Kolombusz és Pocak

Anya, szól rám Vince, szólítsd őket a nevükön(Macsesz, Macskusznak szoktam becézgetni). Kolombuszt sikerült másodjára az ismétlő oltással beoltani és túl van a féregtelenítésen is, Pocak-lány, akit simizni sem lehet-, rövid időre eltűnt. Első alkalommal, mintha megérezték volna a doktor jövetelét, leléptek, majd a doki távozása után 2 perccel elegánsan megjelentek a lábtörlőnél. Rafinált, okos állat a macska. Féltjük őket a fagyoktól, de a házba nem szeretném beengedni. Az oltás előtt az irodába csalogattuk be, egy 5 mm részen kikaparták a bőrkanapét. Most a fészerben, ami minden irányból fedett, oldalt van egy rés, ahol tudnak közlekedni alszanak. A kis, báránybéléses házikóba kuporodnak be vagy a farakások alá vagy egy autósülésbe. Sokat nőttek és kicsit dundik megítélésem szerint. Vince állandóan eteti őket, szívesen őrzik a bejárati ajtót is. A fürdő kerek ablakát, ha lehajtjuk fölpattanak, onnan már csak egy ugrás a fürdőszoba és a lakás. Kolombusz(fiú)imádja a simogatást, dorombol, hátra veti magát,dörgölőzik. A focikapu hálójával szoktak játszani, Zoli kint hagyott kárpitjait kaparásszák. Felmásznak a cseresznyefára-jó karomkoptató-onnan a tetőre, át a szomszédhoz. Novemberben ivartalanítás, addig egy nagyobb hordozót kell beszerezni. A málna még mindig érik, szedem 2 naponta, megszagolják, de nem érdekli őket, ahogyan egy bizonyos száraz eledel sem, a nedves falatok gyorsan fogynak, Kolombusz az első, aki a tányérnál megjelenik, ami marad , az Pocaké, aki türelmesen vár a sorára.