Diósgyőri vár

Ez valahogy eddig nekünk(felnőtteknek)kimaradt, a készülés során felírtam, hogy feltétlenül nézzük meg.

Igazi vár, csak nem a hegy tetején. Gyereknapi programokon vettünk részt: íjászkodtak a fiúk(Zoli is)

, nagyon türelmesen magyarázta el az oktató 3 percben hogyan kell fogni az íjat és mire kell figyelni(arcodig húzod az egyik kezed stb.)

A belső termeket lezárták a vírus miatt, de be lehetett kukucskálni.

Erre a napra a gyerekek kellően elfáradtak, kihagytuk a délutáni csendes pihenőt és turistáskodtunk reggeltől-estig, aminek az lett a következménye, hogy Vince olyan hisztit csapott le, bevittem a mosdóba és kapott egy kis hideg vizet. Történt, hogy az egyik asztalnál lehetett kézműveskedni, ő választotta, odament a szervező hölgy segítségével egy kis cserépbe babot ültetett, kapott rá Vince zászlót és egy kis színezőt, majd térült-fordult és azt mondta, hogy neki az nem kell és földhöz vágta(kínos, mert a hölgy is látta és kint volt a Miskolc Tv, viccelődtünk vele, hogy a gyereknapi programok közé mi is bekerültünk:)Ezután egy büfés részleget látott és bolondult meg tőle. Estére csak lenyugodott, jól kialudta magát. Mély kútba tekintettünk és körbejártuk a várat.

Kende népi játékokat próbált ki,

célba dobtunk, egyensúlyoztunk és golyóvezetőt is használtunk.

Utána megnéztük a Tündérkertet, ami tényleg szép, ápolt a környezete, pázsit is rendezett és azok a rózsakertek...igazi relax volt a vár után.

Nem ültünk be sehová, csepergő esőben ugráltunk a pocsolyák között, simán elfért rajtunk a vékony kabát.