Vinci születésének története

Már egy jó ideje voltak jóslófájásaim, ha lepihentem, akkor elmúltak. Általában éjjel 11-3.30-ig tartottak, addig nem tudtam aludni csak feküdni.

Szombaton már intenzívebbé váltak a fájások, erősen fájt a keresztcsontom. Kendus születésénél az egész szülés úgy kezdődött, hogy annyira fájt a derekam, hogy alig bírtam mozogni. Gondoltam itt az idő, hívtam Judit Mamát és Zita szülésznőt, hogy úgy érzem hamarosan itt az idő. Mamáért elment Zoli, itt aludt. Zita mondta, hogy akkor ő alszik egy nagyot gyorsan, ha bármi van hívjam nyugodtan. Éjjel 3.30-ig tartottak a fájások, hol hosszabb hol rövidebb ideig, de miután ettem, lepihentem rögtön el is aludtam. Vaklárma volt.
A vasárnap lazulással, fagyizással telt, itt voltak Kendus keresztszülei.

Hétfőn ismét jöttek-mentek a fájások, alhasi görcsök, de nem voltak rendszeresek, nem alapoztam rájuk. Már nem telefonáltam Zitának, Mamát hazavittük, a hazafelé úton Kende bealudt a kocsiba(11-kor már aludt, itthon kb. 30 percet), gondoltam, hogy estig felköthettem a gatyám, mert az utóbbi hetekben hisztis volt, nehezen lehetett vele bírni(mint ahogy most is), de a gyerekek olyan érzékenyek. Ő is érezte, hogy kevesebb a türelmem, kitartásom, már nem pezsgünk, bandázunk annyit, mint előtte.
Miután itthon felébredt ismét néztem az időt, mert azt éreztem, hogy mennünk kell. Felhívtam Zitát, bent várt a kórházban, megvizsgált: továbbra is 2 ujjnyira voltam kitágulva, a méhszáj vékonyodott, elküldött ctg-re. Neki rendelésre kellett mennie, abban maradtunk, hogy jelzek mit mutatott a gép. A gép az én meglévő fájásaimat nem érzékelte elég erősnek. Ezt megírtam sms-ben Zitának, aki azt mondta, hogy maradjunk a szerda reggel 7-es burokrepesztésben, de ha addig is bármi történik, akkor jelezzem. Szerda reggelre voltam az egyik számítás szerint kiírva, a másik szerint 16.

Ahogy megkaptam a válasz sms-t, a fájások 10-15 percenként jelentkeztek. Még jó,hogy a szerdában maradtunk. Kendussal motoroztam, kint fürdött a medencében, locsoltunk. Közben Zoli mellettünk szerelt és szóltam neki, hogy szerintem vajúdok. Ha jött a fájás, akkor leültem, ha pedig végképp nem volt jó , akkor lementem "kutyapózba".
Bejöttünk, lezuhanyoztam és kértem Zolit, hogy masszírozza a keresztcsontom. Pont elkapott egy fájást. Mondta, hogy ennek a fele sem tréfa, induljunk. Elmentünk Anyáért, útközben markoltam a biztonsági övet és próbáltam laza lenni és beszélgetni. Zoli kérdezte: ez olyan,mint a fejfájás?!:) Jó poén. Nem tudom, milyen  az erős migrén, szerencsére. Beszélgetést kezdeményeztem, erre ő: de most mit mondjak??!!Na jó, tipikus pasi. Anyával lehetett dumálni.

Már a kórház udvarán voltunk, amikor hívott Zita, hogy merre vagyunk, már vár minket. Megvizsgált, papírvékony méhszáj, 3 ujjnyi. Juhéé!Közben elkezdtem vérezni, ahogy tágultam.
Kérte, hogy 1 emeletet lépcsőzzek fel a szülőszobára. 22.00-kor burkot repesztett. Alig volt már magzatvíz. Mondta, hogy 10 perc és itt van Vince. Haaaa-haaa, gondoltam magamban viccel. Anyát kértem, hogy masszírozzon, de amikor hozzáért a derekamhoz inkább kértem, hogy szóljon Zitának, hogy jöjjön, mert jön Vinci feje. Jött, felfeküdtem a szülőágyra, nyomtam 2-3 és kicsúszott,mint egy kis csiga az én másodszülött csodám. A 2-3 nyomás alatt eltörtem Anya két körmét, próbáltam fegyelmezetten viselkedni.
 Mondta, hogy a kezét is eltöröm, erre én: nem baj Anya, itt be tudják gipszelni:)
Gátvédelemmel, beöntés, oxitocin, méhösszehúzó injekció nélkül 17 perc alatt született Vince, teliholdkor. A rekordgyorsaságon a nővérek és az orvosok is meglepődtek. Minden természetesen zajlott. Vincinek szorosan a nyakára volt tekeredve a köldökzsinór, többszörösen.
Anyának, Zolinak, Zitának is mindig nagyon hálás leszek a segítségért.
Közben Kendus a szülőszoba előtt aludt a padon a szoptatóspárnán. Annyira várta a tesóját, hogy nem akart hazamenni. Egyszer megengedhető.

Tegnap volt 1 hetes. Nincsenek szavak arra, hogy mennyire boldog vagyok!