Rosenstein étterem

Ajándékba kaptunk a Rosenstein étterembe a vacsorát. Többször jártunk már itt, Zoli egyik kedvenc étterme, bármit választunk, garantált a finom étel és a jóllakottság. Ha étterembe megyünk,olyan ételeket választok, amit én egyáltalán vagy ritkán készítek el itthon. Legutóbb kacsamellet kértem, Zoli libamájat. Desszertnek akárhányszor megyünk lángoló kecskeméti palacsintát kérnek a fiúk.

Kende névnap

Hétfőn ünnepeltük Kende névnapját. Mióta sulit váltott, reggel 30 perce van az ébredéstől az idulásig, ebbe bele kell férnie a reggelinek is, ünnepi vacsorát kapott a kamasz fiú. Mindene a ping-pong, ez élteti, elmondása alapján csak heti 3szor jár edzésre, de ha összeszámolom mindig kijön az 5(1 versennyel), annak örülünk, hogy van egy hobbija, hogy rendszeresen sportol, jobb, mintha kütyüzne., ha még személyi edzésre is megy szombat délelőttönként, azt már a zsebpénzéből kell fizetnie. Kapott egy Joola(ping-pong márka)polót és egy rövidnadrágot. Férfi 's' méretet rendeltem, a poló hosszú, a nadrág rövid, együtt felvéve nem az igazi. Nem volt meglepetés, mert közösen választottuk ki, utána naponta megkérdezte, hogy megjött már?

Futás

1900méter, esőben, ismeretlen terepen. Középmezőnyben végzett, büszkék vagyunk rá!

Mesterségek ünnepe

Ez a program sem most volt. Kende edzőtáborban volt azon a héten, amikor a nyitónapon felmentünk a várba a Mesterségek ünnepére. Évekkel ezelőtt voltunk már ezen a rendezvényen, úgy élt az emlékezetemben, hogy magyar népi mesterségek mutatkoznak ilyenkor be. Idén azt tapasztaltuk, hogy fele-fele arányban voltak külföldi népművészek és magyarok.Vince ahol valamit is ki lehetett próbálni, már ült és csinálta. Festett koreai betűket, asztalosok mellé állt be, kovácsoknak segített. Mindig elvarázsol a vár és környéke, szívesen élnék ott. A népi játszóházból már kinőtt. Az évek során lett egy bőrdíszműves, aki vásárokon, kiállításokon árulja a szebbnél-szebb portékáját. Anno egy Vörösmarty téri karácsonyi vásáron találkoztunk vele először, kinéztem egy táskát, de az ára meghökkentett. Majd a Jézuska meglepett a táskával. Most egy piros-fekete pénztárcával lettem gazdagabb és már kedvezményesen jutottunk hozzá, mint törzsvásárlók:)Előttünk kérdezte a hölgy: magyaroknak van kedvezmény?Persze mondta! Vince még nem volt a Mátyás templomban, oda is bementünk, ép egy keresztelőt tartottak. A rétesesnél zártuk a délelőttöt.

Változások hónapja

Szeptember a változások hónapja, Vince sulit váltott, a főállásomat leváltottam egy másikra, sőt Kende is sulit váltott. 1 hét és 2 napot járt a 'régi'iskolájába(ha az évnyitós pénteket nem számítjuk) Ötödikben néhány fiú az online térben cikizte, neki nincs youtube csatornája , nem adtunk skillekre pénzt, tik-tokja sincs. Akkor a covid időszakában, 3 hetet töltött itthon, köhögött, a Heim Pál pulmonológiáján a főorvosnő rögtön megállapította, hogy ez pszichés köhögés. Nehezen rázódott vissza az osztályközösségbe, ebéd után rögtön jött haza és mindez decemberben történt, ami nem egész hónap tanulás szempontjából. Ezekben az időkben hívta el É. néni(aki akkor nem tanította őt, de látta a folyosón ping-pongozni), hogy menjen el hozzá szakköre. Ez volt a mentsvárunk, a kedd délutáni ping-pong szakkör. Innentől lett a sport fanatikusa, elvittük egyesülethez,első alkalom után azt mondta, többet nem megy, kis kihagyás után azt mondta, újra megpróbálná. Azóta hetente legalább háromszor megy, plusz a hétvégi versenyek. Idén ismét megtalálták őt, az a néhány fiú. Mindenkiben csalódtunk, egyiküket még ping-pongra is elhívtuk, aztán a suliban elvette az illető a kajáját. Még csak harmadik napja jártak iskolába, amikor Kende éjszaka sírt, hogy ő nem tud aludni, annyian bántják őt, szekálják. Elege van, nincs barátja, csak a ping-pongon. Jeleztem a problémát az ofőnek és ő az igazgatónak, pénteken már másik sulit kerestem, szerdán már ott kezdett. Tőlünk messze, 1 óra oda-1 óra vissza az út, úgy, hogy kivisszük a Határ útig. Egy volt osztálytárs is itt van, tehát nem volt teljesen idegen a közeg. Úgy tűnik, hogy jó lesz, magas az osztálylétszám, de már most ki van cserélve, örömmel megy iskolába és nekem ez a legfontosabb!

