Szlovénia

Hegyek

Fenyvesek között

Muskátlis házban laktunk, kényeztettek minket

Kalandpark

Postojnska cseppkőbarlang

Medencés apartmanunk volt!

Cél Stari VHR síközpont

Kirándulás indul. A sétabotot a szállásadóinktól(Jana)kaptuk

Tisztaság, rendezettség, zöld, hegyek

Kilátás a szállásunkról

Hányós éjszaka

Vince éjjel többször hányt és belázasodott.
Ugyanazt ette, mint mi, nekünk semmi bajunk. Tegnap a vásárlásnál mondta, hogy hánynia kell/és kakilnia, végül hazaérés után kitálalt. Több körben futottunk a mosdóba.
Holnap indulnánk.........

Felkészültünk a nyaralásra

A fiúk abban a korban vannak, hogy elindulhatunk velük egy hosszabb autós utazásra, megnézzük a tengert és már emlékezni is fognak rá. Március környékén kaptam egy rendkívüli akciós nyaralásról hírlevelet, amit rögtön lefoglaltunk. Horvátországban-és egyébként tengernél-az egyetem első évében voltam először(nyelvjárást gyűjtöttem magyar szakosokkal, onnantól datálódik Tamásékkal való barátságunk is), úgy szerveztük, hogy az egykori banda "kemény"magja ismét találkozik az Adriánál, gyerekestül, feleségestül, férjestül. Ha már lúd legyen kövér, Szlovénia(is)gyönyörű, egy gyöngyszem, akkor mutassunk meg belőle egy szeletet a gyerekeinknek. Így kezdtünk el egy körutat tervezni: lesz benne hegyi túrázás, tengerpart, Plitvice, Split, Bled, várak, kastélyok, templomok, bobozástól kezdve a láblógatásig át minden:)Két szállást Zoli foglalt, tanulva a múltkori esetből, leellenőriztem:)
Régimódi vagyok abban, hogy a tervezgetéshez útikönyveket veszek, esős délutánokon közösen bújtunk a könyv fölé és elképzeltük, hogy miket nézünk meg, próbálunk ki.
Ruhák már egy rakásban arra várnak, hogy bekerüljenek a bőröndbe, holnap lesz még egy ételbeszerző utunk, megtöltjük a hűtőtáskát. Vizes játékok, strandolós holmik is rendben. Egy-két végy nélküli gyógyszert kell még megvenni, Hörit átvinni Balázshoz, kulcsokat leadni a szomszédnak, hűtőt, kukát üríteni.
Nagyon várjuk!

Bicóval Dunaharasztiig

Hármasban kerekeztünk egy nagy kört, nem jutottunk el egészen Harasztiig, mert késő volt már és nem tudtuk, hogy Vinci mennyire fogja bírni. Jelentem terhelhető:)
Most tanult meg két keréken, azóta megállíthatatlan. Egy baj van, utálja a bukósisakot, izzad alatta a feje. Nagy vagánynak képzeli magát, lassít mellettünk a rendőr és beszól neki.
Az útvonalat távol a forgalomtól terveztem meg, elől mentem én, ő pedig mögöttem, Zoli zárta a sort. Azt nem/nehezen érti meg, hogy az én "sávomban"jöjjön, a mögöttem még csak-csak megy, de sokszor az út közepére kormányoz.
Félidőben egy fagyizóban megpihentünk. Kis-Duna mentén végig kiépített bicikliút van,messze az úttesttől. Hazafele már többször megállt vakarózni, inni, pisilni.
Idén simán bevállalnék vele egy rövidebb Balcsi kört.

Teljes a létszám

Fáradtan, csapzottan, koszosan(főleg a körmei)érkezett haza Kendus. Megvártuk őt az ebéddel, utána közösen sziesztáztunk.  Állította, hogy ő csak pihen vagyis 30-ig számol hangosan és kijön a szobából, ebből az lett, hogy a 30-at hallottam utána már csak a durmolását.Annyira szeretem(csak napközben), amikor mindkét oldalamon a két gyerek alszik. Kende beszél álmában, aktuálisan most a "gyülekező, gyülekező"szót kiabálta. Amikor elmondtam ezt neki, azt állította, hogy nem volt gyülekező a táborba, nem is érti miről beszélek.
Összefoglalva:
- rengeteget túráztak, a szandál feltörte a bokájánál-hiába a titokzokni rövid benne- és szerinte is büdös zoknikat tettem be:) Karszalaggal feszített, mint a nagyok és komolyan mondom, hogy 1 hét alatt nőtt a fiam!
-este csillaglesnél fázott, csak egy pulcsit tettem be neki. Tévedett, kicsit balra is kellett volna nyúlni abban a táskába. Most náthás, inhalál.
-strandon a csúszdánál elcsúszott, kék-zöldre focizta magát. Egyik társuk számháborúnál elesett, elájult, beütötte a fejét, kórházba került.
-hazahozta az egy hetes muffinokat. Elfelejtette őket. A penészedés jeleit nem láttam:)
-25-en voltak egy szobában(inkább teremben), utolsók lettek a szobaszemlén. Néhányuknak még nem megy a megágyazás, rendrakás.
-spagetti is volt a menüben, nagy szám, hogy az igazgató is meglátogatta őket és vitt nekik dinnyét.
-a kapott 4500 forintos zsebpénz felét hazahozta, azért , hogy itthon megvegye a negyedik rubik kockát.
-gazdagodtunk idegen zoknikkal. "B. bácsi azt mondta, mindent el kell pakolni, én elpakoltam!"
-tábortűz, Ki mit tud is szerepelt a programban. Az utóbbiban a "nagyok"(6. osztályosok)tanárparódiát adtak elő. Kende itthon megismételte,nagyon vicces lehetett. Ilyet mesélt:"Ez a felelet 3-as vagy inkább 2-es, de 1-est írok be!" "Sanyika gyere ki felelni. Válasza: csak akkor ha súgnak a többiek!"
-Tettyén állatkertbe is jártak,Pécset a Dzsáminál, Óbánya, Bonyhád, Püspökszentlászló is szerepelt a listán
-telefont nem vihettek, kaptunk minden este egy részletes emailt és postai levelet.

