Biciklizős délután

Kihasználtuk a szép időt biciklizésre vasárnap, amikor itthonról elindultunk még kellett a vékony , tavaszi kabát, a Duna partra érve elég volt egy pulóver, a játszótéren már csak póló volt rajtunk, hazafelé ismét lehűlt a levegő. 2 órát tekertünk, Vinci mögöttem ült.

A bicikliszervizben (ahová most vittük először átvizsgálásra 5 év alatt)figyelmeztettek: max. 22 kg-ig üljön mögöttem a csemete.
Lementünk kacsákat etetni, Kendus apró darabokra törte a saját készítésű, teljes kiőrlésű kifliket, Vinci megette:)Alig lehetett törni, olyan kemény volt.
Megnéztük a vizes játszóteret, még zárva, kiírást nem láttam, arról, hogy mikor nyit és bővítés nyomait sem fedeztem fel. Jó nagy körbe elmentünk egy tavaly átadott játszóparkba, kicsi(azokat szeretem, ahol nincs tumultus és belátható), szépen rendben tartott a környéke is. A fiúk fára másztak, szaladgáltak, mászókáztak.
Hazafelé is kerülővel jöttünk, annyira jól esett bicajon lenni. Elől mentem Vincivel, aztán Kendus és Zoli zárta a sort. Egyirányú utcában tekertünk, mondtam Kendusnak, hogy milyen ügyes, majd néhány perc múlva fájdalmas, szívbemarkoló sírást hallok. (Az egyik házból kiszaladtak)
Elesett, elengedte a kormányt(elfáradt vagy vagánykodott, ő sem tudja), Zoli, aki nem tartotta be a követési távolságot, ő elbambult és ráment a bicóval Kende ujjaira és súrolta a fejét is.
Vérzett egy csíkban a feje a füle felett, az ujjait tudta mozgatni, a térdén is lettek foltok. Felültettem a helyemre és hazáig toltam volna, ha nem találja ki, az utcánkban, hogy ő már annyira jól van, visszaülne a saját biciklijére.
Nem volt hányingere, nem szédült. Szóltunk az oviban, hogy nem megy úszni. Tudom, rosszabbul is elsülhetett volna.
Ma pedig vettünk két új bukósisakot.....nagy szó, hogy hiszti nélkül jöttünk ki a Decathlonból. Vinci megfogta a müzliszeletet, megnézte és visszatette a helyére!