Múzeumkerti felfedezés

Még sulikezdés előtt egy délelőttöt a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében töltöttem Vincével, hasonló hátizsákos, felfedező, tematikus felfedezésen már voltam a fiúkkal. A Múzeum ajándékboltjában kellett kiválasztani és megvenni a hátizsákot, előre felkészülten mondtam, hogy a kertes programot választjuk, szerencsékre 1 darab még volt magyar nyelven. Kedves, mosolygós volt az értékesítő hölgy, megkérdezte Vincitől, hogy az anyukája vagyok-e:) és kérdezte, hogy mindig ilyen mosolygósak vagyunk??Nem, nem mindig. A zsák, azóta tornazsákként funkcionál és minden benne lévő dolgot felhasználtunk, kivéve a fűmagot.A kertben lévő szobrokról olvastunk le információkat, jobban szemügyre vettük a bejárat oszlopait, gojzizott az üveggolyókkal(a játszótérből már kinőtt), egy rövid távon futott is, mértem az időt. A füzetet eltettem, a ceruzákat használja, egy ikeás pléd is volt a zsákban, azt egy piknikezésre is elvittük. Játszva tanulhatunk a múltról, érdemes elmenni.

Bogrács/grill

Pár éve Zoli születésnapjára vettem a sütögetőt(szerinte magamat leptem meg vele), nyársalni, bográcsozni és grillezni is lehet rajta. Szeptember végén öröm kint lenni(ha nem esznek meg a szúnyogok) a melegben és érezni a nap erejét, közben sütni/főzni és finomabb a fatüzelés felett készült étel. A fiúk kedvence a hamuban sült krumpli.

Kétbodony szilvagombóc

Augusztus utolsó szombatja gombócnap, ha tehetjük elmegyünk. 38 fokos kánikulában is jólesett a gombóc:prézlis, szilvás, mákos. Mióta a húgom Mamája meghalt más érzés lemenni a faluba, most is megnéztük a bodonyi Mama házát és azt láttuk, hogy nincs rendbetéve az előkert, Mamánál mindig virágzott a kert, emlékszem, hogy a nyári konyhában sürgött-forgott, a kinti wc-re és a tiszta szobára. Bodony olyan kis település, ahol harapni lehet a jó levegőt, ahol a dombokat látod a főútról, ahol mindenki kedves, mosolygós és nagy élet van a kocsmában. Meghallgattunk néhány népdalénekest, megnéztük a szécsényi néptánccsoportot, természetesen vettem fülbevalót(bodonyi lánytól mindig veszek, tőle van a legszebb tűzzománc fülbevalóm, nehéz a döntés, mert mind gyönyörű). A játékok közül kipróbáltuk az ügyességi fajátékokat, kúton töltöttük a kulacsainkat, véletlenül összefutottunk Gerivel(Apám második házasságában született), megörültünk egymásnak, ő a hangom alapján ismert meg, háttal álltam, de elmondása alapján bármilyen alapzaj közül megismeri a hangomat, döbbenet, de úgy néz ki, mint apám egykor. A gombocókat jegyre lehetett venni(nagy adag 1500 ft, ez 6 db gombocót jelent), na mondom vegyünk 13 jegyet, vittem dobozokat, hozzunk haza, lefagyasztok, Zoli szerint nem kell annyi, de 3 adag kivételével már másnap elfogyott, Vincének külön nudlit hoztunk. Utána Bánkon kézműves fagyit ettünk, nem szeretjük Kendével a fagyit, de ott azt nem lehet kihagyni, annyira krémes, fincsi!Sétáltunk a tó körül, megnéztük kivülről a felújított felsőpetényi kastélyt, a kertben esküvőt tartottak, nem tudtunk bemenni. Szilvalekvárral is feltankoltunk, a nénike üstben főzi mázsa szilvából 90 évesen.

Szúnyog invázió

Soha ennyi szúnyogot nem láttam nálunk és kaptam tőlük csípést, mint idén. Ismerősök elmondása alapján vízparton sincs ennyi. Délután már elviselhetetlen a kintlét, Vincét és engem szeretnek igazán, locsolni nem lehet este(málnát szedni sem), mert megesznek. A teraszon van citronella semmit nem ér. Bőrön próbálkoztam doterra olajjal, Fenistil, gyógynövényes krém. Vince véresre vakarja. Két ablak kivételével van szúnyogháló, bent is támadnak.

Bowling

Ediéktől kaptunk ajándékba Feldobox utalványt és bowlingozásra váltottuk be. Köszönjük! Nyáron uborkaszezon van a bowlingpályákon, emiatt könnyen tudtam foglalni. Vince már segédeszköz nélkül gurít vagyis inkább dob, időnként attól féltem bereped a pálya olyan erővel lendíti meg a labdát. Kende pedig nehezebb golyókat választ, mint amit kellene, mégis nagyon ügyes!

Pocak

Az egyik barátunk kisfiára vigyáztunk múlt héten, mert az anyukája szült(korababa)és utána az anyánál komplikációk léptek fel. D. 3 éves, most kezdte az ovit, azt mondja, hol van a másik macskátok, a HAS?(Pocakra gondolt) Pocak szeret az autóba/padlásra bemászni/felmenni. Ezzel az a gond, hogy sokszor észre se vesszük, hogy felosont a padlásra és az ajtót becsukjuk, a hangos nyávogással jelzi, hogy ott van és szabadítsuk már ki. Múlt héten történt, hogy bemászott az autóba, nem láttuk és bent maradt. A kocsiban napközben legalább 40 fok, eltelt négy nap, amikor nyitottuk ki a kicsi ajtaját és kiugrott, nyávogva, lefogyva, még szerencse, hogy túlélte és nem kapott hőgutát/halt éhen.Van, hogy mindketten egyszerre jönnek enni, akkor nyugodtak vagyunk. Kétszer esznek egy nap(száraz és nedves tápot): reggel 6 körül és délután 14.30 körül.

Váltás

Vince kedden új iskolába ment.Többen mondták már a környezetemben, hogy ideje a váltásnak, de mindig tudtam érveket felhozni, hogy miért maradunk(most is tudnék pozitívumokat említeni). Eredetileg indult egy normál osztályba, ahol tavaszra már látszódott, hogy a tempó gyors neki, matekból felzárkóztatásra szorul. Beszéltem arról a tanítónénivel, hogy ha ő is egyetért velem, akkor ismételjen osztályt Vince. Nem kap a bizonyítványába elégtelent. A. néni ajánlott egy tanítónénit, akit hallottam többször szülővel beszélni a suli előtt, nekem nagyon szimpatikus. Aztán jött a hír, hogy indul logopédiai osztály, ami kis ltszámú és milyen jó lenne ott Vincének. Itt az volt a baj, hogy a tanítónéni nem szerette a problémás gyerekeket, nem gyógypedagógus és az empátia minimális csírája sem volt benne. Adtam neki időt, azt mondtam, hogy vagy ő vagy mi, de ha nem változik a kialakult borzalmas helyzet(fél évig hordtam utána pszichológushoz Vincét), akkor ő vagy Vince elmegyünk. Ő ment, beteg lett. Tavaly visszajött napközizni, Vincénél már a látványa is szorongást idézett elő, kb. a nevét is elfelejtette. Idén úgy tudom pályát módosított. Fél évkor lett egy tündéri logopédus osztályfőnökük, úgy tervezték és mi is úgy tudtuk, hogy 4 évig megy a logopédia osztály, elnyújtva tanulják az anyagot, lassabb tempóban. Tavaly tavasszal közölték, hogy megszűnik az osztály, integrálnak, akit tudnak. Preferáltam volna azt a tanítónénit, akit anno A. néni javasolt, de Vince nem oda került. Sokat fejlődött Vince beszéde, értelme, már az első nap után olyan érzésem volt, hogy ez nem lesz jó neki(az osztályközösségről azt hallottam, hogy sok a súlyos magatartási problémával küzdő gyerek, az osztályban 3 tanító van). Hétfőn megkérdeztem a szomszéd kerületben lévő iskolába átveszik-e logopédiai osztályba(részmunkaidőben tanítok ott), várják szeretettel!Ma volt először és nagyon jól érezte magát!Sajnálja, hogy nem lesz itt úszás, de lesz "gépes óra"-ahogy fogalmazott. Az egykori osztályából egy kisfiú is átjött, így van ismerős, kapcsolódási pont.

