Dédit gyakran hívom telefonon, idén úgy alakult a nyarunk, hogy nem tudtuk őt meglátogatni. Ezt többször kihangsúlyozta, amikor beszéltünk és teljesen igaza van. Vincének megszűntek a szombati fejlesztések, ezért úgy gondoltam, hogy töltsük a szombatot Szécsényben.
A 1,5 órás út 4 órásra sikeredett. Nem szoktunk ott aludni, reggeli után megyünk, este jövünk. M3-ason repesztünk, letérünk a pályáról és egy hatalmas baleset(autók több darabban, tűzoltók, rendőrök, több mentő), teljes útzár. Visszaterelnek Hatvanig, ott állunk jó sokáig. Elindulunk egy másik útvonalon és ismét baleset, itt is teljes útzár, egy irányba lehet csak kihajtani a körforgalomból. Bejárjuk Hevest és Nógrád megyét. Borzalmas, kátyús, toldozott-foltozott úton megyünk, de a környezet kárpótol minket, gyönyörű a táj(láttunk futóversenyt is)
13.15 körül érünk Szécsénybe, a fiúk éhen halnak(maradék bundás kenyereket, uborkát, kakaós csigákat esznek odafelé), a kedvenc éttermünk zárva esküvő miatt. Megyünk a másikba, azt még úgysem próbáltuk. Ott teltház, ezt éreztük a kiszolgáláson is, nagyon lassan hoznak ki egy menüt. A fiúk nem lelassultak, hanem felpörögtek a hosszú úton, az ebédre várás alatt.
Szüreti mulatságot tartanak a városban, amíg ebédelünk leszakad az ég. Ömlik az eső, az étterem ablakán keresztül nézzük a lovashintókat majd azt, ahogy visszakanyarodnak. Messze tudtunk leparkolni, esernyő nélkül indultunk, szerencsére csak elviselhetően áztunk el.
Kicsit kitisztul az ég és a fiúk úgy döntenek megnézik a vásári forgatagot, kürtőskalács maradvánnyal jönnek haza, ajándékba kaptak cukros, szivárványszínű nyalókákat és egy rakat édességet, amit elspájzoltam a gardróbba. Szeretem beosztani én a cukros nasikat:)
A programok közül nem tudtunk megnézni semmit, de legalább beszélgettem Dédivel és terveztük az október közepi esküvő(Lacikáék, Kende keresztapja)menetrendjét.
Hazafelé siklottunk az úton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése