A vonatozás során eldöntöttük, hogy hazaindulás előtt a Pisztrángosnál ebédelünk.
Pünkösd hétfőn nem számítottunk ekkora tömegre, vadászni kellett az üres padokra.
Előző nap esett este, kint az árnyas fák alatt hűvös volt, kaptunk meleg takarókat a fenekünk alá(is).
A sütöde előtt néhány száz méterrel nyitottak egy éttermet, Pisztrángos névvel(más árkategória és jellegű, mint a sütöde)
Zoli megrendelte a halakat, készültünk rá az ígért 40 perc helyett vártunk 1,5 órát. A pincérlányok pörögtek, füleltünk mikor mondják azt, hogy a mi sorszámunk következik. Volt olyan társaság, aki tapsolva ünnepelte a megérkezett finomságokat, mások 'végre' kiáltással álltak hozzá az ebédhez.
A gyerekek szaladgáltak, meglesték a pisztrángokat, akik még úszkáltak a vízben és azokat is, akik már feldolgozás alatt voltak. Kende az utóbbin borzongott egy sort(böjt óta húsmentesen étkezik)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése