Kéktúra az Őrségben

Pénteken munka után csatlakoztunk volna eredetileg Tamásék gyalogló csapatához(ahogy minden évben), csütörtökön jött a hír a home office lehetőségéről, a munkát hajnalban kezdtem el és előbb tudtunk indulni.Így is hosszú volt az út, mi a 3.5 órás út alatt két pihenőt tartottunk, egy mosdó szünet és egy "evős" szünet, ha lehet, akkor nem eszünk az autóban.Vince egyébként szívesen kiporszívózza. Egy kis faluban vártuk be a csapatot, a legfiatalabb gyalogló, aki teljesítette a 122km, egy 10 éves lány, a legidősebb fiú 16 éves.4 család, egyetlen nő voltam. Még jó,hogy a Family Frost kocsija arra járt. A hőség az erdőben nem tűnt elviselhetetlennek(más turistával nem találkoztunk, biztos mindenki a strandon hűsölt), legalább kétszer tévedtünk el, hiányzott a kék jelzés(semmilyen jelzés nem volt). Hallottuk röfögni a vaddisznókat, szerencsére nem találkoztunk vele, erdei szamócát ettünk és szúrós aljnövényzet nehezítette a menetet. 2 kullancs volt Vincében, 1 bennem. Volt olyan szakasz, ahol a mellemig ért a növényzet és árkokat ugrottunk át. Amikor megláttuk Kondorfa templomát, mindenki örömujjongásban tört ki. Ott várt minket a polgármester jégkrémmel. Tamás tőle kért sátorozási lehetőséget, az egykori óvoda udvarát és az épületet kaptuk meg, végül mi bent aludtunk. Kondorfán nem működik az iskola sem, pedig nagy épületről van szó, a polgármester elmondta, hogy volt olyan év, hogy 3 évig nem született a faluban gyerek. Akik gyereket nevelnek inkább behordják Őriszentpéterre. Nem vagyunk nagy jégkrémesek, fagyisok, életem első napja, hogy 2 jégkrémet is ettem. Jól esett a hűsítő finomság. Lepakoltunk és mentünk tovább fürdeni a Vadása tóhoz. Kendének nagyon tetszett, stégről ugráltak be a fiúk, Vincének nem ért le a lába,a biztonság kedvéért kapott mentőmellényt. A hátát megcsípte egy méhecske, rögtön dagad neki és öklömnyi nagyságúra nő. Az egyik apuka spéci szerrel bekente neki és Panthenollal fújtam másnap. A tó mellett vacsoráztunk: gyros, rántott hús. Lement a nap, néztük az esthajnalcsillagot, néhány fiú éjszakai fürdőzött, több békát is láttam(engem ez elrettent), aztán jött az esti zenei kívánságműsor. Ikyenkor legalább 1 kísérőautó van, a sofőr elsősorban az étkezéséért felel. Reggel terülj-terülj asztal várt minket. Az apuka tálalt, akempingasztalra még terítőt is tett. Másnap korai ébredés után úgy tűnt, hogy 5km vár ránk, abból lett 7km.Betonon nem sokat mentünk, de az is kimerített. Az egyik pihenőponton előkerült egy görögdinnye(kisméretű, magnélküli), gyorsan fogyott. A pecsételő hely a presszó oldalán volt, Tamás tintapárnát is hozott, sőt nekünk két füzetet a kéktúra Dél-Dunántúli részéhez. Megvártuk, amíg mindenki pecsétel és leültünk a járda patkájára. Hangos kutyaugatásra ugrottunk fel, egy harci kutya(pitbull)kiszabadult és vicsorított ránk, a gazdájára rá kellett szólni(többen is voltak kerítésen belül, ahonnan elszökött), hogy fogja be. Elnézést nem kért, pedig látta, hogy gyerekekkel vagyunk és többenmegijedtek. Én is, remegett a lábam. Őriszentpéterren vásár volt, megnéztük, igényes fazekas termékek, népi játékos, kézműves portékákat árultak.Egy indiai len szettel lettem gazdagabb: szoknya+bolero, vettünk aszalt mangót és azt sajnáltam, hogy megkóstoltam a fekete berkenyelét és nem vettünk. Meghallgattunk egy előadást az Árpád-kori templomban egy kedves nénitől, utána mentek a többiek haza, mi szállást foglaltunk és másnap jöttünk haza. Életünk egyik legjobb szállása volt!Rönkház, fenyvesekkel ölelve(nem volt klíma, hűvös volt mégis), a nappali óriási ablaka elé csak lehuppantunk a babzsákokra és bambultunk. Kényelmes, kemény matrac volt az ágyban(fontos!), minden bútor fenyőből.2-3 családnak is élvezhető, biztos vagyok benne, hogy egyszer visszatérünk. Csend, nyugalom(nincs tv), játszottunk, olvastunk,KEnde meccset nézett a telefonon, Zoli híreket.