A teste Anyáé, a lelke Apáé

Aki ránéz Vincire rögtön mondja, hogy tiszta Anyja, külsőleg tényleg mindenben rám hasonlít. Kende külsőleg kiköpött Apja, belsőleg vegyes, több van az Apjából.
Vincinek az ovis beíratkozásnál három jelet ajánlottak fel: maci, csillagszóró, hóember. Csillagszórót nehéz kimondani(ha már az első szótag sikerülne...), nekem a hóember volt az oviban a jelem.
Amíg a gyerekek nagy többsége képes könyveket lapoz, addig az én fiam szakácskönyvet, természetesen azok a kedvencei, amikben szép a fotó, gazdagon illusztrált.
Vásárláskor becsempészett egy Nők Lapja konyhát a kosaramba:) Mutatja benne a tortát, hamburgert, sült krumplit, fagyit. Így ebben a sorrendben kéri ezeket a szülinapi partyjára. Ha megkérdezzük tőle, hogy ő hány éves lesz, akkor mutatja az öt ujját, majd hol egyet, hol kettőt becsuk belőle.

Az oviban az ott tartózkodásunk alatt egy szót mondott. Na mi volt az?!
Nyam-nyam.

A troli megállójával szemben van egy pékség. Vinci úgy száll le a buszról,mint, akit üldöznek, rohan be a pékségbe. Az eladó néni kedvesen üdvözöli, Vinci mutatja a legcsokisabb, legcukrosabb kakaós tekercset, a néni rákérdez: Akkor a szokásos sima kiflit?!
Válasz: Igen, persze.
Nincs hiszti utána a kalóriabombáért.

Idén kétszer voltunk fagyizni. Nem vagyunk nagy 'fagyisok', inkább itthon készítem el, abban tudom mi van és finomabb is(szerintem)A cukrászda tőlünk két saroknyira van, kimegyünk motorozni, Vinci odavezet a cukrászdához és már nyújtja is a nyelvét.
Nyelvgyakorlatokban már nagyon profi, köszönhető a logopédiának.

Kendus ruháját örökli, kb. 1 évig még. Kendus nagyon-nagyon vékony: 16.5 kg és 128-as ruhát hord, Vinci erősebb testalkatú. A nadrágokkal bajban vagyok, Vincit minden szorítja, ha szorít, akkor vetkőzik.

Belső értékeket tekintve inkább Apja, rajong az autókért. Ha elérné a pedált a lábával, simán elvezetné!Beindítja, vált, dísztárcsát, rendszámtáblát simán lecserél. Ez nem baj, családban marad.
Durcáskodni nagyon tud, akaratos, ragaszkodik az elképzeléseihez tűzön-vízen át.

Kendeszáj

Biciklizünk, többször utána kiáltom, hogy álljon már meg. Mindig versenyezni akar velem, alapszabály, hogy én megyek elől, ő követ. Most úgy alakult, hogy én loholtam utána.
Kende, nem szóltam, hogy állj meg??!!
Megálltam, de a szél előre lökött!

Képzeld Lilinek kiesett két foga!
Ő már nagycsoportos!
Nem, ő középsős.
De középsősöknek nem eshet ki a foga!

Ma ettünk már vitamint?
Ezt megkérdezi reggel, délben. este.

Napszemüvegben

Helyes

Tombol

Nagy nap a mai!

Sokat gondolkoztam rajta, hogy szeptembertől milyen intézménybe menjen Vinci és hol folytassa ovis pályafutását Kendus. Az utóbbira a válasz gyorsan megszületett: menjen vissza a szeretett óvónénihez és az ovi költségét kigazdálkodjuk.

Vincivel voltam gondban. Beírattam szeptembertől bölcsibe(a körzetes bölcsi befogadó nyilatkozatában benne van, hogy vesznek fel beszédfogyatékos gyerekeket), heti kétszer behordom a Damjanich utcába korai fejlesztésre, logopédiára. Ott három-négy anyukával szoktam rendszeresen beszélgetni, keddenként együtt tízóraizni, rákérdeztem arra, hogy az ő gyerekeik hova mennek oviba és mindannyian azt mondták, hogy integrálják őket normál oviba. Akkor ez elindított bennem valamit, "vérszemet"kaptam.

