Szokásunkhoz híven felmentünk a Normafához, az Anna réti játszótérre. Már útközben kevésnek bizonyult az az ételmennyiség, amit betettem, valahogy , indulás után indul be a Pavlovi reflex.
Sokan dicsérik a Normafánál kapható rétest. Minket nem győzött meg, olyan papírízű, rossz minőségű a bolti tészta, kipróbáltuk a lángost. Hát, az még rosszabb. Imádjuk a lángost(kedvencünk, a Tátra téri csarnok külső részén lévő lángososnál kapható), amit a Normafánál kóstoltunk, az tocsogott az olajban, konkrétan úgy adta a kezünkbe a néni, hogy a papír és a lángos közé nem tett szalvétát és úszott az olajban. A tésztája nem vastag, a sajt silány minőségű. Nem szoktam ételt kukába dobni, de két-három harapás után kukába landolt. Arra jó volt, hogy a 'rögtön éhen halok'érzést csillapította.
Utána irány a játszótér. Sokan úgy gondolták, hogy január elsején a hegyen a helyük, parkolóhelyet nehezen találtunk. Kende nagyon nem akarta az overállt felvenni, de oda kellett. Minden csupa sár, dagonyáztunk. A sártól csúszott a cipőjük, így a mászókán kezdetben kevésbé voltak bevállalósak. Vince a saras kezét megmosta a pocsolyában, aztán beleesett egy 'sártengerbe'...utána levetette a sapkáját(kapucnit sem volt hajlandó a fejére húzni)és beindult a hiszti. Hazafele az sem mindegy neki, hogy ki hangosítja fel a zenét, ki szólal meg.
Hazajöttünk, ebédeltünk és Vinci aludt 2,5 órát, ami tőle ritka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése