Kende táborozik

Elsősként hosszúnak ítéltem az öt napot, amit az ottalvós táborban töltött Kendus. Jó alibinak bizonyult, hogy belelássak egy kicsit a tábor életébe, hogy jelentkeztem segítő önkéntesnek. Akkor volt kisbuszunk, vállaltuk a csomagok levitelét a helyszínre, ha már ott voltunk Kőszeg mellett, megszálltunk Velemben és a hazaútnál is egy nappal előbb lementünk. Semmi probléma nem volt,sőt!Élvezte a kis csemetém, jókedvűen mesélt arról, hogy merre jártak, emlékszem be nem állt a szája. Telefont nem vihettek, B. bácsit csak vészhelyzetben lehetett hívni, ő írt egy köremailt minden este, ami általánosságokat tartalmazott: mit ettek, mit csináltak, mi lesz a következő program, fotók nélkül.Aztán jött a covid és évek maradtak ki. Idén néhány év kihagyás után, ismét meghirdette B. bácsi(tanító bácsi) a tábort évközben, megkérdeztük Kendét és azt mondta van kedve menni, alacsony költségvetésű tábor, részletefizetési lehetőséggel. Kemence volt a célállomás. A tábor sikerességét bizonyítja, hogy a tanító bácsi táborából többen jelentkeztek a 7. b osztályból, fiúk, lányok vegyesen. Találkozó 6.45 a sulinál, leadtuk a csomagokat és mentünk a Nyugatiba. Vince aznap 1.5 órával később indult onnan Verőcére tábora. Kende írt nekünk képeslapot!!!Leírta, hogy nagyon hideg van: "10-15 fok"(augusztus 7.), voltak vasutas múzeumba és "lehet, hogy holnap megyünk strandra"(ez elmaradt a zimankó miatt), sokat kirándultak, játszottak. Telefont, okosórát nem lehetett vinni, aminek kifejezetten örültem!Amikor kimentünk érte az állomásra és átölelt, rögtön az mondtam, húú, de vékony vagy, nem adtak enni?Erre Zoli mondta, hogy ilyen vékony volt, amikor elment. Bújós kamaszként is, megpuszilt, megölelgetett, amikor elmentek és a nyakunkba ugrott, amikor megérkeztek.