Vinci július végén tölti a hármat, egyáltalán nem beszél(kb. 6-7 szóból áll az aktív szókincse, szókezdeményezéseket mond, gügyög, gagyog), de más területeken a fejlettsége a korának megfelelő, sőt!(mozgása, finommotorikája, szociális érettsége)kiemelkedően jó!

Gyógypedagógusok a beszédet mindig a mozgással hozzák összefüggésbe, Vinci viszonylag későn(18 hónaposan ment önállóan, de utána futott, váltott lábbal lépcsőzött)mostanra pedig már ügyesen használja a futóbicót is!

Ma volt a körzetes oviba a beiratkozás. Elmentem a kis fürtösömmel és beiratkoztunk!Ez azt jelenti, hogy júniusig jár a korai fejlesztés, a bölcsit visszamondom. Megpróbáljuk a normál óvodai csoportot, mellette magánúton a logopédiát. 

Óriási könnyebbség, hogy Kende leendő ovis csoportja és Vince leendő pillangó csoportja között egy ajtó van-ami általában tárva nyitva és testvérpároknak szabad az átjárás. Annak is örülök, hogy egy helyre kell őket vinni/hozni, hogy ott is van karate:)és nem kell napi 2-3 órát utazni. Vinci nagy mozgásigényű gyerek, szeretem, ha kint a levegőn futkározik és nem bent. Az utazást nehezen viseljük, beszédfogyatékos ovinak nincs olyan füves udvara, mint a körzetesnek. Zoli sokat van távol, segítségem nincs, ha napközben bármi adódik, akkor nem tudok senkinek sem szólni, hogy a belvárosba ugorjon már el...itt kialakult már egy olyan baráti kapcsolat néhány szülővel, hogy tudjuk számíthatunk egymásra.

Miközben kitöltöttem a hivatalos papírokat "bemutatkozott", próbálta az anyakönyvi kivonatát szétszakítani, a pénztárcám tartalmát a földre borította...

Bájos, kedves, helyes....pimaszsága ellenére olvadtak tőle a titkárságon. Mosolyával lekenyerez mindenkit, nem lehet rá haragudni.

Öröm, hogy sikerült a kívánt óvónéni csoportjába bekerülni, maci lesz a jele. Bementünk játszani, ismerkedni. Levegőnek nézett, mintha ott sem lettem volna!Szomszéd kislány pátyolgatta, anyáskodott felette, bemutatta a többi lánynak és mindenkit kioktatott, hogy ő Vince, tudjátok kicsi, minden játékot adjatok neki oda!:)

Hova ment először?!Babaszobába főzni, aztán a pénztárgéphez!

Leült a kézműves asztalhoz, ollót fogott és vágott!Egy nagyfiú próbálta kivenni a kezéből, de nem hagyta magát. 

Az óvónéni azt mondta, hogy nem baj, hogy nem beszél, majd a közösségbe megered a nyelve. Hát, legyen igaza!Én lennék a legboldogabb!

Sírt, mikor eljöttünk.

Meteorit

Kérdezi: "Lehet, hogy egyszer Magyarországra is becsapódik egy meteorit?"-így, ilyen megfogalmazásban.
Válasz: Minden előfordulhat a jövőben.
Akkor készítek egy tervet-mondja.

Zsírkréta, akril festék is előkerült

Harapós Vince

Mindig a másé kell neki. Hiába van ugyanaz az étel, ugyanolyan tányéron, ugyanakkora mennyiségben...az övébe belekóstol, aztán megy az enyémhez(először nálam kunyerál, mellette ülök) Apjáéhoz, Kendéjéhez. A szomszéd fűje...
Ebédeltünk, még arra is figyelek, hogy neki is savas víz legyen a poharába, ha már magamnak azt öntöttem.
Nem adtam az enyémből, ezért beleharapott a kezembe.
Nem voltam rá felkészülve és rosszul érintett(soha nem csinált még ilyet), hangosan felsikítottam a fájdalomtól. Ő megijedt a reakciómtól és sírni kezdett.
Másnapra feldagadt és zöld-kék-lila nyoma maradt(úgy néztem ki, mint, akit megvertek)
Tudja, hogy fájdalmat okozott nekem, az eset óta nem próbálkozott nálam.
Első és utolsó volt nála, remélem.

