Tábor

A templomos tábor nem új a fiúk életében, Vince tavaly ment először, csütörtökre teljesen elfáradt, pénteken már itthon pihent. 8-16-ig tart a programozás, igyekeztem egy nap kivételével hazahozni őket ebéd körül. Nekem nagy segítség, hogy június 15. után egy hét és még 2-3 nap megoldódik a felügyeletük. Egyedül nem lehetenek itthon, a hitoktatók változatos, minden korosztály számára érdekes programokat állítanak össze, nagyon kedvezményes áron. Étkezés nincs benne, fagyi, jégkrém, egyszer pizzát rendeltek és a mozizáshoz kaptak kukoricát és üditőt. Kértem, hogy egy csoportban legyenek a gyerekeim, Kende látványosan unta az egészet, lehetett szó Tatáról(vár, fényes tanösvény, múzeum)vagy a Margitszigetről. Semmi nem tetszett neki és mindez tükröződött az arcán, a barátjával a többiektől elkülönülten unták magukat. Amikor moziba mentek, az volt a baja, hogy miért nem ők választanak filmet(Rosszfiúkat nézték, én már láttam, szerintem nagyon aranyos), ha pizzát rendeltek, akkor miért nem rákosat vagy babosat(ő azokat szereti), jégkrém helyett kapott Fantát. Amikor a Gellérthegyre mentek, akkor miért pont oda mennek a melegben. Vince hozzáállása olyan, mint az enyém. Pozitív és megtalálja mindenben a neki tetszőtt, a jót. Ő maradni szeretett volna még délutánonként, jól érezte magát, talált ismerősöket, mégis hazahoztam, mert tudtam, hogy szüksége van a pihenésre. A hűs szobában hosszan durmolt.Előadták a Tékozló fiú történetét, ő volt az apa. Itthon is rendezett nekünk lakomát. Az egyik felügyelő nagymama unokái Veronában laknak, a fiúk még régebben egy nyári találkozás során összeismerkedtek(13, 11 évesek)és még a covid előtt karácsonykor is eljöttek hozzánk(a templomos tábornak köszönhetően maradt meg a kapcsolat) Most Vince mondta I. néninek, hogy szeretne A.-val találkozni, csodával határos módon itt voltak és másnap indultak haza. Utolsó este még közös bandázás is belefért. Kende kijelentette, hogy ő jövőre nem megy. Vince pedig értetlenül kérdezte, de miért???