Vinceszáj

Vendégeink voltak. 2 éves Barni bemegy Zoli irodájába. Vince kedvesen kitessékeli(megfordítja a vállánál fogva)és azt mondja, hogy Apukám irodája tiltott terület, oda te nem mehetsz be!

Búcsúzunk a vendégektől. Már az autóban ülnek.
Vince megkérdezi tőlük, hogy mikor fognak maguk után elpakolni a szobában?:)

Középpontban a postaláda

Az én gyerekeim szeretnek levelet kapni, lassan sajnos kihalófélben a kapcsolattartás ezen módja. 
Egy örömteli meglepetés levelet kapni, ki(k)azok, akik gondoltak ránk, mit írnak, milyen alkalomból.
Most, hogy a Kendus Óbányán táborozik, írtunk neki levelet(Ismerősök kérdezték Vincétől, hogy milyen táborban van a tesód?Válasz: Dicsértessék a Jézus Krisztust!)
A levelet matricákkal dekoráltuk, Vince egy kedves rajzot is küldött a tesójának.

Közösen feladtuk.

Mi is kaptunk a távolban lévő Kendétől(amit elteszek emlékbe, egy A4-es lapon négy szó szerepelt:) Vince annyira várta, hogy délután legalább háromszor kukkantottunk bele a postaládába.

Július 22.-én lesz Vince hatodik születésnapja.
Aki teheti és kedve tartja(zugolvasók is)küldjön neki erre az alkalomra egy képeslapot!Nagyon nagy örömöt jelentene ez neki!
Előre is köszönjük!
Név, cím: Varga Vince  1201, Budapest Frangepán u. 67

Vendégeink Amerikából

Pontosabban a nyugati partról. Egyik nagy álmom körbeutazni az Államokat. 8,5 évvel ezelőtt találkoztunk utoljára, akkor viccesen fogadásokat tettünk, hogy legközelebb hol jövünk össze

. Sokat köszönhetek az egyetemnek, tulajdonképpen a barátaimat, a férjem, kapcsolataimat.

Melindával egy szakra jártunk, akkor ritkaságszámba ment(most meg főleg), hogy az egyik évfolyamtársunk már férjnél van(pláne, hogy ázsiai és 16 évvel idősebb tőle). Ott kötöttünk egy életre szóló barátságot, hihetetlen ott folytattuk a beszélgetést ahol abbahagytuk. Mintha tegnap lett volna. Pedig nem beszélünk gyakran(9 óra a különbség), de mindkettőnk életében történt változásokról tudunk. Szerveztek a szigetre egy nagy baráti összejövetelt, amire nem tudtunk elmenni, helyette nálunk bandáztunk. Sajnálom, hogy Kende a tegnapi napból teljesen kimaradt. Gyakorolhatta volna az angolt(dicséretes ötös lett belőle:), Zalán Melinda fia 10 éves és válogatott focista, Vincével is gyorsan megtalálták a közös hangot, a gyerekek(12, 10, 7 évesek) beszélnek magyarul, néha váltottak angolra, úgy tűnt, hogy Vince megérti őket, de nem válaszol vagy nem szól közbe.

Meséltek arról a helyről, ahol élnek(méginkább kedvet adtak az utazáshoz), az oktatási rendszerről, az életükről, gyerekekről. Érdekes, hogy az elmúlt 8,5 év alatt ő hogyan látta, miben változott meg a főváros(nekik is drága, nemhogy nekünk, a közösségi közlekedés káoszáról, "magyar"kreszről, rengeteg turista)
Többfogásos ebédet dobtunk össze Vincével, kitűnő konyhai kisegítőmmel. Medencéztek a fiúk, kreatívkodtak

, játszottak, feltalálták magukat. Egy egyszerű desszertet készítettünk, amikor hazajött Zoli elmentünk a Zila cukrászdába,

hogy megkóstolják az ország tortákat(én még ennyi édeset nem ettem, mint tegnap, jajj)
Bízom benne, hogy a következő személyes találkozásra nem kell 8,5 évet várnunk:)