Vince táborozik

Élete első ottalvós táborán van túl Vince!Ez is eljött. A. néni és R. néni az egykori tanítónénik hirdették és szervezték meg Verőcén a kalandtábort. Főleg egykori osztálytársak mentek, érdekes volt látni, hogy a kezdeti 'körön kivüliség' hogyan változott, nem ment oda gyerekekhez, mert ők a barátokkal voltak, Vince pedig 3 év alatt kiesett a körből. A vonaton A. néni leültette a gyerkeket és amíg nem indultak, láttuk, hogy Vince édességgel kínálja a többieket. Megérkezés után elfoglalták a faházban a szállásukat, mindenről kaptunk képeket is. Vincét az egyik fiú hangos horkolása zavarta, ezért mondta, hogy legközelebb visz füldugót.A meghirdetett kerti mozit várta legjobban, ami a zord időjárás miatt elmaradt. Csapatokban(tanítók alakították ki)kellett műsort adniuk a Ki mit tud?-on. Erről is kaptunk videót, Vinciék 3. helyezést értek el(oklevéllel jött haza), Úristen c. számra adtak elő koreográfiát és egy DM reklámot gondoltak újra. Esténként lehetett hívni a tanítónéniket, egyik este Vince azt mondja, hogy elmeséli mi történt Noel nevű kisfiúval, focizás közben rosszul esett és kórházban kötött ki(ez annyira benne maradt, hogy napokig elmondta). Sütöttek palacsintát, jártak Vácon múzeumba, ahol múmiákat nézetk:)Meglátogatta őket Cody,a terápiás kutyus.Minigolfoztak, üveget és pólót festettek, kerámiát készítettek. Kirándultak a környéken, este buliztak, záró nap táborzáró bulit tartottak. Tele élményekkel, jókedvűen kaptuk meg az 5 nap után Vincét, aki tábori illatot hozott magával(valahogy a tusfürdőből nem fogyott:)

Kende táborozik

Elsősként hosszúnak ítéltem az öt napot, amit az ottalvós táborban töltött Kendus. Jó alibinak bizonyult, hogy belelássak egy kicsit a tábor életébe, hogy jelentkeztem segítő önkéntesnek. Akkor volt kisbuszunk, vállaltuk a csomagok levitelét a helyszínre, ha már ott voltunk Kőszeg mellett, megszálltunk Velemben és a hazaútnál is egy nappal előbb lementünk. Semmi probléma nem volt,sőt!Élvezte a kis csemetém, jókedvűen mesélt arról, hogy merre jártak, emlékszem be nem állt a szája. Telefont nem vihettek, B. bácsit csak vészhelyzetben lehetett hívni, ő írt egy köremailt minden este, ami általánosságokat tartalmazott: mit ettek, mit csináltak, mi lesz a következő program, fotók nélkül.Aztán jött a covid és évek maradtak ki. Idén néhány év kihagyás után, ismét meghirdette B. bácsi(tanító bácsi) a tábort évközben, megkérdeztük Kendét és azt mondta van kedve menni, alacsony költségvetésű tábor, részletefizetési lehetőséggel. Kemence volt a célállomás. A tábor sikerességét bizonyítja, hogy a tanító bácsi táborából többen jelentkeztek a 7. b osztályból, fiúk, lányok vegyesen. Találkozó 6.45 a sulinál, leadtuk a csomagokat és mentünk a Nyugatiba. Vince aznap 1.5 órával később indult onnan Verőcére tábora. Kende írt nekünk képeslapot!!!Leírta, hogy nagyon hideg van: "10-15 fok"(augusztus 7.), voltak vasutas múzeumba és "lehet, hogy holnap megyünk strandra"(ez elmaradt a zimankó miatt), sokat kirándultak, játszottak. Telefont, okosórát nem lehetett vinni, aminek kifejezetten örültem!Amikor kimentünk érte az állomásra és átölelt, rögtön az mondtam, húú, de vékony vagy, nem adtak enni?Erre Zoli mondta, hogy ilyen vékony volt, amikor elment. Bújós kamaszként is, megpuszilt, megölelgetett, amikor elmentek és a nyakunkba ugrott, amikor megérkeztek.