Véletlenek

Sajnáltuk, hogy S. néni az ovis logopédusunk szeptembertől nem foglalkozik Vincével. Ő utazó logopédus, más lett a körzete. Júniusban ő ajánlotta a klinikát, ahol anno dolgozott. Azt mondta, hogy speciális terápiával fejlesztik a gyerekeket, ő még olyat nem látott, hogy ne segítene a lemaradásban. Augusztusban kezdtük el a fejlesztést, heti négy órában(hatot javasoltak, de sem anyagilag, sem logisztikában nem tudjuk megoldani), már többen megjegyezték, hogy tisztább, érthetőbb lett Vince beszéde. Elfárad benne, ma az órák végeztével, az Örstől aludt az oviig. Ahogy leállt az autó az ovi kapujában kipattantak a szemei és jókedvűen futott a többiekhez.
Kaptunk egy új utazó logopédust. Aki néhány éve a klinikán dolgozott, ahogy Sára néni. A klinikán a szülők visszasírják őt, mindenki nagyon elégedett volt a szakmai és emberi oldalával is. Még nem tudtam, hogy ki lesz az oviban az új logopédus, aztán megkaptam a névjegykártyáját és a névről rögtön beugrott, hogy hallottam róla. A jó híre megelőzte a személyes találkozót(holnap megyek hozzá fogadóórára, ahogy a gyógytornászához is)
A klinikán Vince egy mentorcsapathoz kerül. Legkedvesebb mentorja-logopédusa-, aki már a felmérés alatt mondta, hogy szívesen dolgozna Vinivel, itt van az ovinkban gyakorlaton. Ráadásul az utazó logopédusunknál.
Összeérnek a szálak.