiramisu),bőséges a választék, bármerre is indul el az ember, könnyű elcsábulni. Késő este is sétáltunk a sikátorokban, nem éreztünk félelmet(úgy, mint Nápolyban), vannak éttermek, akik betartják a sziesztát. Nagyon értenek a vendéglátáshoz az olaszok, kedvesek, mosolygósak, viccesek. Később kelt fel a nap, 8-kor még szinte sötét volt és 17 körül már ment le a nap. Hajókáztunk volna a környéken, de nem találtunk ilyen lehetőséget, a kikötőben láttunk óriási luxus hajókat. Odavagyok a szép épületekért, kétszer is bementünk a Benetton áruházba(kb., mint nálunk a Párizsi udvar)nézelődni, hiába volt 'salde'jelzés a legtöbb pulcsin, még így is egy vagyon. Az olasz nők egytől egyik úgy néztek ki,mint akik címlapfotozásra mennek, a férfiak pedig illatoztak mellettük. Ha több időnk lett volna, akkor a környéket is bejárjuk, így 3 nap alatt több, mint 60 km gyalogoltunk.