Összes oldalmegjelenítés

2018. január 28., vasárnap

A tél első és talán utolsó szánkózása

A két szánkó még mindig a teraszon áll, bevetésre kész. Pont egy hete esett le reggelre annyi hó, hogy tudtunk szánkózni, csúszkálni a havon, hóembert építeni, hógolyót gyúrni. Ébredés után nagy öröm volt azt látni, hogy legalább 5 cm a lehullott hó és folyamatosan havazik. Ziáékhoz Vácra kaptunk aznapra meghívást, de  lemondtuk.
A szánkón lévő madzag az első kanyarig sem bírta, elfáradt és ketté szakadt, behoztuk és jött a másik szánkó, azzal is így jártam. Zoli végül olyan masszív kötelet rakott a szánkóra, amit az autók húzásához is használják. Szerencsére vasárnap erre ritkán megy autó, miénk volt az utca:)
A szomszéd (5 éves lány és 13 éves fiú)behívott hóembert építeni, Vince rögtön bement, de Kende a kapun kívülről figyelte az eseményeket. Vince 2 perc után szomjas és éhes lett:)Szeret máshol(is)enni, inni.
Kitaláltuk, hogy menjünk el csúszkálni a kis erdőhöz, ami az utca végén van,  panel építések idején oda hordták a szemetet(sajnos most is van a patak partján)és a szemetet benőtte a gaz, fű, növényzet, na ezen csúszkáltunk le. Sokan úgy gondolták, hogy kijönnek a dombhoz.
Kendét a második csúszásnál elengedtem egyedül, elmondtam, ha balra akarsz menni, akkor a bal lábad teszed le, ha jobbra, akkor a jobb lábad. Ennek ellenére az első csúszásnál beleesett a legnagyobb gödörbe, sírdogált, másodjára ügyesebb volt.
Vince a legnagyobb hidegben is irtózik a sáltól és a kesztyűtől. Vörösek voltak az ujjai, de akkor sem húzta fel a kesztyűt.
Szétfagyva, átázva értünk haza.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése