Róma még mindig

Cestius piramisa: Piramyd metró megállónál van, egyiptomi mintára épült, sajnos bemenni nem tudtunk. Azt láttuk, hogy temető van mellette. Az építetője Augustus császár uralkodása alatt magas tisztséget töltött be, világörökség része, itt rajtunk kivül még talán 4 turista volt, körbesétáltuk, buszmegálló a közelében, valamiért az volt az érzésünk, hogy nem egy jó környéken van. Testaccio: itt véletlenül bukkantuk csillagos házra, a kapu nyitva volt, ült bent egy portás, nem kérdezte, hogy kik vagyunk és mit akarunk. A ház falán a történetéről képek vannak kint, a másik oldalon pedig kőzetek a régmúltból. Nagyon tetszett ezekben a bérházakban, hogy az udvar tele zölddel, pálmával, naranccsal, páfránnyal és látszik, hogy fontos a lakóknak, mert tisztaság volt és gondozták a növényeket.Egy tábla őrizte azok nevét, akiket a házból hurcoltak el. Sant'Angelo is zsidó negyed, kóser ételekkel, kávézókkal. Egy rendezvényre készültek, sütiket, kávét tettek ki, a fiúk rögtön kiszúrták és megvendégelték őket. Campo Marzio: itt van a Medici villa, ahová csak előzetes regisztráció után lehet bemenni, mi kihagytuk. A parkban sétáltunk, kávéztunk, élveztük a decemberi napsütéses tavaszt. Nekem hasonlított a Városligetre, a csónakázó tó, a játszótér. Ostia Antica: Pompeiben még a héten is fürdőváros nyomaira bukkantak a régészek, Ostia Antica is hasonló, ókori város maradványai vannak meg. Metróval jól megközelíthető, Pompeinek jó a PR-ja, Ostica Antica is hasonlóan feltárt ókori élet nyomait mutatja be. 1 nap kell rá, mi gyalogosan jártuk körbe, de lehetett kisvonattal is menni, nincs tömeg és több háznál fel lehet menni az emeletre. Ott egy őrt kérdeztünk meg, hogy ő melyik éttermet ajánlja a környéken. Egy Tripadvisor ajánlásban szereplő éttermet mondott a fiú, megkerestük, de teltház volt, mondták, hogy menjünk vissza kb. 1 óra múlva, mi kivártuk a sorunkat és életem legfinomabb paradicsomos tésztáját ott ettem eddig. Az étterem falán régi freskók, fa födém és házias jelleg, piros kockás abrosz. Mi nem kértünk vizet(mindenhol töltöttünk a kulacsunkba)és volt egy napi limit, amit nem akartunk túllépni, egy nagy köcsög vizet így is kaptunk:)2 desszertet ettünk négyen, természetesen tiramisut. Kevés helyen találkoztunk tiszta mosdóval, ott igen. Sikátoros kis utcácskában van vagy 5 étterem. A házak karácsonyi diszben, volt,ahol a bejárati ajtót is becsomagolták. A belépőnk a templomba és a várba is jó volt, rajtunk kivül senki nem volt bent, a várba záráskor jöttünk ki. Tartalmas nap volt mind, aznap több, mint 20.000 lépés volt a lábunkba. Rómába bármelyik templomba belépünk tátva marad a szánk, elképesztően jó állapotban vannak, mindegyikben bethlehemes(mozgó, fából, műanyagból, óriási) Pláza: Zoli szeret ruhákat vásárolni, doppingolja őt. Itthon jó előre kinézte, hogy hová megyünk shoppingolni. Város széle, két átszállással már nyitásra ott voltunk, hogy délutánra tudjunk menni romokat nézni(ami nekem kimaradt Warhol, Bansky és Chagall kiállítás). Zoli egy mustársárga kabáttal lett gazdagabb én néhány kozmetikummal, a gyerkek pedig hamburgerrel. 9 napot töltöttünk Rómában, a tengerhez nem jutottunk le, mindennap mentünk, de Rómára legalább 2 hét szükséges. Vatikán: küldtünk képeslapokat, ingyenes a belépő és annyi látnivaló vn, hogy az ember nem tudja, merre nézzen. Itt zavart egyedül a tömeg, azt éreztem, hogy löknek minden irányból és elmerülni nem lehet. Itt leszólított egy fickó, hogy ebédeltünk-e már, mert tud egy jó pizzériát. Nem szoktunk bedőlni az ilyen ajánlatoknak, de akkor valamiért, megmagyarázhatatlan ok miatt elkezdtük követni a kis utcákba a fickót és tényleg egy eldugott kis helyre vitt minket, ahol isteni pizzát ettünk. Alice nevű franchise pizzériákban vett pizzaszeletetk ízlettek még nagyon. Nagyjából+3 kg hízott mindenki 2025 szent év, így is rengeteg turista van a kiemelt részeken, idén még többen mennek.