Zalaszántó-Hévíz-Egregy

Útvonalunk: (Ereki templomrom - Sümeg/Erek) - Hideg-kúti-major - Zalaszántó/Sztúpa - Zalaszántó (középkori templom és Kotsy-vízimalom) - Rezi várának romja - Rezi - Betyárok fája (Betyársírok), Zsidó temető - Hévíz-Egregy (Árpád-kori templom) táv: 20 km(Tamás szerint, eltévedtünk többször, de a fiúk hamar észrevették, mivel a kék jelzés eltűnt) Bazsi településen találkoztunk 10-kor, a szokásos csapat jött össze. Elég korán 7.30 magasságában indultunk, megnéztem az időjárás előrejelzést, szép időt jósoltak. Ahogy haladtunk a Balcsi felé, egyre inkább beborult, gondoltam, hogy rövidnadrágban vagyunk, van nálam váltás ruha a fiúknak, de hosszúnadrággal nem készültem. Szerencsére nem volt rá szükség. Egy szakaszon méteres csalánokban gázoltunk, ott jó lett volna. Második megálló a Zalaszántón lévő sztúpa volt, nógrádiként jártunk már Taron, hasonló volt ott is. Kende nem értette, hogy miért raknak Buddhának ki csokit, rágót, almát stb. és miért van kint füstölő. Kende nem csatlakozott a többi fiúhoz, ő velünk jött végig, hiába kértük, hogy hívja el Magort, ő nem is akart jönni kirándulni, mert nem tudja, hogy mit lehet abban szeretni, hogy egésznap mész, ráadásul cipeled a hátizsákod, izzadsz, elfáradsz stb. Vince közvetlen, barátkozós minden gyerekkel. Volt egy hosszabb hisztije. Először is azzal kezdte, hogy ő el akar veszni(szerencsére elmondja, ezért le-leszakadt a többiektől), aztán a bicskával nyársbotot akart faragni, ahogy a többi fiú is, csak ő maga felé húzta a bicskát és elég száraz ágat talált, elvettük tőle a bicskát, aztán ordított, mint a sakál. Hiába teszünk be 5 palack vizet, mindig kevésnek bizonyul, kocsmai pecsételőhelyeken(Kéktúrás füzetet visszük magunkkal)töltjük. Egy Vince hiszti alkalmából bosszúból kiöntötte az utolsó fél liter vizem,kirántotta ivás közben a kezemből és volt viz, nincs viz. Nagyon jólesett a sütött szalonna, pillecukor, friss bagett. Mindig megállapítjuk, hogy mennyire finom(pedig lehet, hogy csak nagyon éhesek vagyunk), hőségben nem esik jó a tűz köré ülni, de most viszonylag későn, 17 körül jutottunk fel Rezi várához, ahol bőségesen megvacsoráztunk. A kikapcsolódáson, az edzésen túl arra is jó a Tamás-féle kirándulás, hogy beszélgessünk, nosztalgiázzunk. Mindig egyfajta erőpróba az út, most azt éreztem, hogy bírtam volna még, egy-két magasabb emelkedős szakasznál tartottam pihenőt. Későn, 24 körül értünk haza, másnap kora reggel nehezen indult a nap. Lemerült a telefononunk, a gps is, egy idejig követtük a pesti barátainkat.