Taksony-Pónifarm

Minden évben legalább kétszer van ovis családi nap, az ovin kívül. (Családi nap: a családok nemcsak az ovis korú gyerekkel mennek és az óvónők is hozzák az unokát, férjet, barátot)
Kívánni sem lehetne jobbat, mint az óvodai közösség, a szülők jól megértik egymást, egy hullámhosszon vagyunk, nagyjából mindenről hasonlóan gondolkodunk. Több családdal szorosabb a kapcsolat, szülinapokat is együtt ünnepelünk.(Furcsa, hogy iskolában látásból tudok 3-4 gyerekhez szülőt kötni és kettőnek tudom a keresztnevét is. Nyilván ez abból is adódik, hogy a suliban nem beszélgetünk a szülőkkel, valahogy nincs s rá mód)
Taksonyban lévő Pónifarmot több ismerős dicséri.

Mindent előre leszerveztek az óvónők, a belépőket az ebédet és a traktorozást is.

A találkozó 10-kor volt a bejárat előtt. Tetszett a hely, mert óriási tér van a gyerekeknek rohangálni, játszani, sportolni. Dimbes-dombos részen van focipálya, lehet íjászkodni, a legtöbb játék fából készült. Kendénél a foci volt a sláger, Vincinél a körhinta(már abban elszédültem, ahogy néztem őket). Kende a nagyokkal játszott(az egyik ovistársnak 6. osztályos a bátyja)mászókázott sokat, mindenhol volt legalább 2 szülő. Vince sorban állt a lovaglásnál,

Annával:)

végül nem ült fel a pónira, Kendét pedig egyáltalán nem érdekelte, átruháztuk a jogot más gyerekekre. Bezzeg a traktorozásnál repetázott:

a Pónifarm körül mentek utánfutón egy nagyobb kört.

Ebédre spagetti volt sok reszelt sajttal(minden lurkó kedvence), egy óriási bödönből mindenki annyit szedett magának, amennyi jólesett.
Az állatsimogató senkit nem érdekelt, kiszökött egy kecske(közéjük nem ajánlatos bemenni, mert tele lódarazsakkal volt tere az a rész), egy darabig Vince kergette, aztán feladta. Labdákat a Pónifarmon adnak. Szuper hely, megyünk máskor is!