Ha valamit nagyon akar és nem kap meg, akkor verekszik. Kiharcolja magának a kívánt dolgot.
Tegnap egy kisfiú fellökte őt, pillázott is nagyokat, válaszként felhúzta az orrát, keresztbe tette a kezét és odébb ment(egy fotót megért volna:)
A kisfiú később odament hozzá, hogy bocsánatot kérjen és megpuszilja, de Vinci továbbállt.

Kutyaterápia másnapján mondja az egyik fejlesztő a másiknak Vinciről:"Képeld, nem bántotta kutyát!"
Kikerekedett a szemem, felmerült bennem, hogy visszakérdezek:"miért bántaná az állatot?"-bölcsen inkább befogtam a szám. Soha nem inzultálta az állatot, nem is értettem a kijelentést.
Imádja a kutyusokat, simogatja őket, szeretettel közelít feléjük(ahogy a babák felé is)

Anyák napja

Ma tartották az oviban az Anyák napi ünnepséget(kicsit furcsa volt, hogy nem pénteken és nem hétfőn, hanem kedden). Vittem itthonról a "szép ruhát", amit nem akart felvenni(igaz, ami napközben rajta volt, az sem csúnya: galléros, csíkos póló, szürke nadrág, sőt még nap végére tiszta maradt, maradhatott volna, de a többieken is ing, pörgős szoknya, fekete nadrág)Unszolásomra felvette az alkalmi inget.
Általában viszek magammal mindig valami harapnivalót, ha megyek érte, az uzsonna nem elég. Most müzlit vittem, ami nem volt elég neki, mert a műsor alatt folyamatosan azt mondta, hogy ő még éhes, ő biztosan éhen fog halni, mire mi hazaérünk. Nem hitt nekem, hogy nincs más elemózsia a táskámban, kutakodott benne...hátha.

A műsor aranyos volt, Kende elbohóckodta  az egészet, szétszórtan viselkedett(se a német szöveget, se a magyar szöveget nem mondta érthetően, ugrált, ha kellett, ha nem)
Anyukákat is bevonták a műsorba, ez tetszett!Elbújtak a gyerekek egy nagy ernyő alá és mindenki mondott egy mondatot, amiért az anyukáját szereti, hang után azonosítottuk a gyerekeinket. Kende azt mondta, hogy azért szeret, mert mindent megveszek neki a boltba!!!Jót nevettem rajta, mert szerintem ez egyáltalán nem jellemző rám, az Apjára annál inkább:)
Játszottunk körjátékot, a "koszorú-koszorút"ki kellett találnom, hogy ki kopog a hátamon. Szerencsére elsőre kitaláltam  a csoporttársa anyukáját(ciki lett volna, ha nem), közösen táncoltunk(óvónénik mutatták a tánclépéseket, minden Anya partnere a csemetéje volt), énekeltünk.
Nagyon szép, színes kövekből álló karkötőt kaptam. Kende választotta a köveket és fűzte fel a damilra, ötletes ajándék, igényes!Bár kicsit nagy a csuklómra, de büszkén fogom viselni!

Vinci logopédián csinált nekem egy papírszív nyakláncot. Amíg készítette becsuktam a szemem:)
Renáta néni ráírta a hátuljára: Vincitől szeretettel.

Élvezte az elkészítését, papírgurigákkal dekorálta,egyedül ragasztotta fel!

Szeretem az orgonát. Tavaly ültettünk, nincs még rajta virág, május elején nyílik a gyöngyvirág, abban viszont tudok gyönyörködni(mindig hozok be a fürdőbe belőle, isteni illatot ad)
Ha már saját orgonánk nincs, a fiúk szedtek nekem az út széléről, Szécsény és Rétság között rengeteg orgona van!